Nyolcezer.hu - Más szemszögből
2018. február 7.

„Leginkább kitartás kell…”


Válaszolja Bayer-Siági Nóra, a Székesfehérvári Curling Egylet Szinkronkorcsolya Szakosztályának vezetője arra a kérdésre, hogy milyen készségek szükségesek a sportághoz. Jó hír ez azoknak, akik esetleg most szeretnének elkezdeni szinkronkorcsolyázni. Érdekes sportág azon túl, hogy ilyen edzőszak nem létezik Magyarországon, illetve hogy a válogatott egész évben együtt készül a versenyekre, ami igen ritka a sportoknál. És hogy mindehhez hogyan kapcsolódik a Curling Egylet? Kiderül az interjúból.

- Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a téli sportággal?

- Tulajdonképpen beleszülettem. Édesanyám többszörös Magyar Bajnok műkorcsolyázó, budapesti születésű, ott ismerkedett meg édesapámmal, aki gépészmérnök. Amikor megépült Székesfehérváron a Jégcsarnok, édesanyámat mint műkorcsolya edzőt, édesapámat pedig mint a jégpálya vezetőjét hívták a városba, akkor költöztek a megyeszékhelyre. Két testvérem még Pesten született, én pedig már Fehérváron. Ezek után nem meglepő, hogy kicsi koromtól kezdve a jégen vagyok. Anyukám mindig mondja, hogy szinte előbb tudtam korcsolyázni, mint járni. Belekóstoltam a műkorcsolyába, majd hat-hét éves lehettem, amikor édesanyám áttért a szinkronkorcsolyára, és utána már csak ezzel foglalkoztam. Versenyeztem a csapattal, voltunk országos bajnokságokon és világbajnokságokon is, majd egy idő után edzősködtem a versenyzés mellett, aztán már csak edző vagyok.

 


 

- Milyen technikai különbség van a műkorcsolya és a szinkronkorcsolya között?

- Az alap korcsolyázó technika ugyanaz. A műkorcsolyánál nagy hangsúlyt fektetnek az ugrásokra és forgásokra, mi abból csak a szimpla ugrásokat tanítjuk a gyerekeknek, illetve az egyszerűbb forgásokat. Térformákra oktatjuk őket, arra, hogy többen együtt dolgozzanak, párban vagy sorban. A műkorcsolyázóknak tejesen más a térlátásuk azáltal, hogy egyedül vannak a jégen, míg mi kicsi koruk óta szoktatjuk őket ahhoz, hogy folyamatosan nézzék a sort, az oszlopot, figyeljék a társaikat, tudjanak együtt dolgozni.

- Milyen készségek kellenek a szinkronkorcsolyázáshoz?

- Szerintem leginkább kitartás kell… A műkorcsolyában kell hozzá egy bizonyos adottság, az, hogy jól ugorjon az illető. Ez valakinek benne van a térdében, és valakinek nincs. Nálunk ilyenfajta kötött adottság nincsen. Van, aki lassabban fejlődik, és később ér be, van, aki az elején nagyon ügyes, és később áll meg. De azt gondolom, hogy akinek megtetszik, és adott a motivációja, az mindenképpen meg tudja tanulni. Van egy szint, ami után már csak gyakorlás kérdése, ki mennyire fejlődik. Egy szintet el lehet érni egy hónap alatt, de akár öt év alatt is, és mindkét módon be lehet kerülni a csapatba.

- Van egy mondás, hogy „Egy csapat mindig annyira erős, amennyire a leggyengébb tagja az.” A szinkronkorcsolyára is igaz?

- Azt gondolom, hogy nálunk nagyon tudják segíteni egymást a csapattagok. Azokban a kategóriákban, amelyekben mi indulunk, majdnem végig fogásban vannak a lányok, így tudják egymást támogatni közben. Nyilván olyat nem viszünk versenyezni, aki nem tud korcsolyázni, de igyekszünk úgy összeállítani a csapatot, hogy tudják egymást segíteni. A szélén olyan legyen, aki stabil. Aki gyengébb, mellé olyan álljon, aki tudja segíteni. Tehát egy középátlagot akkor is ki lehet hozni a csapatból, ha van benne egy-két gyengébb, illetve egy-két új ember.

- Milyen edzéseitek vannak?

A jeges edzéseken kívül száraz és kiegészítő erőnléti edzéseink vannak. Idén már van balett is, és aerobic óra. Ez utóbbin gyakoroljuk a mozdulatokat, azt, hogy szinkronban legyenek a lányok.

