Az első beszélő újság
„Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan az egész világon.” Ezekkel a szavakkal kezdte meg működését 125 éve, 1893. február 15-én Puskás Tivadar találmánya, a Telefonhírmondó, amelynek működéséhez 644 kilométer huzalt használtak fel, és amelynek fénykorában közel kilencezer előfizetője volt.
A telefonhírmondó célja a képzelhető leggyorsabb
hírszolgáltatás volt, amit feltalálója, Puskás Tivadar olyképp ért el, hogy egyetlenegy mikrofonba olvasott hír a városnak
több különböző pontján egyidejűleg lett hallható. A hírsorozatokat, melyeket
egy külön e célra szervezett szerkesztőség szolgáltatott, telegramm-stílusban
olvasták fel és egy órán át folyton ismételték. Politikai, helyi, közérdekű és
tőzsdei híreken kívül időközönként a pontos közép-európai időt is bemondták a
készülékekbe.
A telefonhírmondó 1893. február 15-én kezdte
meg működését. Puskás Tivadar 1893 márciusában bekövetkezett halála után a
telefonhírmondó központi berendezését a Magyar utca 6. szám alól az Erzsébet
körútra helyezték át és a rendszer 1894 novemberéig két mikrofonnal és öt telefonvonallal
működött. 1893 őszén a vállalat Puskás Tivadar örököseinek kezeiből Popper
István vállalkozó mérnök tulajdonába ment át, aki azt rövid idő alatt
részvénytársasággá alakította és lehetővé tette a telefonhírmondó műszaki
fejlődését,
Ennek folyamán Szvetics Emil műszaki igazgató
közreműködésével a következő javításokat és újításokat vezették be:
- Kettőnél több mikrofon egyidejű alkalmazása
zeneátvitel céljából s ebből kifolyólag egy új gyűjtő- és elosztó rendszer
létesítése.
- Az állomások szaporodásával fellépő
hangcsökkenés meggátlása.
- A hurokvonalak karbantartása és számuk
megnövelése.
- Az elkerülhetetlen külső behatások által
zavart vonalaknak gyors karbantartása céljából távirati összeköttetést
létesítettek esetről-esetre a karbantartást végzőkkel a zavart vezetéken
keresztül, így a vonalfelvigyázók bármely pillanatban távirati érintkezésbe
léphettek a központ műszaki személyzetével.
- Zeneátvitel létesítése a telefonhírmondó
központjától távol eső helyekről, például az Operától, Népszínháztól, mely
célra érzékeny mikrofonokat szerkesztettek.
- Egy úgynevezett riadójel alkalmazása, mely egy
billentyű lenyomása után a városszerte elszórt állomások kagylóiban trombitaszerű
búgással felhívja a figyelmet egy szenzációs hírre.
- 1897 első felében közvetlen összeköttetés
létesült a magyar királyi meteorológiai intézettel, és kapcsolatban egy onnan szabályozott
órával, mely lehetővé tette, hogy a telefonhírmondó pontos déli jelet adhasson.
- Edison-fonográfok időnkénti használata, hogy
hírességek megörökített hangja bármikor hallható legyen a telefonhírmondó hálózatában.
1897-ben így nézett ki a Telefonhírmondó napi programja:
10:00–10:30
Tőzsdejelentés
10:30–11:00
Hírlapszemle, érdekesebb hírek, táviratok
11:00–11:15
Tőzsdejelentés
11:15–11:30
Helyi és színházi hírek, sport
11:30–11:45
Tőzsdejelentés
11:45–12:00
Országgyűlési hírek
12:00–12:30
Udvari, politikai, katonai hírek
12:30–13:30
Tőzsdejelentés
13:30–14:00
Ismétlés az eddig olvasott érdekes hírekből
14:00–14:30
Törvényhatósági hírek, táviratok
14:30–15:00
Helyi hírek
15:00–15:15
Tőzsdejelentés
15:15–15:30
Érdekesebb tárcák felolvasása
15:30–16:00
Pontos idő, időjárás, törvényszéki vegyes hírek
16:00–16:30
Tőzsdejelentés
16:30–17:00
Bécsi lapok hírei, pénzügyi és gazdasági hírek
17:00–17:30
Színház, sport, művészet, divat, irodalmi műsorok. Helyi hírek
17:30–18:30
Az angol, francia és olasz nyelv rendszeres előadása és tanítása; éspedig:
17:30–18:00
angol nyelv = hétfőn, szerdán, pénteken
18:00–18:30
francia nyelv = hétfőn, szerdán, pénteken
18:00–18:30
olasz nyelv = kedden, csütörtökön, szombaton
17:00–18:00
minden csütörtökön gyermekdélután
19:00-tól
időnként operaközvetítés
1911-ben óraüzemet szereltek fel, amely a
pontos idő jelzésére szolgált. 1918-tól már rendszeresek voltak a közvetítések
a Népoperából, a Nemzeti Színházból, valamint a Király Színházból. Az 1923 téli
hóvihar során a háztetőkön futó vezetékek leszakadtak, emiatt hónapokig nem
üzemelt a telefonhírmondó. A tatarozás megkezdésére 1924 tavaszán került sor,
egyúttal újabb vonalakat is kiépítettek. A Telefonhírmondó Rt. 1925. december
1-jén egyesült az akkor induló Magyar Rádióval, és mint az MTI konszernjének
tagja működött tovább Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. néven - műsoraik
minimális eltéréssel megegyeztek. 1928 októberében költözött át a cég a Sándor
utcai épületbe. 1930-ban még 8868 előfizetője volt a telefonhírmondónak,
azonban számuk a rádiókészülékek rohamos elterjedésével folyamatosan csökkenni
kezdett. 1943-ban leszerelték a magán vevőkészülékeket, és ezután csak
közületek és kórházak tartottak fenn vonalakat az óraüzem azonban megmaradt.
(forrás:
Wikipedia)