2019. január 10.

Vonat a föld alatt


Vannak, akik szerint ha az evolúció azt akarta volna, hogy a föld alatt közlekedjünk, akkor jókora ásólábakat adott volna az embereknek. Persze, van az úgy, hogy az elkerülhetetlen ipari fejlődés mégis különös dolgokat eredményez: az ipari forradalom például elvezett a világ első metróvonalának megépítéséhez is. A Metropolitan Railway nevű vonalat 1863. január 10-én adták át Londonban.



Előzmények

Az ipari forradalom Londont a 19. század legnagyobb városává tette, s ez számos vasútvonal megépítését tette szükségessé. 1850-re Londonban hét vasúti végállomás is épült: a London Bridge, a Euston, a Paddington, a King’s Cross, a Shoreditch, a Waterloo és a Fenchurch Street. Ezek közül csak a Fenchurch Streeti pályaudvar volt magában a Cityben. London ez idő tájban óriási közlekedési problémákkal küzdött - ennek egyik oka az volt, hogy a vasúttal Londonba utazóknak a városon belüli célállomásuk eléréséhez omnibuszt vagy fiákert kellett igénybe venniük.

Annak érdekében, hogy jobban megértsük, mi indokolta egy kellően sok ember szállítására alkalmas városi közlekedési eszköz létrejöttét, érdemes a fentebb említett tömegközlekedési eszközökre is vetnünk egy pillantást.

 


 

Az omnibusz

1826-ban Nantes városában egy vállalkozó rendszeresen kocsikat közlekedtetett a városközpont és a város szélén álló nyilvános fürdői között, de rá kellett döbbenjen, hogy a nagyközönséget jobban érdekli az új, rendszeres közlekedési lehetőség mint a fürdők. A kocsit elnevezte voiture omnibus-nak („kocsi mindenkinek”), ezzel alapozva meg a városi tömegközlekedés új formáját. Az omnibuszok elsősorban ló vontatta, közforgalmú városi tömegközlekedési eszközök voltak. Az 1830-as években kísérleteztek gőzgép hajtotta omnibusszal, hasonlóan a villamosok elődeinek tekinthető gőzhajtású közúti vasutakhoz, de a gőzhajtás a városokban nem terjedt el.

 


 

A fiáker

A fiáker, fiákker francia-német eredetű szó, Szent Fiacrius nevéből származik, hozzánk német közvetítéssel jutott el. Személyfuvarozásra használt, általában kétlovas fogatú, rugós karosszériájú, könnyű kocsi, amelyre harmonikaszerűen leereszthető ernyő van szerelve.

A fiáker elnevezés onnan ered, hogy Párizsban a szentről elnevezett szálloda (Hotel Saint-Fiacre) közelében várakoztak az első lovas bérkocsik. Európai városok kövezett utcáin való közlekedésre volt alkalmas, személyszállításra használták. A 20. század második felében a taxik szorították ki.

 


 

Az első földalatti vasút

A pályaudvarok és a City földalatti vasúttal való összeköttetésének ötlete először az 1830-as években merült fel, ám csak az 1850-es években kezdtek vele komolyabban is foglalkozni. Charles Pearson londoni ügyvéd több földalatti változatát is felkarolta. Az egyik kivitelezésére 1852-ben megalapította a City Terminus Companyt, azonban sem az angol Parlament, sem a City nem kívánta a vállalkozását támogatni.

Egy másik cég, a Bayswater, Paddington and Holborn Bridge Railway Company már nagyobb sikerrel járt. 1853 januárjában megtartották az első közgyűlésüket, amely során John Fowlert nevezték ki a társaság főmérnökévé. A társaság által kezdeményezett North Metropolitan Railway tervezetre 1853 nyarán adta támogatását az angol parlament. A cég hamarosan megvásárolta a City Terminus Companyt és megállapodott a Great Western Railwayjel, hogy a vasúttársaság is beszáll a földalatti finanszírozásába, amennyiben az megállót épít a GWR tulajdonában található Paddigton pályaudvaron is. 1854-ben az angol Parlament törvényben hagyta jóvá a Paddington és a Farrington Street közötti földalatti építését. A vonal érintette a King's Cross állomást is, a neve pedig Metropolitan Railway lett. Az építkezés végül 1860 februárjában kezdődött el, amikorra is Pearson sikeresen meggyőzte a Cityt arról, hogy támogassa a tervet.

 


 

A vonal építése számos nehézséggel járt. Fowler kéregvasút-építési módszere észak-Londonban állandó forgalmi dugókat okozott, és 1862 júniusában a Fleet-csatorna elárasztotta és beomlasztotta az alagutat. A felszínen számos épületet kellett lebontani, de végül 1863. január 10-én a közönség előtt is megnyílt az új földalatti vasút. Az első pár hónap alatt átlagosan napi 26 500 utazott rajta. Ezt már sajnos Charles Pearson nem érte meg, mert még az átadás előtt, 1862 szeptemberében elhunyt. Állhatatos munkájának köszönhetően a Metropolitan Railway volt a londoni földalatti-rendszer első, és nem az utolsó vonala.

A néhány évvel később, Budapesten épült metró előzményének tekinthető londoni földalatti a kezdetekben a GWR széles nyomtávú szerelvényeit használta. 1863 augusztusára azonban a két cég annyira összeveszett, hogy a Metropolitan Railwayre maradt a vágányok és a szerelvények üzemeltetése. A Great Northern Railway segítségével hagyományos nyomtávra álltak át; a széles nyomtávú vágányokat 1869-ben felszedték.

 

(forrás: Wikipedia)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Ön vásárolna tőlük autót?


Speedmarathon


Újabb útlezárások