 


 

- Te találod ki a koreográfiákat?

- Igen, én. A lányokkal közösen keressük a zenét, minden évben ez okozza a legnagyobb problémát. Sokat számít, hogy milyen a zene, mert ami lendületes, viszi a csapatot és a közönséget is. Ehhez adjuk az adott év szabályait, és így állítom össze a koreográfiát. Egy évben egy versenyprogramja van minden csapatnak. Úgy néz ki a szezon, hogy augusztusban kezdünk egy alapozó táborral. Szeptember-októberben állítjuk össze a programokat. Pontosan begyakoroljuk a mozdulatokat az ütemekre. A korcsolyázóknak tudniuk kell mindent pontosan, hogy mikor, milyen lépés következik, mert hiába csinálják ugyanazt, ha pár ütemmel arrébb csúsznak, az szétrázza az egészet. Decemberben a karácsonyi gálán lépnek fel először az adott év versenyprogramjával. Idén sietnünk kell, mert január első hetében lesz a bajnokság. Március elején a Budapest Kupa elnevezésű nemzetközi versenyre megyünk, ami nagyon jó színvonalú megmérettetés, rengeteg csapattal. Idén eddig 60 csapat jelezte részvételi szándékát, nagyon népszerű verseny. Rengeteg kategóriában lehet indulni, elindítják a nemzetközi szabályoknak megfelelő kategóriákat és a rekreációs kategóriákat is. 

- Hogyan tanuljátok be?

Valójában én tanulom be először, én állítom össze, hogy meglegyen a zenére az ütem, a csapatnak már csak a konkrétumot tanítjuk meg. Először megtanulják szárazon, zene nélkül, az egyszer nyolcas ütemezés segítségével, majd folyamatosan gyakoroljuk a részeket a zenével szárazon, illetve utána jégen is. Nagyon kevés a jégidőnk, amit lehet, igyekszünk szárazon kigyakorolni, hogy a jégen már a lehető legkevesebb időt veszítsük vele.

- Szárazon hogyan gyakoroljátok a programot?

- Az elején csak szimplán lépegetünk, megtanuljuk az ütemezést, megjegyezzük a lépéseket, hogyan következnek egymás után. Ha már egyben van a program, az már kőkemény fizikai munkát jelent. Folyamatos pumpáló térdmozdulattal, nyújtott lengőlábakkal kell lépkedni, hogy minél inkább egyforma képet alkossunk. Van, aki nehezen érez rá erre, főleg, aki később érkezik, viszont nagy segítség, mert a jégen sokkal szebb térddel, lengő lábbal tudják végrehajtani a gyakorlatot.

 


 

- Mennyi edzést jelent ez egy héten?

- Az előkészítősök heti háromszor jönnek, egy balett órát és két jeges edzést jelent ez nekik. A Novice-osoknál már van erőnléti edzés pluszban, ők már négyszer vannak itt, és bejön a reggeli edzés, 6 órától. A Juniorok heti ötször jönnek. Van edzésünk szombaton reggel 7 órakor is. Nagyon telített a két jégpálya. Már a reggel 6 órai tréningért is sorba kell állni a jégkorongozókkal. Ezek a korai edzések leginkább a szülőket viselik meg. De muszáj minden jégidőt megragadni, amit csak lehet.

- Mekkora az érdeklődés a sportág iránt?

- Az alapkorcsolyázó tanfolyamaink nagyon népszerűek. Magánál a versenysportnál van egy elég nagy lépcső. Kevesen tudják azt bevállalni, hogy heti háromszor jöjjenek, mert egyéb különóráik vannak, nem fér bele az idejükbe. De aki bekerül a szinkroncsapatainkba, azok azonnal megszeretik ezt a sportágat, és nehezen válnak meg tőle. Például sok egykori csapattársam hozza a gyermekét, a rokonait, a barátait az edzésekre már egész pici kortól. Idén ötven leigazolt versenyzővel működik az egyesület.

- A beszélgetésünkből az tűnik ki, hogy nagyon jó közösségformáló ereje van ennek a sportágnak…

- Igen, ugyanúgy, ahogy minden csapatsportágnak. De amennyi az előnye, sokszor ugyanakkora a hátránya is. Tizenhat lányt egy helyen tartani, főleg a Junior korosztályban, az kemény dió. Van, aki a tanulás miatt nem tud jönni, illetve ezt a korosztályt már sok minden más is érdekli. Ez mind a gyerektől, mind a szülőtől jelentős plusz energiákat igényel, ami persze megtérül egy-egy verseny sikerében.

