Isten embere, Fehérvár püspöke
Az 1858. október 10-én született Prohászka Ottokár katolikus író, Székesfehérvár tizenötödik püspöke. Születésének 160. évfordulója alkalmából a Vasútvidéki Prohászka-templomban az egyházmegye püspöki szentmisével és közös imádsággal tisztelgett a püspök emléke előtt. Az ünnepi alkalom előtt tisztelegve a Szent Gellért Kiadó és Nyomda megjelentette Prohászka püspök „Legyetek világító emberek!” című művét, amely az egyházi év minden vasárnapjára és fontos ünnepére tartalmaz elmélkedést.
Prohászka Ottokár édesapja, Prochaska Domokos Morvaországból
származott, ősei németajkú iparosok, hivatalnokok voltak. Az Osztrák–Magyar
Monarchia császári és királyi hadseregének tisztjeként egyre feljebb haladt a
ranglétrán; egy vadászezred hadnagyaként került Magyarországra. A negyvenéves,
jó megjelenésű vadásztiszt egy 1857-ben, Pozsonyban rendezett bálon találkozott
az alig 19 éves Filberger Anna Mária Antónia kisasszonnyal. Mivel a Prochaska
család nem rendelkezett a kaucióhoz elegendő anyagiakkal, Domokos kilépett a
seregből, s jelentkezett a Pénzügyminisztériumba, ahol tisztviselői álláshoz
jutott. Pozsonyba költöztek, de első gyermekük, Prohászka Ottokár mégsem ott,
hanem Nyitrán született, a várandós anya szülei házában.
Az apa áthelyezései miatt a család többször
változtatott lakhelyet. 1861-ben a Vág folyó partjára, Rózsahegyre költöztek. Prohászka
Ottokárt ehhez a városhoz kötötték első élményei, itt tanult meg járni,
beszélni, a helyi templomban hallgatta élete első szentmiséjét.
1866-ban Prohászkáék Losoncra költöztek, ahol
Ottokár három évet töltött. Itt nemcsak tantárgyként tanulta a magyar nyelvet,
de a helyi, az anyaországhoz lojális közösségben megtanult magyarul érezni és
gondolkodni is. 1869-től két éven át a nyitrai Piarista Gimnáziumba járt, ahol
a legkiválóbb tanulók közé tartozott.
Két év után otthagyta a gimnáziumot, hogy –
szintén két éven át – a kalocsai jezsuita gimnáziumba járhasson. Itt határozta
el, 14 éves korában, hogy szerzetes lesz, bár családja korainak tartotta az
elhatározást. 1873. augusztus 4-én felvételt nyert az esztergomi kisszeminárium
tagjai közé, ahol világi papok és bencés szerzetesek is oktattak. 17 éves
korában, kitüntetéssel érettségizett.
Teológiai tanulmányait Rómában végezte.
1882-ben az esztergom-belvárosi plébánián kezdte meg lelkipásztorkodását - esztergomi
évei alatt a Magyar Sion társszerkesztője és az Esztergom című politikai lap
szerkesztője volt. 1904-ben a teológia egyetemi tanárává nevezték ki.
1905. október 17-én székesfehérvári püspökké
nevezték ki, megerősítést december 11-én kapott. December 21-én szentelte
püspökké X. Piusz pápa, elődje, Városy Gyula kalocsai érsek és Majláth Gusztáv
Károly erdélyi püspök segédletével. 1909-től a Magyar Tudományos Akadémia
levelező, 1920-tól rendes tagja. 1926-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé
lépett.
A Katolikus Néppárt egyik alapítója, a magyar
keresztény-szocialista mozgalom vezéregyénisége. 1919-ben a proletárdiktatúra
megdöntésére szervezkedő székesfehérvári ellenforradalmárok vezetője.
1920–1922-ben parlamenti képviselő, és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának
elnöke.
Ékes, egyéni stílusa révén a modern
katolicizmus egyik legnagyobb hatású képviselője, a 20. század eleji katolikus
megújulás egyik programadója. Írásai máig hatóak, gondolatai, személye ma is
viták tüzében áll.
Nehezen illeszthető politikai-ideológiai
kategóriákba, ezért bírálói, védelmezői vannak a legkülönbözőbb gondolkodású
körökben. Népszerűsége az ezredforduló óta emelkedőben van, elfelejtett műveit
újra olvassák. A második világháború utáni korszak történet- és
irodalomtörténet-írása a Nyugat polgári gondolkodói elleni vitáit, a katolikus
egyház és a magyar keresztény hagyomány csökönyös védelmezőjét látta benne.
Újraértékelése máig tartó folyamat.
Miközben kíméletlen harcot folytatott a
forradalmi munkásmozgalom és a Nyugat, főként Ady Endre ellen, modernista
nézetei miatt Rómában 1911-ben három könyvét, köztük Az intellektualizmus
túlhajtásai címűt indexre tették. Az első világháború legkorábbi és
legkitartóbb ellenzői közé tartozott.
Szoros szellemi kapcsolatban állt az evologika
kidolgozójával, az orkesztika nevű mozdulatművészeti iskola alapítójával, a
mélyen hívő, matematikusi és zeneakadémiai képzettséggel is rendelkező,
katolikus misztikus Dienes Valériával.
A magyar lelkiségre gyakorolt hatása vetekedik
Pázmány Péter hatásával. Egyes mai vélemények szerint életművének nem lényeges
része az antiszemitizmus, más vélemények szerint azonban az életmű legfontosabb
és leginkább időtálló része épp a modernitással kapcsolatos, és ettől
antiszemitizmusa elválaszthatatlan. Tisztelői azonban nem hisznek abban, hogy
Prohászka akár a későbbi politikai hungarizmus, akár a huszadik századi magyar
antiszemitizmus zászlóvivői közt említhető, ehelyett humanizmusáért,
embertiszteletéért, mély hitéért és a magyar keresztény hagyományokhoz való
következetes ragaszkodásáért tisztelik.
(forrás:
Wikipedia, szekesfehervar.hu)