„Animációnak látom az egész világot”
Meséin, rajzfilmjein, képregényein, könyvillusztrációin generációk nőttek és nőnek fel. Alkotásai időtállóak: Vuk, Pom Pom, Gusztáv és a többiek a mai napig eleven, szórakoztató figurák. Kilencvenegy éve, 1927. június 20-án született Dargay Attila, Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező és képregényrajzoló.
A Képzőművészeti Főiskolára járt - ahonnan
azonban politikai okokból kirúgták. 1951-től a Nemzeti Színház
díszletfestőjeként, illetve a rajzfilmgyártásban gyakornokként dolgozott.
1957-től kezdve rendezett, első önálló rajzfilmje az 1959-es, nagy sikert
aratott „Ne hagyd magad, emberke!” című alkotás volt.
Munkahelyén, az 1957-ben alakult Pannónia
Filmstúdióban született meg Gusztáv legendás figurája is, melyet kollégájával
és jó barátjával, Nepp Józseffel és Jankovics Marcellel együtt talált ki. Legalább
ilyen ismert figurái voltak a Pom Pom meséi és A nagy ho-ho-ho horgász sorozatok
szereplői is.
Dargay nem csak rajzfilmeket készített, hanem képeskönyvek és képregények alkotója
is volt. Képregényei megjelentek többek közt a Pajtás magazinban, a Hahotában
és a Fülesben, de Képregényei többségükben a Pajtás magazinban jelentek meg, de
Dörmögő Dömötörnek is éveken keresztül dolgozott. Legismertebb figurája Kajla
kutya.
Utolsó rendezése az 1994-es A préri pacsirtája
című rövid animációs film, utolsó forgatókönyvírói munkája az 1995-ös A hetedik
testvér volt. Legutolsó munkája, a Csongor és Tünde - amin már hosszú évek óta
dolgozott - nem készülhetett el.
Tehetségét és humorát nemcsak a szakmai
elismerések, alkotásainak népszerűsége, hanem nézettségi mutatói is
visszaigazolják. Történeteivel minden korosztályt meg tudott szólítani,
nevettetni. 2007-ben Budapest díszpolgárává választották. 2009. október 20-án, életének
83. évében hunyt el.
Dargay Attila
egész estés animációs filmjei:
Lúdas Matyi
(1979)
Dargay Attila első egészestés rajzfilmje a Fazekas Mihály azonos című műve nyomán készített Lúdas Matyi volt. Logikus volt, hogy első nagyobb filmjénél Dargay klasszikus irodalmi alapanyaghoz nyúl (tette egyébként még ezt két alkalommal, a Vuk-nál és a Szaffi-nál is), hiszen az animációhoz ezer szállal kötődő hazai képregényes szakmában jól bevált módszer volt, hogy irodalmi műveket adaptálnak. Lúdas Matyi népmesei történetét remekül sikerült átemelni a rajzolt világba, a szereplők pedig olyan fizimiskát kaptak, ami mára már hozzá is nőtt az alakjukhoz.
A pökhendi Döbröginek olyan
szépen pöffeszkedik a pókhasa, hogy öröm nézni, a hetyke Lúdas Matyi pedig
elegánsan jár túl mindenki eszén. A végén a menekülős akciójelenet a legjobb,
meg amikor Ludas Matyi orvosnak öltözik. Cseppet sem csodálkoznánk, ha a
későbbi, méltán népszerű Magyar Népmesék-sorozat alkotóit az 1979-es rajzfilm
jól eltalált alakjai ihlették volna.
Vuk (1981)
Ahogy azt mondja: „Egyedül vagyok, kicsi
vagyok, éhes vagyok. Segítsetek Vuknak, a kisrókának”. És Vahur, akit a többi
kutya kinevet a háta mögött, a részeg libák, akik felzabálták a cefrét. Tás,
aki finom. Az aratógépek, amik elől el kell bújni. Marci, a kakas. Ugye,
mindenkiben felvillantak a képek? Nincs ember, aki nem szontyolodott el, amikor
Vuk hiába várta a szüleit, vagy érzett diadalt, amikor felnőttként Vuk kifogott
a kegyetlen Simabőrűn.
A Vuk a három évvel később készített
Macskafogó (Ternovszky-Nepp) mellett a legendás magyar animáció csúcsa.
Hatalmas siker is volt, Dargay Attila évekkel később mesélte, hogy amikor
először vetítették a televízióban, teljesen kiürültek a játszóterek, minden
gyerek otthon csücsült a tévét lesve. A Vuk-ban az a jó, hogy a róka, aki
minden más mesében a gonosz, itt a szeretnivaló főhős. Legszívesebben örökbe
fogadnánk, és agyongyantuszolnánk a kis Vukot (ebben nagy szerepe van Pogány
Juditnak is), eszünkbe se jut, hogy vérengző fenevad (mégiscsak tyúkot lop).
Szaffi (1984)
A Jókai Mór-íráson alapuló rajzfilm kissé
mintha mostohatestvér-szerepet játszana a másik három nagy kedvenc mellett, de
ez abszolút nem a filmet minősíti: a Szaffi végtelenül bájos és izgalmas mese,
ami a női címszereplő miatt elsősorban az éppen öntudatukra ébredő kislányok
kedvence. A török uralom alatt játszódó történet kalandfilmbe oltott romantikus
mese: van benne kincskeresés, háborúzás, nagy cselszövések, de a lényeg
mégiscsak a török basa lányának, Szaffinak és a magyar nemes fiának, Jónásnak a
szerelme. A film rajzstílusa kicsit eltér a Dargaytól megszokottól. Ezt
felesége és egyben operatőre, Henrik Irén egy interjúban azzal magyarázta, hogy
naturalisztikusabb figurákat kellett rajzolni, így Dargay kevésbé élhette ki a
karikatúraszerű ábrázolás iránti vonzalmát.
A filmbe Dargay egy saját családja
történetéből származó elemet is belecsempészett: Jónást azért vándorcigányok
nevelik fel, mert Dargay orosz hadifogságból megszökött apja is egy őt
bújtató-tápláló cigánykaravánnak köszönhette az életét. Dargay pedig feltételezte,
hogy amerre apja járt a cigánykaravánnal, ott akár egy féltestvére is lehet. A
kedvesen megrajzolt figurákat a szuper szinkronhangok teszik teljesen élővé
(még mindig a magyar szinkron aranykorában járunk): Jónás Kern András, Szaffi
pedig Pogány Judit hangján szólal meg.
Az erdő kapitánya
(1990)
A '88-ban készült Az erdő kapitánya már nem klasszikust dolgoz fel, hanem egy kedves mesés krimit. A történet főgonosza Zénó, a gengszter, akit meg kell akadályozni abban, hogy a fakitermelők kezére jutassa az erdőt.
A kedves rajzok mellett a zseniális szinkronnak is
köszönhetően (Csákányi László, Székhelyi József és társaik) ebben a rajzfilmben
is rendkívül szerethető, igazi dargays karaktereket látunk, mégis a történet
bugyutasága miatt mégsem olyan tökéletes ez a film, mint a Fazekas-, Fekete- és
Jókai-adaptációk.
(Forrás:
Filmkultúra, Origo, Wikipedia)