2016. március 21.

„Aki hittel tudja tenni a dolgát, az hiteles a munkájában…”


Több mint száztíz éve áll a betegek szolgálatában Székesfehérvár nagy múltú egészségügyi intézménye, amely jelenleg a sokat mondó és tiszteletre méltó Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház nevet viseli.

A kórház főigazgatója immár több mint öt éve dr. Csernavölgyi István - vele beszélgettünk megvalósult elképzelésekről és tervekről, hitvallásról és szakmaiságról, orvoslásról és csapatszellemről.   

- Főigazgatói kinevezésekor az egyik legfontosabb célnak azt nevezte, hogy vissza kell adni a gyógyításba vetett hitet az orvosoknak és a betegeknek egyaránt. 

- Ennek a folyamatnak a része volt például, hogy ez az intézmény egyetemi oktatókórházzá vált, ami nagyon régi igény volt, és aminek köszönhetően a szakmaiság egyértelműen kézzel fogható. Rengeteg minden elérhető itt helyben, ami korábban nem volt elérhető. Emellett nagyon jónak tartom az orvosi és az ápolói hozzáállást - és nem csak szubjektíven, hanem mérhető paraméterek alapján is. A sürgősségi osztályunkon a forgalom az elmúlt öt évben huszonöt százalékkal nőtt, ami egy év alatt, kórházi szinten több mint kétmillió orvos-beteg találkozót jelent. Ez egy óriási szám. Ilyet akkor tud egy intézmény megtenni, ha azok, akik itt dolgoznak - esetünkben közel háromezer dolgozó -, azok hittel teszik a dolgukat, és alkalmasak arra, hogy ezt a hatalmas feladatot elvégezzék. És ez a hit nálunk megvan - ez a számokkal egyértelműen igazolható. 

- És visszajelzésekkel? 

- Azokkal is, igen, ez nagyon fontos. A kórház honlapján van egy rovat: „Rólunk írták”. Itt persze - nagyon helyesen - megjelennek a tagadhatatlan problémák is, de nagyon sok pozitív reakcióval is találkozunk, amelyek igazolják a hitvallásunkat. - Az oktató kórház státusz milyen plusz feladatokat és milyen szakmai sikereket jelenthet? - Van plusz feladat - de jó, hogy van. Egyetlen gyógyítónak sem mindegy, hogy milyen körülmények között gyógyíthat. Másrészt így egy magasabb nívójú intézmény kínál tanulási lehetőséget, később pedig akár állást a fiataloknak - és így nagyon jó képességű kollégákkal bővülhet a csapat. A tudományos mutatóink is kiemelkedőek, éppen ezért azt gondolom, hogy a vonzerőnk is elég nagy - nincs is annyi rezidensi státusz, mint ahány jelentkező. 



- Önt mi motiválta, amikor az orvosi pályát választotta? 

- Ez egy családi örökség része volt, azzal együtt, hogy én mindig humán beállítottságú voltam. Az meg, hogy a főigazgatói pozíciót öt éve elvállaltam, és töretlen lendülettel csinálom, nagyrészt arról is szól, hogy egyszer tettem egy ígéretet édesapámnak, hogy amíg tudok másoknak segíteni, és közben egy emberi értékrendet csempészni a rendszerbe, addig csinálom. És ez még javában tart. 

- A magyar egészségügyről szóló hírek - részben a médiának köszönhetően, sajnos - jellemzően nem pozitívak. Elvándorlás, alacsony fizetés, várólista, egyebek. Mi az, ami önben mégis megtartja a hitet? 

- Nehéz kérdés. Valószínűleg lelki beállítottság ez nálam. Aki hittel, hibáit vállalva tudja tenni a dolgát - amit elvárok a munkatársaimtól is -, az szerintem hiteles a munkájában. És akkor azt érzik rajtam a munkatársaim, hogy őszintén, a javítás szándékával dolgozom. Ami ezt a hitet megtartja bennem, az objektív tények ismerete - én mindig is a tényeknek hittem. Ilyen például, hogy a dolgozóink minden karitatív rendezvényen önként ott vannak, minden szűrőprogramon több százan vesznek részt, akár a városban, akár a városon kívül. És ezt nyilván azért teszik, mert érzik, hogy egy közösség részei - mégpedig egy példamutató közösségé. Ők az én hitem alapja. 

- A főigazgatói poszt nyilván számos kihívást, számos örömöt és nehézséget ad, napi szinten - de senki nem azért választja az orvosi pályát, hogy főigazgató legyen egyszer. Marad idő azért gyógyításra? 

- Erre mindig figyeltem, mert továbbra is gyógyító orvosnak tartom magam. A mai napig rendszeresen foglalkozom betegekkel, egyrészt, mert szeretek gyógyítani, másrészt, mert úgy gondolom: akkor látom át a rendszert, akkor tudok mögé eszközparkot tenni, ha tudom, hogy hol mire van szükség. Ahhoz pedig ott kell lenni, ahol a dolgok történnek. 

- A szakterületei kiválasztásánál is a kihívást kereste? Mert egyik sem olyan, ahol négyévenként esik be egy beteg a rendelőbe, valami egzotikus vírussal. 

- Megint az a kiindulási alap, hogy szeretek gyógyítani, és ezért olyan terület állt hozzám közel, ahol ezt megtehetem. Ez pedig a kardiológia és a sürgősségi betegellátás. 

- Mindemellett pedig a prevenció, amit mindig fontosnak tartott. Ezen a téren mennyire sikeres a magyar orvoslás? 

- Vannak sikerek, de még nagyon sok teendő előtt állunk. Az az igazság, hogy Magyarországon mind a férfiak, mind a nők megbetegedési és halálozási mutatói riasztóak. Nagyon. Ennek pedig az egyik fő oka, hogy a prevenciós szemlélet még mindig nem megfelelő. Ettől függetlenül sokat léptünk előre, bár hozzá kell tennem, hogy ebben nagy szerepe van az egészségügyi dolgozók - így az én munkatársaim - igen jelentős mértékű önkéntes munkájának, szűrőnapokon, tájékoztató előadásokon, és így tovább. 

- Belefér azért mindezek mellett némi szabadidő? Család, sport, kikapcsolódás…? 

- Próbálkozom, hogy beleférjen, mert nekem a stabil családi háttér a legfontosabb. A hobbim pedig a sport, mert úgy érzem, hogy formában tart, még akkor is, ha néha fáradtnak érzem magam. Szóval, pont az a két dolog jelenti a kikapcsolódást, amire rákérdezett: a család és a sport.   

Török Péter 
(fotó: Fehérvári Polgár)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Nem körülöttünk forog a világmindenség


Lábadozik a parlagi sas


„Csókunkból is dalok születtek, és a dalokból új csókos csodák…”