2018. október 11.

Isten embere, Fehérvár püspöke


Az 1858. október 10-én született Prohászka Ottokár katolikus író, Székesfehérvár tizenötödik püspöke. Születésének 160. évfordulója alkalmából a Vasútvidéki Prohászka-templomban az egyházmegye püspöki szentmisével és közös imádsággal tisztelgett a püspök emléke előtt. Az ünnepi alkalom előtt tisztelegve a Szent Gellért Kiadó és Nyomda megjelentette Prohászka püspök „Legyetek világító emberek!” című művét, amely az egyházi év minden vasárnapjára és fontos ünnepére tartalmaz elmélkedést.

Prohászka Ottokár édesapja, Prochaska Domokos Morvaországból származott, ősei németajkú iparosok, hivatalnokok voltak. Az Osztrák–Magyar Monarchia császári és királyi hadseregének tisztjeként egyre feljebb haladt a ranglétrán; egy vadászezred hadnagyaként került Magyarországra. A negyvenéves, jó megjelenésű vadásztiszt egy 1857-ben, Pozsonyban rendezett bálon találkozott az alig 19 éves Filberger Anna Mária Antónia kisasszonnyal. Mivel a Prochaska család nem rendelkezett a kaucióhoz elegendő anyagiakkal, Domokos kilépett a seregből, s jelentkezett a Pénzügyminisztériumba, ahol tisztviselői álláshoz jutott. Pozsonyba költöztek, de első gyermekük, Prohászka Ottokár mégsem ott, hanem Nyitrán született, a várandós anya szülei házában.

 


 

Az apa áthelyezései miatt a család többször változtatott lakhelyet. 1861-ben a Vág folyó partjára, Rózsahegyre költöztek. Prohászka Ottokárt ehhez a városhoz kötötték első élményei, itt tanult meg járni, beszélni, a helyi templomban hallgatta élete első szentmiséjét.

1866-ban Prohászkáék Losoncra költöztek, ahol Ottokár három évet töltött. Itt nemcsak tantárgyként tanulta a magyar nyelvet, de a helyi, az anyaországhoz lojális közösségben megtanult magyarul érezni és gondolkodni is. 1869-től két éven át a nyitrai Piarista Gimnáziumba járt, ahol a legkiválóbb tanulók közé tartozott.

Két év után otthagyta a gimnáziumot, hogy – szintén két éven át – a kalocsai jezsuita gimnáziumba járhasson. Itt határozta el, 14 éves korában, hogy szerzetes lesz, bár családja korainak tartotta az elhatározást. 1873. augusztus 4-én felvételt nyert az esztergomi kisszeminárium tagjai közé, ahol világi papok és bencés szerzetesek is oktattak. 17 éves korában, kitüntetéssel érettségizett.

 


 

Teológiai tanulmányait Rómában végezte. 1882-ben az esztergom-belvárosi plébánián kezdte meg lelkipásztorkodását - esztergomi évei alatt a Magyar Sion társszerkesztője és az Esztergom című politikai lap szerkesztője volt. 1904-ben a teológia egyetemi tanárává nevezték ki.

1905. október 17-én székesfehérvári püspökké nevezték ki, megerősítést december 11-én kapott. December 21-én szentelte püspökké X. Piusz pápa, elődje, Városy Gyula kalocsai érsek és Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök segédletével. 1909-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1920-tól rendes tagja. 1926-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé lépett.

A Katolikus Néppárt egyik alapítója, a magyar keresztény-szocialista mozgalom vezéregyénisége. 1919-ben a proletárdiktatúra megdöntésére szervezkedő székesfehérvári ellenforradalmárok vezetője. 1920–1922-ben parlamenti képviselő, és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke.

Ékes, egyéni stílusa révén a modern katolicizmus egyik legnagyobb hatású képviselője, a 20. század eleji katolikus megújulás egyik programadója. Írásai máig hatóak, gondolatai, személye ma is viták tüzében áll.

 


 

Nehezen illeszthető politikai-ideológiai kategóriákba, ezért bírálói, védelmezői vannak a legkülönbözőbb gondolkodású körökben. Népszerűsége az ezredforduló óta emelkedőben van, elfelejtett műveit újra olvassák. A második világháború utáni korszak történet- és irodalomtörténet-írása a Nyugat polgári gondolkodói elleni vitáit, a katolikus egyház és a magyar keresztény hagyomány csökönyös védelmezőjét látta benne. Újraértékelése máig tartó folyamat.

 


 

Miközben kíméletlen harcot folytatott a forradalmi munkásmozgalom és a Nyugat, főként Ady Endre ellen, modernista nézetei miatt Rómában 1911-ben három könyvét, köztük Az intellektualizmus túlhajtásai címűt indexre tették. Az első világháború legkorábbi és legkitartóbb ellenzői közé tartozott.

Szoros szellemi kapcsolatban állt az evologika kidolgozójával, az orkesztika nevű mozdulatművészeti iskola alapítójával, a mélyen hívő, matematikusi és zeneakadémiai képzettséggel is rendelkező, katolikus misztikus Dienes Valériával.

A magyar lelkiségre gyakorolt hatása vetekedik Pázmány Péter hatásával. Egyes mai vélemények szerint életművének nem lényeges része az antiszemitizmus, más vélemények szerint azonban az életmű legfontosabb és leginkább időtálló része épp a modernitással kapcsolatos, és ettől antiszemitizmusa elválaszthatatlan. Tisztelői azonban nem hisznek abban, hogy Prohászka akár a későbbi politikai hungarizmus, akár a huszadik századi magyar antiszemitizmus zászlóvivői közt említhető, ehelyett humanizmusáért, embertiszteletéért, mély hitéért és a magyar keresztény hagyományokhoz való következetes ragaszkodásáért tisztelik.

 

(forrás: Wikipedia, szekesfehervar.hu)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala


„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”


A Saint-Antoine kapu pusztulása