Tikverőzés Mohán
Az idén is több száz iskolás és kíváncsi turista érkezett a kis Fejér megyei faluba, hogy láthassa a húshagyó keddi tikverőzés egyedülálló népszokását. Mohán minden év húshagyókeddjén a 14-20 év körüli legények tradicionális maskarába öltöznek: rongyszalagokkal gazdagon díszített bohócnak, fehér ruhás szalmatöröknek, vagy éppen szerencsehozó kéményseprőnek.
A tikverőzésben mindenki életkora szerinti
szerepében vesz részt. A 14-20 év közötti fiúk az idősebbek segítségével
belebújnak az apjuktól, nagyapjuktól örökölt, illetve saját kezűleg készített
maskarába bújnak és álarcot húznak.
Négy tipikus alak jelenik meg a jelmezes
vonulók között. Az első a legifjabb legényekből választott szalagokkal
díszített ruhás, lánynak öltözött tikverő, aki az ételadományokat gyűjti, és a
termékenység-varázslat felelőse. Ahogy a hagyományos népviseletnél is a
díszítés jelzi a gazdagságot, az alakoskodók között is az számít
legelőkelőbbnek, akinek ruháját a legtöbb szalag ékesíti. A második figura a
bohóc, aki egyrészt arra vigyáz, hogy a lányruhás adománygyűjtőket ne bántsa
senki, másrészt pedig arra, hogy minden falubéli és bámészkodó alaposan
bekormozva járjon-kelljen az egész napon át. A harmadik részvevő alak a török,
aki hatalmas szalmakötegekkel kitömött ruhában próbál járni, és folyamatos
céltáblája a bohócok lökdösődésének és gúnyolódásának. A mohaiak így űztek
tréfát a hosszú idő után elkergetett törökökből. A negyedik figura pedig a
kéményseprő, aki egyrészt szerencsehozó szerepe miatt elmaradhatatlan, másrészt
pedig a füstölőkből szerez utánpótlást az ételadományokhoz.
A fiúk a kultúrház udvarán egybegyűlnek, majd
végigjárják a falut, bezörgetnek a házakba, és bekéredzkednek a tyúkudvarokba,
hogy a tojók fenekét botjukkal megütögessék, és alaposan be is kormozzák őket.
A tikverőket ezután hálából adományokkal
látják el a bőségesen megrakott farsangi asztalokról, és persze tojással. Onnan
sem távoznak üres kézzel, ahol nem jutnak be a házba, hiszen ezeken a helyeken
a kerítésre akasztva találnak nekik szóló ajándékot. Ahogy továbbvonulnak a
falu utcáin, minden szembejövő arcát bekormozzák.
A tikverőzés szokását a török időktől a 20.
század közepéig Magyarország, sőt a Kárpát-medence több tájegységén ismerték.
Bár ma csak Mohán maradt fenn ez a hagyomány, hasonló jellegű télbúcsúztató
tradíciókkal a Közép-Dunántúlon és a Kisalföldön is találkozunk. Megörökítését,
így részben a fennmaradását Pesovár Ferenc néprajzkutató gyűjtőmunkájának
köszönhetjük. A helyi legendárium szerint a mohaiak maguk kérték fel Pesovárt a
tradíció lejegyzésére, mivel azt a kommunista időkben egy, a húshagyókedden véletlenül bekormozott
hivatalnok betiltotta.
(forrás:
szekesfehervar.hu)