2019. október 16.

„Egyszer libasültet enni…”


Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO Rómában ülésező konferenciája 1979-ben magyar határozati javaslat alapján nyilvánította Élelmezési világnappá október 16-át. A világnap célja, hogy mozgósítsa a kormányokat és a közvéleményt az emberiség nagy részét sújtó élelmezési gondok orvoslására.

Konfliktusok, éghajlatváltozás, a gazdasági helyzet és egyenlőtlenségek – csupán néhány tényező, amelyek miatt az éhezés felszámolása nagyobb kihívás, mint valaha - eközben a túlsúly és elhízás bonyolítja a táplálkozási problémákkal vívott küzdelmet. Annak ellenére, hogy a tapasztalatok azt mutatják: ha nemzetek, intézmények és emberek összefognak, komoly eredményeket lehet elérni az élelmezés és a táplálkozás terén.

 


 

A New York-i fenntartható fejlődés ENSZ csúcstalálkozón 2015 szeptemberében 193 ország elfogadta a 2030-ig megvalósítandó 17 fenntarthatósági célt és az ahhoz vezető menetrendet. Ezzel a nemzetközi közösség letette voksát a szegénység és az éhezés megszüntetése, a bolygó védelme és a jólét biztosítása mellett. Több cél - mint a jó egészség és a mindenki számára elérhető minőségi oktatás – ugyanis csak akkor realizálható, ha már senki sem éhezik.

A Földön megtermelt élelmiszer elegendő lenne mindenki számára, mégis minden kilencedik ember tartósan éhezik. 2017-ben több mint 820 millió ember volt krónikusan alultáplált, 17 millióval többen az előző évhez képest. Ezen emberek több mint fele konfliktusok által sújtott országokban él. Ugyanakkor 1,9 milliárd ember túlsúlyos, közülük 672 millió elhízott, jelentős egészségügyi kockázatnak kitéve magát.

A jelenlegi helyzet kialakulásának okai között szerepel, hogy nőtt az erőszakos konfliktusok száma szerte a világon, különösen a már eleve élelmezési nehézségekkel küzdő országokban, további lökést adva a kényszerű elvándorlásnak. Emellett az aszály és más időjárási szélsőségek is hátrányosan érintették az élelmiszerellátást és a helyiek megélhetését, még tovább fokozva az elvándorlást. Ezen tényezők, a gazdaság visszaesésével és a robbanásszerűen terjedő elhízással együtt lenullázták az elmúlt évtized eredményeit az éhezés és az alultápláltság elleni küzdelemben.

 


 

Szakértők szerint a megoldást kereső országoknak fokozott hangsúlyt kell fektetniük az éhezés felszámolására irányuló nemzeti stratégiákra. Emellett a szociális védelem, a fenntartható mezőgazdaság, a táplálkozás, az egészségügyi és az oktatási politikák közötti kapcsolatokat kell előmozdítaniuk. A lakosságot is aktívan be kell vonni a folyamatokba, a jobb koordináció mellett a párbeszéd elősegítése érdekében.

Feltétlenül szükséges lenne továbbá a helyes táplálkozáshoz és a táplálkozási ismeretekhez való hozzáférés biztosítása, gondoskodva arról, hogy a felnőtteknek módjában álljon egészséges és aktív életet élni.

A nemzeti kormányoknak stratégiai együttműködéseket kell kialakítaniuk a tudományos- és kutatóintézetekkel, melyek tudása segít felvenni a harcot az élelmezési és táplálkozási kihívásokkal.

 


 

Természetesen az élelmiszerek termelői, előállítói is sokat tehetnek a probléma megoldása érdekében – például azzal, ha igyekeznek hatékonyabban és fenntartható módon bánni a természeti erőforrásokkal. Például: több élelmiszert termelni változatlan területen és vízmennyiséggel, előnyben részesíteni az aszállyal és a betegségekkel szemben ellenálló vetőmagokat, a helyi klímát jól tűrő állatokat tenyészteni.

Mindezek – és persze a sok más szakmai, tudományos és politikai ötlet, javaslat és elgondolás – csupán cseppek az éhezés megállításának tengerében. De mivel a tenger cseppekből áll, az apró lépések és sokat segíthetnek egy nagy cél eléréseben.

 

(forrás: magyarmezogazdasag.hu)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

„Konok vagyok és kitartó” – Sikeres nők, 7. rész


Természetfotók a Zentaiban


„Öt zenész, öt különböző világ…”