2018. február 15.

Az első beszélő újság


„Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan az egész világon.” Ezekkel a szavakkal kezdte meg működését 125 éve, 1893. február 15-én Puskás Tivadar találmánya, a Telefonhírmondó, amelynek működéséhez 644 kilométer huzalt használtak fel, és amelynek fénykorában közel kilencezer előfizetője volt.

A telefonhírmondó célja a képzelhető leggyorsabb hírszolgáltatás volt, amit feltalálója, Puskás Tivadar olyképp ért el, hogy egyetlenegy mikrofonba olvasott hír a városnak több különböző pontján egyidejűleg lett hallható. A hírsorozatokat, melyeket egy külön e célra szervezett szerkesztőség szolgáltatott, telegramm-stílusban olvasták fel és egy órán át folyton ismételték. Politikai, helyi, közérdekű és tőzsdei híreken kívül időközönként a pontos közép-európai időt is bemondták a készülékekbe.

 


 

A telefonhírmondó 1893. február 15-én kezdte meg működését. Puskás Tivadar 1893 márciusában bekövetkezett halála után a telefonhírmondó központi berendezését a Magyar utca 6. szám alól az Erzsébet körútra helyezték át és a rendszer 1894 novemberéig két mikrofonnal és öt telefonvonallal működött. 1893 őszén a vállalat Puskás Tivadar örököseinek kezeiből Popper István vállalkozó mérnök tulajdonába ment át, aki azt rövid idő alatt részvénytársasággá alakította és lehetővé tette a telefonhírmondó műszaki fejlődését,

 


 

Ennek folyamán Szvetics Emil műszaki igazgató közreműködésével a következő javításokat és újításokat vezették be:

- Kettőnél több mikrofon egyidejű alkalmazása zeneátvitel céljából s ebből kifolyólag egy új gyűjtő- és elosztó rendszer létesítése.

- Az állomások szaporodásával fellépő hangcsökkenés meggátlása.

- A hurokvonalak karbantartása és számuk megnövelése.

- Az elkerülhetetlen külső behatások által zavart vonalaknak gyors karbantartása céljából távirati összeköttetést létesítettek esetről-esetre a karbantartást végzőkkel a zavart vezetéken keresztül, így a vonalfelvigyázók bármely pillanatban távirati érintkezésbe léphettek a központ műszaki személyzetével.

- Zeneátvitel létesítése a telefonhírmondó központjától távol eső helyekről, például az Operától, Népszínháztól, mely célra érzékeny mikrofonokat szerkesztettek.

- Egy úgynevezett riadójel alkalmazása, mely egy billentyű lenyomása után a városszerte elszórt állomások kagylóiban trombitaszerű búgással felhívja a figyelmet egy szenzációs hírre.

- 1897 első felében közvetlen összeköttetés létesült a magyar királyi meteorológiai intézettel, és kapcsolatban egy onnan szabályozott órával, mely lehetővé tette, hogy a telefonhírmondó pontos déli jelet adhasson.

- Edison-fonográfok időnkénti használata, hogy hírességek megörökített hangja bármikor hallható legyen a telefonhírmondó hálózatában.

 


 

1897-ben így nézett ki a Telefonhírmondó napi programja:

 

10:00–10:30 Tőzsdejelentés

10:30–11:00 Hírlapszemle, érdekesebb hírek, táviratok

11:00–11:15 Tőzsdejelentés

11:15–11:30 Helyi és színházi hírek, sport

11:30–11:45 Tőzsdejelentés

11:45–12:00 Országgyűlési hírek

12:00–12:30 Udvari, politikai, katonai hírek

12:30–13:30 Tőzsdejelentés

13:30–14:00 Ismétlés az eddig olvasott érdekes hírekből

14:00–14:30 Törvényhatósági hírek, táviratok

14:30–15:00 Helyi hírek

15:00–15:15 Tőzsdejelentés

15:15–15:30 Érdekesebb tárcák felolvasása

15:30–16:00 Pontos idő, időjárás, törvényszéki vegyes hírek

16:00–16:30 Tőzsdejelentés

16:30–17:00 Bécsi lapok hírei, pénzügyi és gazdasági hírek

17:00–17:30 Színház, sport, művészet, divat, irodalmi műsorok. Helyi hírek

17:30–18:30 Az angol, francia és olasz nyelv rendszeres előadása és tanítása; éspedig:

17:30–18:00 angol nyelv = hétfőn, szerdán, pénteken

18:00–18:30 francia nyelv = hétfőn, szerdán, pénteken

18:00–18:30 olasz nyelv = kedden, csütörtökön, szombaton

17:00–18:00 minden csütörtökön gyermekdélután

19:00-tól időnként operaközvetítés

 


 

1911-ben óraüzemet szereltek fel, amely a pontos idő jelzésére szolgált. 1918-tól már rendszeresek voltak a közvetítések a Népoperából, a Nemzeti Színházból, valamint a Király Színházból. Az 1923 téli hóvihar során a háztetőkön futó vezetékek leszakadtak, emiatt hónapokig nem üzemelt a telefonhírmondó. A tatarozás megkezdésére 1924 tavaszán került sor, egyúttal újabb vonalakat is kiépítettek. A Telefonhírmondó Rt. 1925. december 1-jén egyesült az akkor induló Magyar Rádióval, és mint az MTI konszernjének tagja működött tovább Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. néven - műsoraik minimális eltéréssel megegyeztek. 1928 októberében költözött át a cég a Sándor utcai épületbe. 1930-ban még 8868 előfizetője volt a telefonhírmondónak, azonban számuk a rádiókészülékek rohamos elterjedésével folyamatosan csökkenni kezdett. 1943-ban leszerelték a magán vevőkészülékeket, és ezután csak közületek és kórházak tartottak fenn vonalakat az óraüzem azonban megmaradt.

 

(forrás: Wikipedia)

 


LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala


„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”


A Saint-Antoine kapu pusztulása