2016. október 3.

A tökéletes "nagy napért" dolgozik


Minden menyasszony azt szeretné, ha tökéletes lenne az a bizonyos „nagy nap”. De vajon vőfélyt vagy ceremóniamestert hívnak ma inkább segítségül?

Kovács Kata az élet több területén kipróbálta már magát, ám végül a Sors úgy hozta, ceremóniamesternek és szertartásvezetőnek áll. Az eredeti szakmáját tekintve pedagógus hölgy a munkájáról mesélt nekünk.

 

- Pedagógusként dolgozol ám négy éve menyasszonyok és vőlegények körül forog az életed hétvégenként. Hogyan alakult így?

Eredetileg pedagógus a végzettségem, az István Király Általános Iskolában tanítok informatikát és matematikát. De van egy másik szakmám is. Elvégeztem egy szerkesztő-riporter, műsorvezető képzést Budapesten. Dolgoztam már műsorvezetőként különböző rendezvényeken is, kilenc évig a Fehérvár Szépe verseny háziasszonya voltam és a rádiózást is kipróbáltam. Mondhatjuk, hogy voltak mindenféle kalandozások a szakmai múltamat illetően. Aztán amikor négy évvel ezelőtt az egyik legjobb barátom megnősült, akkor mondta, hogy ő nem akar vőfélyt, mert tőle ez távol áll, viszont valaki kell, aki terelgeti a násznépet. Mivel tudta, hogy a szereplés nem áll tőlem távol, ezért megkért, hogy csináljam meg az esküvőjét és ezt követően kezdtem el  jobban beleásni magam ebbe a szakmába. Nagyon megtetszett és rájöttem, hogy ez való nekem igazán.



 

- Azt, hogy milyen szerepe van egy vőfélynek, mindenki tudja. De mit csinál egy ceremóniamester és egy szertartásvezető?

A ceremóniamesterség és a szertartásvezetés is egy nagyon új dolog. Vannak, akik nem vőfélyt szeretnének hívni az esküvőjükre, mert nem szeretnék, hogy népies stílusban beszéljenek.  Egy modern vezetőt szeretnének, mert kell, aki irányítja tömeget, játékokat csinál és hangulatot teremt. Régebben főleg vőfélyekből lettek a ceremóniamesterek és többségében férfiak művelik ezt a szakmát, de már a nők között is egyre elterjedtebb.  Szerintem egy nőnek talán jobban is áll, hiszen az esküvői témakör az egy „csajos valami”. Talán egy menyasszony jobban is tud beszélgetni egy nővel az esküvőjéről vagy az előkészületekről. A feladatai egy ceremóniamesternek ugyanazok, mint a vőfélynek. Fogadja a vendégeket, ha van vendégvárás, ugyanúgy konferál, játékokat csinál, csoportfotózást segít, kíséri a násznépet egyik helyről a másikra. Most már a vőfélyek is írnak forgatókönyvet, de régebben főleg a menyasszony írta meg és a vőfély az alapján dolgozott. Nálunk a ceremóniamester írja a forgatókönyvet, az alapján, ahogy a menyasszony kéri és megálmodja, tehát az előkészületek is nagyon fontosak ebben a munkában. Mi nem csak az esküvő napján dolgozunk, mert fontosak az előzetes egyeztetések és a személyes találkozó. Hisz tudnom kell, mit szeret a pár, milyennek álmodta meg az esküvőjét, milyen játékokat vállalnak be a lakodalmon vagy mi az, ami abszolút tilos.

 

- Nem „divat” már játékokat beiktatni egy esküvőn?  

Ahová ceremóniamestert hívnak, ott nem mindig van játék. Sőt, a menyasszony sokszor kiköti, hogy nála nem lehet menyasszonyrablás. Ez sokszor azért nagy kihívás, mert vannak olyan vendégek, akik kötik az ebet a karóhoz. De általában, ha jelzed feléjük, hogy ezt a pár nem szeretné, akkor tekintettel szoktak lenni a kérésre. Nem mindenki szereti ugyanis, mert ha elrabolják és elviszik a kedvenc szórakozóhelyére az ifjú feleséget, akkor nagyon sok idő kiesik az esküvőn. Mert lehet ugyan, hogy akik „raboltak”, jól érzik magukat, de ott van a többi száz vendég, akik azt várják, hogy visszatérjen közéjük az ifjú pár.  Amit a pár kér, én ahhoz tartom magam. Ha nem akarnak játékokat, mert ők nem szeretnek annyira szerepelni, akkor például tojásgörgetés, anyósdicsérés sincs.  

 

- A szertartásvezetésről, mint szakmáról még nem hallottam, megmondom őszintén. De ha jól sejtem, az nem számít hivatalos frigynek.

Így igaz. Az anyakönyvvezetőt nem tudják kikerülni a párok, mert csak ők kötnek hivatalos házasságot. Ahhoz, hogy én megjelenjek egy esküvőn, mint szertartásvezető az kell, hogy ők már házasok legyenek. Mondjuk, elmennek a hivatalba akár csak két tanúval, a család nélkül, aztán én „adom össze” őket a násznép előtt, a lakodalom helyszínén. Akár éjfélkor vagy ünnepnapon is. Az anyakönyvvezetőt törvények kötik, meg van szabva, hogy hol és mikor tarthat esketést. Én összeadhatom őket egy barlangban is, ha úgy tartja kedvük, vagy szilveszterkor, vagy épp augusztus 20-án, január elsején. Vannak, akik valamiért ezekhez a dátumokhoz ragaszkodnak.

 

- Milyen extrém kéréssel találkoztál eddig?

Lesz szertartásom egy hajón, a Balaton közepén, más extrém helyszín eddig nem volt. De szívesen vezetnék egyszer egy éjszakai ceremóniát, gyönyörű és különleges élmény lehet. Előfordul, hogy fogadalommegújításhoz hívnak minket, mondjuk egy aranylakodalmon.  Az amerikai filmek hatására ez egyre elterjedtebb. A mi szertartásaink – ha szabad ilyet mondanom – különlegesebbek lehetnek. Az anyakönyvvezetők nem ismerik a párok múltját, az eljegyzés körülményeit, a bolondos történeteket. Nekem van időm leülni velük beszélgetni és beleszőni ezeket a kedves történeteket a szertartás szövegébe. Ezzel is egyedivé lehet varázsolni a szertartást.

 

- Volt már olyan esküvőd, amire nem szívesen emlékszel vissza?

Szerencsém van, olyan párokkal és násznépekkel hozott össze eddig a Sors, hogy nagyon cikis dolog nem történt még eddig, vagy amire rossz szívvel emlékeznék vissza. Váratlan események viszont mindig vannak egy esküvőn, ez főleg az extrém időjárásból is adódik. Előfordult, hogy a Margitszigeten akkora vihar kerekedett, hogy a násznép autóira rádőlt egy százéves fa…az a buli nem tartott sokáig.

Leffelholcz Marietta










LEGFRISSEBB VIDEÓK

Ma van a koraszülöttek világnapja


„Ordas tél sompolyog, zúzmarás az orra…”


Téli madáretetés