Hajós Alfréd (eredeti nevén Guttmann Arnold) 1878. február 1-jén született Budapesten. Szegény családban nőtt fel, édesanyja egyedül nevelte, öt testvérével együtt.

13 éves korában kezdett komolyan úszni miután édesapja a Dunába fulladt. Műegyetemi tanulmányai mellett tornázott, futott és úszott - a kor sokoldalú sportember-ideáljának megfelelően. Olimpiai felkészülő edzéseit a hajnali órákban, nyitás előtt, a Rudas-fürdő kis medencéjének meleg vízében tartotta, majd reggel 8-ra visszasétált az egyetemi előadásokra.

1896-ban, Athénban, az első újkori olimpián a 18 éves egyetemista két gyorsúszó számban, a 100 és 1200 méteren is elsőként ért célba, megszerezve a magyar sport első olimpiai győzelmeit. A versenyeket április 11-én rendezték a pireuszi tengeröböl 12 fokos vizében. 100 méteren 13 versenyző indult - 1:22,2 perces idővel Hajós ért elsőként célba. Bár nagyon fázott, újból bezsírozta magát, s a sűrű program miatt az 500 méteres távot lekésve 1200 méteren indult újra. Úgy nyert vagy hatvanméteres előnnyel, hogy körülötte sorra adták fel a riválisok a versenyt: egyszerűen kifagytak a vízből.

Az indulási vonal - mélyen bent az öböl vizében - egy két bójához kifeszített kötél volt, ebbe kapaszkodtak indulás előtt a versenyzők. Hajós úszott, úszott, ahogy csak bírt, kicsit csodálkozott, hogy hol vannak az ellenfelek, de túl sok keresgélésre nem maradt ideje, mert egyszercsak feltűnt a győzelmi árboc, rajta a magyar lobogó.

A sokezres szurkolótábor élén álló görög trónörökös így reagált Alfréd teljesítményére: „Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!” Az Akropolisz újság másnap reggeli számában Hajós Alfréd Olimpiai Bajnok képe alatt ez állt: „Magyar Delfin”. A görögök hatalmas ünneplésben részesítették, a király a fogadáson megkérdezte tőle: „Hol tanult meg ilyen jól úszni?” Mire Hajós nagy derültséget keltve csak ennyit válaszolt: „A vízben”.

Hajós 1897-ben, 19 éves korában befejezte úszópályafutását. Áttért a tornára, majd a labdarúgásra, a Millenáris-pályán 1897. május 9-én lejátszott első labdarúgó-mérkőzésen a BTC csapatában szerepelt. 1901-ben és 1902-ben tagja volt a bajnokcsapatnak, s balösszekötőként az első magyar válogatottnak is, amely 1902. október 12-én, Bécsben, 5-0-ra kapott ki Ausztriától.

1906 őszén két mérkőzésen a válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozott, irányításával a csapat 1906. október 7-én, Prágában 4-4-re végzett Csehországgal szemben, míg 1906. november 4-én, a budapesti Millenárison 3-1-re visszavágott az osztrákoknak. Egy ideig sportcikkeket is írt és vállalta a Sport-Világ főszerkesztői munkáit, valamint a Magyar Futball Szövetség kapitányi feladatait is ellátta.

Gyakorlata, valamint szabályismerete alapján vizsga nélkül, 1897-től szükségből lett játékvezető. Az alakuló klubtalálkozókon, bemutató mérkőzéseken, az MLSZ által üzemeltetett bajnokságokban tevékenykedett. Játékvezetésből 1903-ban Budapesten az MLSZ Bíróvizsgáló Bizottság előtti elméleti és gyakorlati vizsgát tett. Az MLSZ BB javaslatára 1903-tól NB I-es bíró. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett.

 Egyetemi tanulmányai végeztével Hajós Alfréd a neves építész, Alpár Ignác és Lechner Ödön irodájában tanonckodott, majd később saját irodát nyitott Villányi János építésszel társulva. 1924-ben Lauber Dezsővel készített stadionterve ezüstérmet nyert az olimpiai művészeti versenyeken Párizsban, úgy, hogy az aranyérmet nem ítélték oda. Alkotásai az eklektikától, illetve a szecessziótól a modern formák alkalmazásáig terjednek.

Az általa tervezett, és ma nevét viselő margitszigeti fedett Sportuszodát a vasbeton-szerkezet lehetőségének merész kihasználása, korszerű tér- és homlokzatformák jellemzik. Ő építette többek között az újpesti Megyeri úti sporttelepet, a debreceni Arany Bika Szállodát, a győri versenyuszodát. 1945 után a Vajdahunyadvár, a Tőzsdepalota és több más középület helyreállítási munkálatait vezette.

1955. november 12-én halt meg Budapesten, visszaemlékezései 1956-ban jelentek meg "Így lettem olimpiai bajnok" címen.

(forrás: Wikipedia, Origo.hu)