A ferences rend egy római katolikus kolduló szerzetesrend, melyet Assisi Szent Ferenc alapított 1209-ben. Neve latinul: Ordo Fratrum Minorum (Kisebb Testvérek Rendje).

Ferenc hallotta a San Damianoi kereszt szavát: „Ferenc, nem látod, hogy házam omladozik? Menj tehát és javítsd meg nekem!” 1209-ben elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhában és mezítláb, elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan többen csatlakoztak hozzá. A rend 1209-ben szóban III. Ince pápától, majd 1223-ban írásban nyert megerősítést III. Honoriusz pápától. Az új rend, amely szigorú szabályai folytán nagy hatással volt a kor szellemére, óriási arányokban terjedt az ismert világrészekben.

A rend alapszabályainak szigora idővel nagy belső viszályoknak lett okozója, és emiatt a rend több ágra szakadt. Már az alapító életében Cortonai Illés – akit Ferenc távolléte alatt a rend vezetésével megbízott – megkísérelte a szabályoknak szigorát enyhíteni, de a rend tagjainál ellenzésre talált. Ismételt kudarcok után sem hagyott fel szándékával. A rend két nagy ágra oszlott, az obszervánsokra és a minoritákra. A viszályok hosszú sora után, a szigorú fegyelem hívei (az obszervánsok – a szabályt megtartók) nagy többségben voltak, és a végleges kiegyezés alkalmával 1517-ben X. Leó pápa az obszervánsoknak adta a rend házait.

A rend belső szervezete

A ferences rend szervezete az alapítás óta nem sokat változott. Ennek oka, hogy a rend a Szentszék közvetlen rendelkezése alatt áll. Így a regula betartásának felügyelete megoldott.

A rend élén az általános rendfőnök (miniszter generális), a rendtartomány (provinciák) élén a rendtartományfőnök (miniszter provinciális) áll. A rendtartomány őrségekre (kusztódia) oszlik, melynek élén az őr (kusztos) áll. Az őrt, mindig másik kusztiódából választják.

A kolostor élén áll a guardián (papgazda).

Az általános rendfőnököt az általános káptalan (rendtartományfőnökök összessége), a rendtartományfőnököt a káptalan (rendi gyűlés) választja.

A rendi szervezetben fontos szerepük van a definítor generálisoknak akik az általános rendfőnököt segítik munkájában.

A tisztségek betöltőit bizonyos időre választják (általában 3 évre).

A rend Magyarországon

Magyarországon a rend talán már 1224-ben megjelent. Első kolostoruk Esztergomban volt; kolostorait nemsokára külön rendi tartománnyá szervezték. A terjesztésben kiváló része volt a rend első tartományfőnökének, Jánosnak, aki IV. Béla kegyeletében részesült. IV. Béla a rendből választotta gyóntatóját, a rend esztergomi kolostorába temettette el magát nejével és ifjabb fiával együtt.

A szerzetesek nagy sikerrel térítették a bosnyák félhitűeket és bogumilokat, ezért IV. Béla áttelepítette őket az Al-Duna vidékére is, ahol különösen az 1363-ban felállított bolgár bánságban működtek sikeresen. Ellenben sikertelenül fáradoztak a szörényi, bánsági, Krassó- és Hunyad megyei oláhok megtérítésén, habár éppen ezért Cseriben (Lugostól, Krassó-Szörény vármegye székvárosától nem messze), Orsován, Karánsebesen és Hátszegen kolostorokat alapítottak számukra. Később az Alvidéken birtokos vagy tisztviselő főurak áttelepítették őket az ország minden részére (Boros-Jenő, Nagy-Bánya, Sárospatak stb.). 1444-ben egy időre, majd 1447-ben végleg elszakadtak a bosnyák ferencrendi tartománytól, és külön magyar rendtartományt alakítottak.

A török hódoltság idején az ország a törökök által elfoglalt területen csak a ferencesek végezték a lelkipásztori munkát. A hódoltsági viszonyok közepette létszámbeli föllendülés indult meg.

