2020. február 28.

„Mindig van kiút…”


Az Igazgyöngy Alapítvány diákjainak és társadalmi vállalkozásának munkáiból nyílik kiállítás “Üzenet” címmel az Öreghegyi Közösségi Házban. Az alkotást, mint személyiségfejlesztő folyamatot középpontba állító tárlat március 20-áig látható.



Az Igazgyöngy Alapítvány

 

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy alapítója friss diplomás tanárként egyik első óráján azzal szembesült, hogy az egyetemen szerzett tudása nem lesz elég egy olyan osztályban, ahol a gyerekek többsége hátrányos helyzetű, túlkoros – egyszóval: problémás.

Az ilyen gyerekeket általában mindenki kerüli vagy elutasítja, hiszen ilyenkor már nehéz beavatkozási pontokat, motivációt találni. Nóra viszont elővette a másik szenvedélyét: leült rajzolni. Mivel kézenfekvő megoldás volt, a gyerekeket kezdte el rajzolni, akik először csak meglepődve nézték az elkészült rajzokat, aztán megdicsérték és végül kedvet kaptak, hogy ők is csináljanak valamit.

Elkezdődött a közös munka: olyan feladatokat talált ki, amelyek hamar sikerélményhez juttatták a gyerekeket, ami nyilván azzal járt, hogy jól érezték magukat az órákon, ezért már szívesen mentek a délutáni szakkörre is. Nem az volt a cél, hogy művészek távozzanak a foglalkozások után, de a művészet eszközeivel kellett előcsalogatni a hatékonyságot, az odafordulást.

Az alapítvány jelenlegi munkájának alapjait jelentette ez a felismerés: a rajz, az alkotás nemcsak a vizuális kommunikáció miatt fontos, hanem annál sokkal lényegesebb személyiségfejlesztő folyamat, amelynek hatása minden tevékenységben megmutatkozhat.

1999-ben, Európa harminchárom leghátrányosabb helyzetű kistérségeinek egyikében, Berettyóújfalu környékén megalakult az Igazgyöngy Alapítvány, és 2000-ben megnyitotta kapuit az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola.

 



1999-2002: Kezdetek

 

Amikor elindult az iskola Berettyóújfaluban, a környező falvakban élő gyerekek közül csak azok tudtak eljárni a délutáni képzésre, akiknek a szociális háttere ezt lehetővé tette. Hamar kiderült, hogy így ebből az iskolából elitképző válna, ahelyett hogy a nehéz sorsú gyerekeknek is elérhetővé tennék ezt az oktatást. Így a csapat kiment a környező településekre, és ott szervezték meg az oktatást az iskolákban, hogy mindenki részt vehessen, aki szeretne.

 



2002: Új telephelyek

 

Az első időszakban a gyermekközpontú vizuális nevelést, és ennek módszertanát alakították, finomították. A fókuszban az önkifejezés fejlesztése, a saját viszonyulás hangsúlyozása, és a legkreatívabb technikai megoldások kidolgozása volt a cél. Mindez szerencsésen esett egybe a nemzetközi gyermek képzőművészeti nevelés célkitűzéseivel.

Már az első időszaktól kezdve létezett egy egyre tudatosabb hátránykompenzáló módszertan, de ezt a tanulói összetétel generálta. Idő kellett, míg az alapítvány eljutott oda, hogy végül korosztály szerint is rendszert alkottak azok a feladatok, melyekhez a finommotorika, a vizuális memória, a figyelemkoncentráció, a logikai képességek fejlesztése kapcsolódott, majd más tantárgyak ismereteit vizualizáló feladatok is - a biológia, történelem, irodalom, angol nyelv felé nyitva.

Közben változott a világ is, újabb kihívások elé állítva az alapítványt. Nyilvánvalóvá vált, hogy az integráció szempontjából, milyen nagy szükség van a szociális kompetenciák fejlesztésére, mivel ezen a területen nagy hiányosságok vannak, a nehezebb sorsú gyerekeknél mindenképp, de tulajdonképpen minden társadalmi csoportban.

