2018. október 18.

Beszédes kövek és feliratok között


Hagyomány immár, hogy októberben Poklosi Péter vezetésével tehetnek sétát a Hosszú temetőben a Székesfehérvár története iránt érdeklődők. A Városszépítő és –Védő Egyesület elnöke a sok mindenről mesélő síremlékek között járva ismertette az egykori elöljárók, nemesek és katonák élettörténetét, valamint megmutatta munkájuk és kutatásaik eredményeit is.

A Hosszú temető régóta áll a fehérváriak szolgálatában, sokak emlékét őrzi. Többek között néhai neves közéleti személyiségek – egyházi személyek, polgármesterek, főrangú katonák, orvosok, rendőrkapitányok, ősi fehérvári családok generációinak tagjai – nyugszanak itt. A résztvevők az ő síremlékeiket, életútjukat ismerhették meg a Székesfehérvári Városszépítő és -Védő Egyesület által szervezett őszi sétán, ami egyben rendhagyó történelemóra is volt. Poklosi Péter vezetésével egy lelkes csapat nemcsak – az egyébként művészi értékű alkotásnak számító – síremlékek felújításáért dolgozik, hanem kutatásokat is végeznek. Szeretnék még teljesebbé tenni ismereteinket a város elmúlt századainak történetéről. 




A séta a kápolnától indult és bejárta az egész Hosszú temetőt. Az érdeklődők megnézték a Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezred két hősi halált halt katonájának síremlékét és a Wünsch Béla síremlékére vésett feliratot: „Meghalt az Istenért és a hazáért.” Megálltak Dr. Vízkelety Kálmán sebész-főorvos és felesége igazán nem feltűnő, egyszerű síremlékénél is. „Amikor a háború a legszörnyűbb volt Székesfehérváron, ő volt az egyetlen orvos a kórházban, aki nem menekült el, mindenkit ő ’foltozott’ össze” – mondta el Poklosi Péter.

 



Számos egyházi személy, egykori rendőrkapitány mellett a város történetírójaként számon tartott Lauschmann Gyula, valamint az egyik ’56-os fehérvári hős síremléke is itt található. A Hosszú temetőben nyugszik „Nagyságos Zlinszky István úr, ’Fehér megye’ alispánja, országos törvényszéki elnök is, akinek elhunytával kihalt nemesi családjuk utolsó férfi sarja” – olvasta fel a feliratot az őszi temetői séta egyik résztvevője a szépszámú érdeklődőnek, akik nem is fértek el egyszerre a sírhelyek körül.

 



A várostörténeti séta elhaladt Nemes Delnei Miskey Ferencz, Szabad királyi Székes Fejérvár városa egykori tanácsnoka síremléke mellett is. A ma már nehezen kiolvasható felirat tanulmányozása közben itt találkoztunk össze Miskey Barbarával, aki örömmel mesélt 1789 és 1862 között élt üknagyapjáról. Tanácsnokként a város ügyeiért dolgozott és gazdaságát – köztük a mai Szedreskertben volt egykori szederkertet – igazgatta. A Miskey család „ősi fészke” Tinnyén, legnagyobb kriptájuk pedig Komárom-Esztergom megyében van, de a Hosszú temetőben is sok családtag nyugszik. Üknagyapjának ún. szarkofágos temetése volt, míg a mellette lévő síremlék – ami szintén a Városszépítő és –Védő Egyesületnek köszönhetően maradt meg, lett felújítva – az egykori tanácsnok 9 évesen, betegség miatt elvesztett unokájáé. Ez mélyen lesújtotta a családot, ahogy arról a rávésett sorok is tanúskodnak: „A vigasztalhatlan szülők s kesergő testvérek boldog nyugalmát, nagy reményét és pótolhatatlan drága kincsét rabolta el e sír! E halom egy magát boldognak érzett Család kimondhatlan bánatának határ halma!”

 



A feliratra az őszi temetői sétát vezető Poklosi Péter is felhívta a figyelmet. A Városszépítő és -Védő Egyesület elnöke emellett kitért arra, hogy a temetőben vannak olyan egyedi síremlékek is, amelyek anyaguk vagy megmunkálásuk miatt különlegesek – példa erre egy rózsaszín és egy fehér márvány obeliszk – és olyanok is, amelyek ma már nem olvashatóak, de nekik szerencsére feljegyzésekben megvannak az egykor rájuk vésett szövegek. Példaként említette szervezetük 1984-es megalakulását, és hogy még abban az esztendőben kiadták a diákoknak, hogy készüljön pályamunka a városi temetők felmérésére. Azóta is sok mindenkit – szakembereket, diákokat, a téma iránt érdeklődőket – igyekeznek bevonni az egykori értékeket megmentő tevékenységükbe. 

 

(forrás: okkfehervar.hu)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala


„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”


A Saint-Antoine kapu pusztulása