2016. október 1.
„Eléggé egzakt a politikai véleményem…”
Mészáros Attila Székesfehérvár kiemelt projektekért és ifjúsági ügyekért felelős alpolgármestere, Tóváros, Alsóváros és az Őrhalmi Szőlők képviselője. Az önkormányzat munkájában 2010 óta vesz részt - politikai érdeklődése azonban valamivel régebbi.
- Nem azt mondom, hogy fiatalabb, mint a rendszerváltás - de majdnem. Nem feltétlenül olyan generációhoz tartozik, amelyiknek a tagjait érdekli az aktív politizálás. Hogyan került mégis ebbe a közegbe?
- Gyakorlatilag engem a főiskoláig nem igazán érdekelt a politika - például nem is léptem be ifjúsági politikai szervezetbe. Egészen más céljaim voltak - de valahol fent vezetik az én kezemet, úgy látszik. Nagy köszönettel tartozom a Vörösmarty Rádiónak, mert ott indult el a politikai érdeklődésem. Az ott eltöltött hét év alatt fogalmazódott meg bennem, hogy a közélet másik oldalát is szívesen kipróbálnám, és kiteljesednék benne.
- Az is lehetett volna egyfajta kiteljesedés, hogy újságíróként minden kormány alatt maradhat örök ellenzéki…
- Engem nem ez a változat vonzott, mert már a családi indíttatás okán is eléggé egzakt politikai véleményem volt és van, és ezt újságíróként nehéz lett volna képviselni, főleg egy olyan városban, ahol nincs túlságosan sok médiafelület. Nyilván, amíg a Vörösmarty Rádióban dolgoztam, betartottam a szakma erre vonatkozó szabályait: a politikai véleményem szóba sem kerülhetett. Cser-Palkovics Andrással már 2006 óta beszélgettünk arról, hogy lenne-e kedvem egy ilyen jellegű szerepvállalásra. Akkoriban egy ideig Karsai Béla kampányában is közreműködtem, de igazából akkor fordult élesbe ez a dolog, amikor a 2009-es Európa Parlamenti választások alkalmával megkaptam a feladatot, hogy a tóvárosi körzetben fogjam össze az aktivistákat. Sikerült egy jó kampányt összehozni, majd következett a felkérés, hogy 2010-ben induljak el az önkormányzati választásokon.
- Bár Magyarországon elég intenzív a politikai élet, azért a 2006 és 2010 közötti négy év nem túl hosszú idő ahhoz képest, hogy mennyi mindent kellett megtanulnia. Elég szoros lehetett az időbeosztás.
- Valóban, ráadásul a 2006-os kampány után én még visszatértem a rádióba, aztán majdnem egy évig egy napilap vezetője voltam, utána pedig nagy örömömre a Videoton FC-nél kötöttem ki, operatív vezetőként. Az 2011 nyaráig tartott - nagyon szép három év volt. De azért a napi munka, az újságírás mellett nagyon sok mindent megtanultam, főleg az akkoriban már a közgyűlésben dolgozó képviselőktől.
- Az újságírói látásmód könnyítette vagy nehezítette a politikai tevékenységét?
- A kommunikáció tekintetében mindenképpen könnyítette. Nekem, azt gondolom, előnyöm, hogy tanultam ezt a szakmát, és hogy évekig rádióztam - így a beszédekkel, megszólalásokkal nincsenek talán problémáim. És újságíróként is láttam - gyakorlatilag 2002 óta -, hogy mi az, ami jól működött a városban, és mi az, ami nagyon nem. Ebből a tapasztalatból is tudtam építkezni.
- Milyen érzés volt az első képviselői munkanapján belépni az ülésterembe?
- Az izgalomra emlékszem leginkább - már a választások estéjétől, az urnazárástól kezdődően. Huszonkilenc éves voltam, ráadásul az ellenzéki erő akkori városi elnöke indult a körzetemben - úgyhogy volt bennem némi félsz. A másik erős érzés a megtiszteltetés volt - hogy ennek a városnak lehetek a képviselője.
- Mindig is voltak ügyek, amik mellé odaállt, vagy éppen amelyek élére állt. Mint például a Diáktanács.
- Amikor bekerültem a testületbe, én voltam a legfiatalabb képviselő – így talán kézenfekvő volt, hogy én foglalkozzak ezzel a fontos stratégiai területtel. Várospolitikánk egyik meghatározó eleme, hogy a fiatalokat minél jobban bevonjuk Székesfehérvár életébe.
- A helyi politikába, vagy inkább abba, hogy tegyenek magukért?
- Hogy tegyenek magukért. És hogy magukénak érezzék Székesfehérvárt. Én a napi politikát igyekszem távol tartani a Diáktanácstól, kizárólag várospolitikai ügyeket beszélünk meg, és próbálunk előre vinni. Szeretnénk, ha minél több diák maradna Székesfehérváron felnőtt korában is - ehhez pedig az kell, hogy lehessen beleszólásuk az őket érintő kérdésekbe. Éppen ezért mindent megteszünk, hogy azt érezzék: jó Székesfehérváron élni.
- Látja bennük saját magát?