Kiderült, hogy olyan személyes kompetenciák, mint az önbizalom, önbecsülés, önértékelés, identitás, vagy a társas készségek, mint az együttműködési képesség, a tolerancia, a szolidaritás mind könnyedén és remekül illeszthetők az alkotás adta fejlesztési lehetőségekhez. Így alakult ki az Igazgyöngyben az úgynevezett hármas fókuszú vizuális nevelés, ami a vizuális kommunikáció fejlesztése mellett a hátránykompenzálás és a szociális kompetenciák fejlesztését is megvalósítja.

A sok nehézség ellenére azért érkeztek az elismerések is: nemzetközi szinten is sikerült nevet szereznie az Igazgyöngynek a gyermek képzőművészeti nevelés terén. Tanítványaik hazai és nemzetközi pályázatokon komoly eredményeket érnek el.

 



2009: Táguló láthatár

 

A hazai és nemzetközi sikerek, az egyre sűrűsödő konferencia- és továbbképzési meghívások, különféle szakmai felkérések pedagógiailag megerősítették az oktatókat, ám egyre többször kellett szembesülniük azzal, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek integrációja terén nem sok minden változott. Hiába a sikerélmények és a művészet terápia jellegű, felemelő hatása, túl sok minden amortizálta le azt, amit az iskola adott. Nyilvánvalóvá vált: ha változást akarnak, ezekkel is kezdeni kell valamit. A generációs szegénységben élő gyerekek problémái csak a környezetükkel együtt értelmezhetők: nem használhatók azok a szabályok, amelyeket elméleti úton, valós terepi tapasztalatok nélkül alakítanak ki, olyan hátteret feltételezve, ami beleillik az átlagos sémába.

Ezért kezdett az alapítvány komplex fejlesztő programba, amelyben az oktatás- családgondozás, közösségfejlesztés – intézményi együttműködés hármas pillére a meghatározó. Megpróbálták megkeresni az összes beavatkozási pontot - a családoktól a településfejlesztésig -, és erre a közösség bevonásával hatást gyakorolni.

2009-ben meg is találták azt a települést, ahol kiépíthették az Igazgyöngy-modell összes elemét. Ez a helyszín Told, egy nagyjából kétszázhetven fős zsákfalu az ország keleti határánál. A lakosság több mint hetven százaléka roma származású, akik egy része romungro, másik része oláh cigány, vannak betelepülők és őslakosok - így már csak egy csoporton belül is óriási ellentétek feszültek.

A mélyszegénység és a roma integráció összes problémája halmozottan jelent itt meg, a lakhatási szegénységtől a bűnözés különféle formájáig, mint a lopás, az uzsora, az illegális áramszerzés, vagy a prostitúció. Nagy volt az iskolai lemorzsolódás, gyakori a korai terhesség, szinte teljes körű a munkanélküliség. Az életet a nélkülözés, az elzártság, az agresszió, és a jövőkép nélküliség jellemezte. Az elmúlt években viszont minimalizálódtak a rendőrségi beavatkozást igénylő esetek, megjelentek a kártyás villanyórák, beindult a kertprogram és a társadalmi vállalkozás - a 2012 óta működő tanoda hatására pedig kevesebb a kimaradó és évismétlő gyerek, és már évek óta nem szült tizennyolc év alatti lány.

 



Az Igazgyöngy csapata hisz abban, hogy a közösség képes kitörni a generációs, átörökített szegénység köréből. A Toldon működtetett program mellett még húsz településen dolgoznak - évente több mint ezerkétszáz családot érnek el közvetve és közvetlenül. Ahogy ők fogalmaznak a munkájuk kapcsán: „A mostani generációval együtt dolgozunk a következő generációért, és tudjuk: mindig van kiút”.

 

(forrás: igazgyongyalapitvany.hu)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala


„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”


A Saint-Antoine kapu pusztulása