„Mesélnek a kövek…"
Ezzel a címmel hirdetett irodalmi pályázatot a Ciszterci templom Szent Candid Alapítványa. Cikkünkben a pályázati felhívás is megtalálható – és hogy egy kicsit segítsünk a pályázóknak: íme, a templom története.
A Nagyboldogasszony- és Nepomuki Szent
János-templom - közismert nevén: ciszterci templom -Székesfehérvár belvárosának
egyik legjellegzetesebb műemléke. Meghatározó épülete a Fő utcának, és egyik
legjelentősebb terméke a magyarországi barokknak. A templomot 1756-ra építették
fel a jezsuiták, akik a török hódoltság után érkeztek a városba. Később a
pálosok, 1813-ban pedig a ciszterciek kezelésébe került. Sekrestyéjében
Magyarország legértékesebb rokokó stílusú templombútorzata tekinthető meg. A
templomhoz tartozó egykori rendház ma a Szent István Király Múzeum központi
épülete, melyben Magyarország második legnagyobb régészeti gyűjteménye
tekinthető meg.
A templom története az oszmánok 1688-as kiűzését követően kezdődik, amikor szinte
azonnal megérkeztek Székesfehérvárra a jezsuiták, akiknek a mai ferences templom
helyén állt első templomuk. Fél évszázad elteltével a török dzsámi helyén új
templom építésébe kezdtek: mai, impozáns, gazdag barokk templomuk és kolostoruk
1742 és 1756 között épült.
Mestere ismeretlen, a tervrajzon az 1740-42-es
dátum szerepel. A szájhagyományok Johann Michael Gabner nevét őrzik, azonban
ezt megcáfolja, hogy a mester az alapkőletétel évében még csupán 3 éves volt.
Nagyobb valószínűséggel mondható az épület Martin Witwer kármelita szerzetes
tanítványa, Paul Hatzinger művének. A rendházat 1742-ben kezdték el építeni, a
templom alapkövét 1745-ben tették le. 1746. július 31-én, Loyolai Szent Ignác
ünnepén helyezték el. A befejezéshez azonban még egy évtizedet várni kellett,
eközben elkészült külső és belső festése, gazdag berendezése.
Az ünnepélyes felszentelés 1756-ban történt
meg. 1773-ban a jezsuita rend feloszlott, a templomot és a rendházat a pálosok
kapták meg, de a rendet II. József király 1786-ban feloszlatta. Ezután rövid
ideig üresen állt, majd a belvárosi német polgárok temploma lett. 1813-ban a
ciszterci rend kapta meg és 137 éven át ők miséztek falai között, míg 1950-ben
fel nem oszlatták őket. A rendszerváltást követően ismét az övék lett a templom
és a rendház és ők működtetik az 1994-ben visszakapott hírneves Ciszterci Szent
István Gimnáziumot is. 1948 óta plébániatemplom.
Az épület rendkívül kedvező helyen, Fehérvár
Belvárosának főutcáján található. Kettős tornya, tömegarányai a jezsuita
templomépítészet vonásait hordozzák. A barokk homlokzatból jelzésszerűen
előrelépnek az órapárkányos, hagymasisakkal záródó tornyok, amelyek legcsúcsán
kettőskereszt díszeleg. A tornyok közötti középrizalit tetején enyhén ívelő
timpanont láthatunk, lejjebb lant alakú, majd a főpárkány alatt szegmesíves
ablak. A tornyokat rézsútfalak kötik össze a hátrább húzott homlokzattal,
ezeken apró szoborfülke figyelhető meg. A volutás kőkapuzat szemöldökkövén az
MDCCLI (1751) évszám a templom elkészültére utal, feljebb pedig a jezsuita
címer áll.
