"Mi a fény írói vagyunk, fény nélkül nem lehet...”
Érdy János Emlékérmet kapott Gelencsér Ferenc fotóművész. A város elismerését Székesfehérvár polgármestere adta át a hetvenegy esztendős alkotónak, a művész születésnapján, szerda délután. Gelencsér Ferenc művészi színvonalú dokumentációjával sokat tett a Nemzeti Emlékhely méltó bemutatásáért.
2017-ben Székesfehérvár Közgyűlése az Érdy János Emlékérem kitüntetést Gelencsér Ferenc fotóművésznek ítélte oda, aki elkötelezett, magas művészi színvonalú dokumentációjával sokat tett a Nemzeti Emlékhely méltó bemutatásáért. Az alkotóművész 1964 óta volt több mint ötven évig a Szent István Király Múzeum munkatársa. Egyéni látásmódját számtalan kiadvány őrzi.
Szakmai alázata, hitelessége a magyar
fotográfia kiemelkedő egyéniségévé teszi választott szakterületén. Gelencsér Ferencet
71. születésnapján Cser-Palkovics András köszöntötte, és átadta a város
elismerését szimbolizáló emlékérmet. „Nagy tisztelettel és szeretettel adom át
ezt a díjat, megköszönve a sokévi, a múzeumban, a kiállítóhelyeken, a Nemzeti
Emlékhelyen végzett elkötelezett munkáját. Minden olyan dolog iránti
elkötelezettség ez, amit Székesfehérváron szeretünk, tisztelünk, és amit
ezeknek a munkáknak köszönhetően megőrizni, dokumentálni lehetett ebben a
hosszú időszakban” – fogalmazott a polgármester.
„Mi a fény írói vagyunk, fény nélkül nem lehet”
– a fotóművész a Vízenjáró című, a Kőrösfeketetó partján egy őszi erdélyi vásár
idején készült képet mutatta meg, hozzáfűzve a kapcsolódó történetet: „Egymás
mellett ültünk fotósok, filmesek, elég sokan, amikor megjelent ez a leány
fekete ruhában, és októberben mezítláb ment be a Kőrösbe, ellenfényben. Azonnal
szíven ütött a látvány, és lefényképeztem. Később a velem ott lévő barátaim azt
kérdezték, hol fényképeztem a fotót… Ettől lesz valaki művész. Lefényképezni
nem tudok mindent, csak amit igazából látok.” – fogalmazott Gelencsér Ferenc a
művészi látásmódról és a sok mindent meghatározó érdeklődésről. „Az egész
fotózásban a titok a lényeg. Amikor az ember elindul harminc tekercs filmmel
Erdélybe, három hétig fényképez, és szerencsére nem tudja megnézni, vagy tudja,
mit fényképezett, vagy kíváncsian rohan a műterembe előhívni" - tette
hozzá a díjazott.
Gelencsér Ferenc 1978-ban adta be
jelentkezését a Magyar Fotóművészek Szövetségébe – már több kiállítással,
országos fotópályázattal a háta mögött – és az „Elefántcsonttorony” felvételi
bizottsága tagjává választotta, így 33 évesen a legfiatalabb szövetségi tag
volt akkor. Témái között szerepel többek között akár az antik művészet vagy a
néprajz fennmaradt tárgyainak és a paraszti életmódnak a megörökítése vagy a
kortárs művészek portréi.
A Gorsiumban készült fotók kapcsán olyan
emlékek is felmerültek, amikor a kövek fényviszonyainak egy teljes heti
megfigyelése előzte meg a fotózást, a fűben hasalva akár, hogy a legszebb és
legszemléletesebb kép készülhessen el. A múzeumban pedig a tárgyak alapos
megismerésével kezdődik a munka, a régésszel folytatott konzultációval, majd
ezt követi a különböző fények sokszor sziszifuszi beállítása. A Nemzeti
Emlékhelyhez kötődő élményekből Kralovánszky Alán régész ásatását idézte föl,
aki magasra tette a mércét a munkatársai számára; nála teljesen természetes
volt, hogy a szelvény falaira fel kellett mászni, és onnan fotózni, felülről –
ehhez a világhoz sokszor nehéz volt alkalmazkodni, de enélkül – mint mondta –,
nem válhat senkiből sem múzeumi fotós.
(forrás:
szekesfehervar.hu)