- Te hogyan emlékszel minderre?

- Nekem mindig is a csapat volt a lételemem. Többszörös magyar bajnokok vagyunk minden kategóriában, illetve négy alkalommal voltunk kinn a világbajnokságon is. Kicsi korunktól 25 éves korunkig együtt nőttünk fel a csapatban, nagyon kevés volt a cserélődés, illetve a magánéletben is barátok voltunk, vagyunk mind a mai napig. Én is ezt lebegtetem most a lányok előtt. Ma már sok a cserélődés, hat-nyolc-tíz fő változik évente, és ez visszaveti ezt a családias kört.

- Magát a versenyzést hogyan éli meg egy gyermek?

- Azt gondolom, hogy a csapatrész elviszi a szorongást. Én is alapból izgulós típus vagyok, a csapattal viszont sosem volt ilyen problémám. Az, hogy nem egyedül kell kiállnom, hanem biztatjuk egymást, ez túl tud lendíteni mindenen.

 


 

- Miért ajánlod ezt a sportágat?

- A csapatszellem, a valahová tartozás miatt. Azt látom a tanítványaimon, hogy nagyon sokat számít, hogy egy közösséghez tartoznak, hogy jó dolgokra fordítják a szabadidejüket. Nagyon sok pluszt ad ahhoz, hogy egy jó kedélyű, kiegyensúlyozott gyerek legyen belőle, illetve azt gondolom, a továbbiakban pedig a munkahelyen is sokat számít, hogy már megtanult csapatban dolgozni fiatal korában, így könnyen tud alkalmazkodni. Mindemellett rendkívül látványos sportágról beszélhetünk, ahol sok csinos lány, csillogó ruhában, zenére, egyszerre mozog a jégen. Méltán érdemelne nagyobb népszerűséget Magyarországon is, csakúgy, mind Svédországban és Finnországban, ahol nemzeti sportnak számít a szinkronkorcsolya.

- Az edzősködés mellett marad időd másra is?

- Most nekem is vissza kellett ülnöm az iskolapadba, mert két éves OKJ-s TF-es edző végzettségem van, de elindult egy olyan fejlesztés, amely szerint minden egyesületben kell lennie egy mesteredzőnek. Így meg kell csinálnom a hároméves alapképzést és a kétéves mesterképzést mint műkorcsolya edző, ugyanis szinkronedzői szak nem létezik Magyarországon.

- Akkor marad a saját kútfő?

- Amikor a 90-es évek elején megjelent ez a sportág hazánkban, még nagyon képlékeny volt, nem létezett ez a sok szabály. 24 és 36 fős csapatok voltak, alig fértek el a pályán. Aki ma edzősködik, az mind más korcsolya szakágból érkezett, vagy úgy, mint én, versenyzőből lettek edzők, tehát a saját tapasztalataink alapján dolgozunk.

- És mindehhez hogyan kapcsolódik a Székesfehérvári Curling Egylet?

- Édesapám hozta be a curlinget Magyarországra, ő alapította meg ezt az egyletet. Amikor megszűnt a Spartacus Fehérváron, ahol édesanyám műkorcsolya edzőként tevékenykedett, édesapám bevette az ő egyesületét mint műkorcsolya szakosztályt, és később alakult meg a szinkronkorcsolya szakosztály. Egyébként egyetlen curlingpálya létezik ma Magyarországon, Budapesten, a Kamaraerdőben. A pályához speciális jég kell, desztillált vízből képeznek egy nagyon vékony jégréteget. Édesapám is Pestre járt fel edzősködni.

- Kipróbáltad a curlinget?

- Kipróbáltam, de nem az én világom, hogy cipő van rajtam a jégen. Pedig nagyon jó sportnak tartom, olyan, mint a sakk, stratégiai játék. Amíg a sakkbábut csak odateszed, a curling esetében meg is kell csinálnod a helyzetet. Hiába találja ki jól stratégiailag az ember, hogy hogyan fogja megverni az ellenfelet, ha nem sikerül úgy odacsúsztatni a golyót, ahogy eltervezte, akkor veszített. Az egy nagyon komplex, összetett sport.

 

Simon Rita

(Cikkünk a Helyi Érték magazinban megjelent írás szerkesztett változata.)

 


LEGFRISSEBB VIDEÓK

Szent Erzsébet élete – zászlókon


„akit Jeruzsáleminek nevezünk…”


Körülnéztünk az Északi-tónál