Belépve tágas, jól megvilágított tér tárul
elénk. Mennyezete csehsüvegboltozatos, melyeket vékony hevederek választanak el
egymástól. A szemet először a lendületes freskók ragadják meg, ezeket Caspar
Franz Sambach osztrák festő készítette. A boltszakaszokban a bejárattól a
szentély felé haladva először a nagy jezsuita szent, Loyolai Szent Ignác
megdicsőülése látható a hit, remény és szeretet női alakjával. Tovább haladva,
a diadalív előtt Patrona Hungariae, Magyarok Nagyasszonya mennyezetfreskója
tárul elénk az előtte térdeplő, koronát felajánló Szent István és a magyar
címert a kezében tartó Szent Imre alakjával. A szentély kupolafreskójának a
Szentháromság a témája, láthatjuk a földgömb két oldalán ülő Atyát és Fiút,
illetve a kupola középpontján lévő Szentlelket. A három isteni alakot angyalok
sokasága veszi körül, akik a bal oldalon a megüresedett keresztet hordozzák
dicsőségesen. A főoltárkép szintén freskó, Nepomuki Szent János megdicsőülését
láthatjuk. A gyónási titok védőszentjét angyalok sokasága veszi körül. Alatta a
földön állva öt ember szemléli az apoteózist. Köztük van a két építtető,
Vanossi Antal és Amadé Antalné. A lépcsőn kétségeivel küszödik Vanossi Lőrinc,
Antal fia, aki apja bűneiért jelentős összeget adományozott a templom
felépítésére. A főoltárkép freskó nagy értéke a teret látványban kibővítő,
perspektivikus ábrázolás. A perspektíva a valós és az illuminált világ
találkozását fejezi ki, a kettő határát a felhőn ülő angyal alakja jelzi. A
főoltárkép voltaképpen kettős, a templom másik védőszentjének,
Nagyboldogasszonynak a kisméretű, alig észrevehető képe a tabernákulum fölött
látható, két oldalán egy-egy angyal fogja közre a képet.
Négy mellékoltára van. Jobboldalt, a bejárat
mellett az 1752-ben készült Xavéri Szent Ferenc oltárt és az őt ábrázoló
festményt láthajuk, vele átellenben az ugyanekkor készült Őrangyal oltár áll. A
második boltszakasz fülkéiben jobboldalt Loyolai Szent Ignác képét láthajuk,
amelyet Michelangelo Unterberger festett, vele szemben pedig a Szent Kereszt
oltárkép, a kereszten szenvedő Krisztust ábrázolja. A templom teljes bútorzatát
(padok, gyóntatószékek stb.) a fehérvári jezsuiták készítették saját
asztalosműhelyükben F. Baumgartner Bernát tervei szerint. A csodálatos rokokó
szószék Bebo Károly óbudai szobrász munkáját dicséri. Játékos, könnyed
megjelenésű. Hangvetőjén Krisztus megkeresztelkedését, kosarán pedig a
Jópásztort láthatjuk a jezsuiták címerével és puttókkal körülvéve.
A bejárat két oldalán kicsiny oldalkápolnákat
találunk. Jobboldalt Szent Imre oltára, alatta Szent Candid vértanú teljes
csontvázas ereklyéjével, melyet a templomépítő szerzetes, Vanossi Antal kapott
a tusculani püspöktől ajándékba. Vele átellenben az ifjúság másik védőszentje,
a jezsuita Gonzága Szent Alajos oltára.
A szentély bal oldalán a lorettói kápolna
húzódik, ezt F. Werle Antal SJ és F. Magis János SJ jezsuita testvérek
festették ki. Innen csigalépcsőn keresztül lehet lejutni a templom alatti
kriptába, ahol többek közt az egri ciszterci templom tragikus sorsú papja, Dr.
Debreczeni Sixtus nyugszik tanárai mellett.
Egyedülálló érték a jobboldalt álló sekrestye
rokokó bútorzata, melyet Európa egyik legszebb sekrestyebútorzatának tartanak.
A pálosok hagyatéka, 1764 és 1767 között készítette Hyngeller János szerzetes.
A sötétbarna, tölgyfa bútorzat a teret három
oldalról övezi. Alsó részén fiókok, humorosan megoldott gyertyatartók kaptak
elhelyezést, a felső, nagyobb szekrények pedig voltaképpen a templom oltárait
ismétlik meg. Az ablak alatti tabernákulum oltárszerűen van kiképezve, ajtaján
Jézus siratását, két oldalán a két védszent oltárképét: Nagyboldogasszonyt és
Nepomuki Szent Jánost láthajuk, utóbbin a templomi freskó több motívuma is
megjelenik. A sarkokban egy-egy gyóntatófülke található. Baloldalt az ajtókon
az oltároknak megfelelő sorrendben: Őrzőangyal, Szent Kereszt és Szent Imre
domborműve, a túloldalon pedig Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc és a
bejárat oldalkápolnájában elhelyezkedő Gonzaga Szent Alajos alakja. A sort
kétoldalt egy-egy térdeplő zárja, melyek hátlapján Szent Pál, illetve Szent
Péter látható.
A templomot 2014-ben teljes körűen felújították, valamint három új harangot szenteltek, melyek az északi toronyban kaptak helyet.
(forrás:
Wikipedia)