- Ez érdekes, mert én középiskolás koromban nem voltam aktív a diák közéletben. A diákönkormányzatnak tagja voltam, de ennyi. És nagyon becsülöm azokat a fiatalokat, akik a napi hét-nyolc tanóra meg a többi elfoglaltságuk mellett próbálnak tenni azért, hogy a mintegy húszezer fehérvári diák élete jobb legyen. Nekünk pedig az a legfontosabb feladatunk, hogy ehhez utat nyissunk előttük, hiszen azt szeretnénk, hogy minél több lokálpatrióta fiatal legyen Székesfehérváron.
- Beszéljünk a munkája egy másik fontos területéről is, hiszen ma már alpolgármesterként dolgozik, mégpedig egy elég speciális terület felelőseként.
- Ahogy mondtam: a képviselővé választásom 2010-ben nagyon megtisztelő volt - és ha ezt lehet fokozni, 2014-ben még megtisztelőbbnek éreztem, hogy polgármester úr felkért erre a feladatra. Olyan területeket kaptam meg, amelyek nagyon közel állnak a szívemhez: az ifjúság maradt, és a sportért is én vagyok felelős - ez a terület szintén fontos része volt az életemnek már rádiós koromban is. Emellett pedig a kiemelt beruházásokkal foglalkozom, ami abból a szempontból testhez álló, hogy komoly aktivitást igényel, hiszen szinte minden nap van tennivaló valamelyik projekttel kapcsolatban. Ez néha elég hosszú munkanapokat eredményez, de azt gondolom, megvan a kellő elhivatottságom ehhez a munkához. Nem is szólva arról, hogy mindenkinek jó érzés, ha azt látja, hogy a munkája eredményeként valami jó, valami szép épül, amit a város lakói majd sokféle célra tudnak használni.
- Melyik mostanában a legnagyobb falat?
- A Sóstó Természetvédelmi Terület rehabilitációja, és a Stadion - a két projektet igyekszünk párhuzamosan és a funkciókat összekötve fejleszteni, mivel területileg és szellemiségükben is összetartoznak. És természetesen sokat dolgozunk a hivatal munkatársaival a Modern Városok Program előkészítésén - ott is számtalan olyan projekt van, amely tekintetében világosan felismerhető a városvezetés által kitűzött cél, hogy Székesfehérvár ismét Közép-Európa egyik meghatározó városa legyen. Persze, mindez nem valósulhatna meg, ha nem lenne olyan ipara Székesfehérvárnak, amelynek köszönhetően a kilencvenes évek óta a város gazdasági erőcentrummá fejlődött.
- Meg azért az sem baj, ha egy jól körvonalazott városi elképzelést támogat egy erőteljes kormányzati szándék - például a Modern Városok Program esetében.
- Így van. A kormány és Székesfehérvár ugyanazon gondolatok mentén végzi a munkáját, és ez mind morális, mind anyagi tekintetben pozitív együttműködést eredményez, ami nagyon jó eredményekhez vezet. A Modern Városok Program, a közszolgáltató cégek visszavásárlásával kapcsolatos segítség és az egyéb támogatások, fejlesztések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Fehérvár gazdasági erőcentrum legyen, „tele élettel”.
- A körzetében ön „alpolgármester úr”, „képviselő úr” vagy „Attila”?
- Kicsit mindegyik. Azok a személyes kapcsolatok, amelyeket 2009-től ki tudtam alakítani, ma is megvannak, és fontosnak tartom, hogy meg is maradjanak. Éppen ezért igyekszem a lehető legtöbb időt a körzetben tölteni - ami egyébként a legnagyobb fehérvári választókörzetek egyike, amely a Horvát István utcától egészen az autópályáig tart, benne Tóvárossal, Sóstóval, Alsóvárossal és az Őrhalmi Szőlőkkel. Sok volt a lemaradás a körzetben, úgy a közösségi terek kialakítása, mint az intézményrendszer fejlesztése terén - sokat tettünk azért, hogy ez változzon. Minden ott élőtől várom az ötleteket és a visszajelzéseket - havonta háromszor van fogadóórám, de megyek bármikor, ha hívnak. Bejárásokat tartunk, és rendszeresek a lakossági fórumok is, mivel nem egyedül, a lakók nélkül akarom kitalálni, hogy milyen fejlesztési igények vannak a körzetben.- Milyenek a visszajelzések?- Nagyon pozitívak, sokan keresnek a fogadóóráimon, hívnak telefonon. Megköszönik a fejlesztéseket, a felújításokat, és persze szólnak, ha valamit esetleg lassabban végzünk el, és kapom szinte naponta az újabb és újabb kéréseket, kérdéseket. Kiváló kollégáim vannak, akik ezen a téren sokat segítenek.
- A beszélgetés elején úgy fogalmazott: „valahol fent vezetik az én kezemet…” Jó irányba?
- Nagyon remélem. Én mindent megteszek annak érdekében, hogy tudásom és lehetőségeim szerint a lehető legjobban végezzem a munkámat. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy itt lehetek, mert azt gondolom, hogy megtaláltam a helyemet. Bízom benne, hogy ezt a munkát a körzetben és a városban élőkkel közösen még hosszú évekig végezhetem.
Török Péter
(Cikkünk a Fehérvári Polgárban megjelent írás szerkesztett változata.)
