Kallós Zoltán emlékest
A február 18-án, 92 éves korában elhunyt Kossuth-nagydíjas Kallós Zoltán erdélyi magyar néprajzkutatóra, népzenegyűjtőre, a Nemzet Művészére emlékeztek a Szent István Művelődési Házban. A rendezvényen a Kallós Zoltán szellemi örökségét képviselő énekesek, muzsikusok, táncosok léptek fel.
„Megrendül az ember, ha elveszít valakit, akit
szeretett. Azért vagyunk együtt ezen az estén, mert mindannyian szerettük Tanár
Urat. Az ő egyszerűségét, szerény csendességét, ami csak az igazán nagy emberek
sajátja. Igyekezett megajándékozni mindenkit lelkének kincseivel. Szerettük,
ahogy időről-időre átnyújtotta ajándékait, amelyeket most már
felelősségteljesen őriznünk kell. Szeretjük azt az embert, aki alázattal tudott
szolgálni egy nemzetet, annak lelkét és szellemiségét. Örökségét - amelyet
elraboltak tőle - visszaszerezte és készséggel, nagylelkűen adta oda a
nemzetnek. Lehajolt a legkisebbekhez is. Ment és kereste azt, ami hiteles, ami
igaz. Hol üldözések közepette, hol bujkálva, hol éjszaka, osonva ment, hogy
semmi el ne vesszen, hogy minden megmaradjon, hogy a kincsünk teljes legyen” -
mondta emlékező beszédében Spányi Antal megyés püspök.
Az emlékesten fellépett a Magos együttes, a
Villő Énekegyüttes, a Vox Alba együttes, Vedres Csaba, Varró János, Enyedi
Ágnes, Salamon Soma, a Zsikó zenekar, a Hermann László Zeneiskola tanárai és
növendékei, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének hallgatói,
valamint a Tordasi Pillikék Táncegyüttes tanárai és növendékei. A
székesfehérvári tanítványok, barátok és tisztelők nevében Dr. Altorjay András
emlékezett.
Kallós Zoltán 1926. március 26-án született a
romániai Válaszúton. A magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő népzenei
gyűjtőmunkájának eredményeként mintegy tizenötezer dallamot jegyzett le,
valamint 26 kazettát és számos CD-t jelentetett meg. A Mezőségen, Kalotaszegen,
Moldvában és Gyimesben gyűjtötte a folklórnak úgyszólván minden műfaját,
különösen az énekes és hangszeres zenét, a népszokásokat és a
szokásköltészetet. Nagy sikert aratott gyűjteménye, a Balladák könyve, amely tartalmával – 259 ballada és további 8
ballada meseváltozata – a leggazdagabb magyar balladagyűjtemények egyike.
1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, melynek keretében
szórványvidékeken élő magyar gyermekek anyanyelvi oktatását szervezik meg
Válaszúton bentlakásos rendszerben, s ezen kívül foglalkozásokat tartanak
számukra, megismertetik velük a hagyományos eszközöket, mesterségeket,
népdalokat, néptáncokat. Az alapítvány ma is hatékonyan működik, évente számos
népzenei tábort szervez. Életének utolsó évtizedeiben Kallós Zoltán Kolozsvárt
és Válaszúton élt és alkotott. 2018. február 14-én, Válaszúton hunyt el.
(forrás:
szekesfehervar.hu)