A trianoni békeszerződés nyomán a határon kívülre került több kolostoruk. A két világháború között számos új alapítás és jelentős létszámbeli növekedés ellensúlyozza a veszteségeket. 1925-ben 18 rendházban 180 rendtagot számláltak, míg 1950-ben 26 rendházban 350 rendtagot. 1950-ben Magyarországon a rend kolostorait elvették, a szerzeteseket elűzték. 1989-ben a rend több kolostorát visszakapta.

A rend következő kolostorai ismeretesek a XIII. századból: a budavári, az esztergomi, a győri, a nagyszombati, a nyitrai, a nyulszigeti, a pataki, pozsonyi, a radnai, a székesfehérvári, a szemennyei és a verőcei kolostor.

A rendnek Magyarországon jelenleg Budán, Budapest-Rózsadombon, Budapest-Pasaréten, Szentendrén, Esztergomban, Szeged-Alsóvároson, Szécsényben, Gyöngyösön, Mátraházán, Mátraverebély-Szentkúton, Nagyszőlősön, Pesten, Zalaegerszegen, Szombathelyen és Sümegen van kolostora.

A rendnek a középkortól fogva több rendtartomány (mariánus, szalvatoriánus, stefanita, ladiszlaita, kapisztránus) működött Magyarországon, amelyek részben területileg különültek el, részben a rend különböző ágaihoz (obszerváns, reformált, sarutlan, rekollektus) tartoztak.

1897-ben XIII. Leó pápa egyesítette a rend különféle ágazatait Kisebb Testvérek Rendje néven, s jelentős szervezeti és a szerzetesi élet mindennapjait átalakító bullát adott ki „Felicitate quadam" kezdettel.

A magyarországi provinciák kezdetben úgy gondolták, hogy ezek a rendelkezések a gyakorlatban nem vagy kevésbé fogja érinteni őket, de a XII. Leó pápa által kinevezett új generális P. Lauer Alajos 1897. október 15 életbe léptette az bullát követő konstitúciót.

A provinciák megkísérelték, hogy a római vezetéstől mentességet, enyhítést kapjanak a reformok alól, de ez nem sikerült. A rend vezetősége 1899. június 3. területi és nyelvi egyezőség következtében a következő rendtartományokat hozta létre:

magyar nyelvű rendtartományok:

a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett rendtartomány (a Dunántúl és a Felvidék nyugati része)

a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartomány (a Duna-Tisza köze a Délvidék és a Felvidék keleti része)

a Szent István Királyról nevezett rendtartomány (Erdély)

horvát nyelvű rendtartomány:

a Szent Cirill és Metódról nevezett rendtartomány (Horvát-Szlavónország)

Néhány rendház átkerült az osztrák rendtartományba: Bécs, Maria Enzersdorf, Maria Lanzendorf és St. Pölten és a szalvatoriánus provinciát teljesen felszámolták. (A rendházait a többi rendtartományhoz sorolták)

A Kapisztrán rendtartomány 2006-ban egyesült a Szűz Máriával nevezett rendtartománnyal Magyarok Nagyasszonya (Magna Domina Hungarorum) néven. Azóta a szűken vett Magyarország területén egyetlen ferences provincia van.

A ferences rend ágai

Szent Ferenc Első Rendje - Szent Ferenc regulája szerint élő szerzetesek, 1223 óta létezik.

Kisebb Testvérek Rendje – Ordo Fratrum Minorum (OFM)

Konventuális Kisebb Testvérek (Mino­riták) (OFM Conv.)

Kapucinus Kisebb Testvérek (Kapucinusok) (OFM Cap.)

Szent Ferenc Második Rendje - a ferences rend női ága, melyet Szent Klára és Szent Ferenc alapított 1212-ben. Közismert nevük Szent Klárára utal - klarisszák

"Szécsény Ágacskája" Klarissza Remeteség – Ordo Sanctae Clarae (OSC)

Szent Ferenc Harmadik Rendje - az első és a második rend mellett alapított har­madik közösség.

Ferences világi rend – Ordo Franciscanus Secularis (OFS)

Reguláris Harmadik Rend

Az ezredfordulón a ferences rend teljes létszáma 17 064 fő volt, akik a világ 49 országában, 110 rendtartományra osztva összesen 2651 rendházban éltek. A legtöbben Olaszországban, az Egyesült Államokban, Lengyelországban és Brazíliában vannak.

(forrás: Wikipedia)