„Egy nemzet nagysága és morális fejlődése lemérhető azon, hogyan bánnak az állatokkal” – mondta Gandhi, és a helyzet az, hogy ez a morális fejlődés a világ nem minden táján tekinthető igazán magas szintűnek a hontalan állatok szempontjából… Következzék egy rövid nemzetközi kitekintés – nyilván a teljesség igénye nélkül, inkább csak gondolatébresztőnek.

Törökország

Törökországban a kóbor és a gazdás állatokra más-más törvények vonatkoznak, így ha valaki egy, az utcán élő állat életét oltja ki, két évig terjedő börtönbüntetést kaphat, míg gazdás állat esetén három évet. Az állatok jogai kevés hangsúlyt kapnak, az állam és a polgárok részéről egyaránt. Van néhány menhely, ahogy vannak állatvédő szervezetek is, munkájukat az állatvédelmi jogok szabályozásának hiányossága nehezíti.

India

A katonai területektől eltekintve nincs olyan hely Indiában, ahol ne lenne kóbor állat, legfőképpen kutya és tehén. Előbbi főleg a vadvilág miatt jelent nagy problémát, hiszen az utcáról sok esetben úgy tüntetik el őket, hogy befogásuk után a közeli erdőkbe szállítva sorsukra hagyják az állatokat.

A kormány próbál gátat szabni a szaporodásuknak, de az ivartalanítási program a magas populáció miatt nehézkes. És ugyan kisállat tartáshoz a törvény szerint engedély szükséges, azt soha senki nem kéri - ahogy az állat elhagyása sem jár következménnyel.

Németország

Németországban gyakorlatilag nem látni kóbor kutyát. A tenyésztés szabályozott jogilag és etikailag is, nemigen vannak szaporítók. Vakációk környékén előfordulhat, hogy elhanyagolnak egy állatot, de ez nagyon ritka, és ha meg is történik, hogy egy kutya menhelyre kerül, ott sem altatnak. Sok ember, aki nem tarthat kutyát, segít a menhelyeknek, pártfogolnak egy-egy kedvencet. A törvény védi az állatok jogait, és állatkínzás esetén akár egy életre eltilthatnak valakit az állattartástól. Egyes „veszélyes” fajták tartásához engedély és kutyaiskola szükséges.

Norvégia

Norvégiában a német példához hasonló a helyzet, az országban rengeteg kutyás klub van, a fajtaklubtól a sportegyesületekig, így az emberek tisztában vannak azzal, hogyan kell egy kutyát tartani és kezelni.

Ausztrália

Havi szinten több száz kutya is altatásra kerülhet egyetlen városban, mivel az emberek többsége nem tudja, hogyan kell egy kutyát szocializálni más kutyákra, emberekre.

A legnagyobb problémát a parkokban rendezett illegális kutyaviadalok és a kutyaharapások jelentik. Vannak tiltott és „veszélyessé nyilvánított fajták, melyek tartása korlátozásokkal jár (szájkosár, magas kerítés, folyamatos ellenőrzés), amúgy mindenki annyi kutyát tart, amennyit szeretne. Menhelyek vannak, jó és rossz hírűek egyaránt.

Anglia

Ritkán látni kóbor kutyát, ugyanis nagy figyelmet fordítanak az örökbeadásoknál a jelölt alkalmasságára. Minden kedvencnek chipezettnek kell lennie, és egyelőre még vita folyik az állattartás újbóli engedélyhez kötéséről. A szervezetek sokat tesznek azért, hogy visszaszorítsák a szaporítást, és minél több állat számára esélyt nyújthassanak, ahogy sok ember vállal ideiglenes befogadást az állat végleges örökbeadásáig. Rengeteg azonban az állatkínzásos eset, és a törvénykezés nem túl szigorú.

Egyesült Államok

Nagy problémát jelentenek a szaporítók, az úgynevezett „kutyagyárak”. Állatvédő szervezetek folyamatosan kampányolnak azért, hogy az emberek ne vásároljanak tőlük. Gondot jelent az is, hogy ivartalaníttassák az állataikat, annak ellenére, hogy vannak olyan klinikák, ahol nagyon olcsón vagy akár ingyen is elvégzik a műtétet. A déli államokban a legrosszabb a helyzet. Az állatvédelmi törvény államonként változó, az ASPCA (egyik legnagyobb amerikai szervezet) külön oldalt tart fenn arra, hogy államonként lekérhető legyen az adott területre vonatkozó törvénykezés.

Magyarország – tények és tévhitek

Egy állatmenhelyen csak az állatorvosi költségeik havonta több százezer forintos kiadást jelenthetnek. A menhelyek tapasztalatai alapján sokan nem is tudják, mit jelent, hogyan működik egy menhely, mi a dolga és milyen terheket cipel.

Számos gazdának, aki például egy lavórban beviszi a nála született kölyökkutyákat vagy kölyökcicákat a menhelyre, az a téveszméje, hogy az ő felelőtlenségét, mivel nem gátolta meg a szaporodásukat, a menhely köteles megoldani - mivel szerinte egy menhely erre való. A minőségi mentés alapja viszont az, hogy az adott menhely vagy állatvédő szervezet annyi állatot vegyen a gondozásába, amennyinek biztosítani tudja az egészségügyi ellátását, a biztonságos elhelyezését és a boldogságát, illetve komolyan szűri az esetleges gazdajelölteket, majd az új gazdához adást követően nyomon tudja kísérni az általa örökbeadott állat életét annak haláláig. A minőségi mentésnek nem lehet az alapja a mennyiségi mentés.

Sokan azt hiszik, hogy minden településen, esetleg a nagyobb városokban van egy-egy menhely, ám ez nem így van. Az igazság az, hogy menhelyet önkéntes alapon hoznak létre civil szervezetek vagy magánszemélyek azért, hogy kutyákat, macskákat és egyéb állatokat mentsenek. A tevékenységek többségét önkéntesek, egy részét pedig fizetett munkavállalók végzik, a működés nyilvános, a menhely fenntartása adományokból és az azt működtető alapítvány, egyesület vagy egyéb szervezet részére felajánlott adó 1 százalékából történik, a működtetéshez nem kapcsolódik jogszabályban rögzített állami vagy önkormányzati támogatás.

Nyilván nem volna szükség állatvédő szervezetekre, illetve menhelyekre akkor, ha a gazdák felelősségteljesen tartanák az állataikat. Az esetek többségében azonban Magyarországon ettől még elég messze vagyunk.

(forrás: kutyabarat.hu)