Az aranyvonat
A második világháború utolsó évében, 1945. január 23-án hagyta el Magyarországot az „aranyvonat”. A szerelvény egyebek mellett a Magyar Nemzeti Bank arany- és devizakészletét, a Corvinákat, és a zsidóktól elkobzott értékeket próbálta nyugatra menekíteni – nem igazán sikeresen…
Az első aranyvonat az orosz polgárháború
történetének része - azon a vonaton az orosz cári nemzeti bank aranyfedezete
volt. Azóta az „aranyvonat” kifejezés visszatérő szimbóluma rendszerek,
kormányok bukásának: híres szerelvény volt például az orosz polgárháború során
a cári aranykincseket szállító vonat, vagy a belga aranyvonat, mely az 1940-es
német offenzíva idején Párizsba menekítette a németalföldi királyság vagyonának
jelentős hányadát.
A belga vonattal ellentétben jóval
viszontagságosabb útvonalat bejáró magyar Aranyvonatot a Magyarországon 1944.
október 16-a után hatalomra kerülő nyilasok készítették fel, azzal a céllal,
hogy a várható visszavonulás idején saját felhasználásra „mentsék meg” a
nemzeti vagyont, és abból - is - finanszírozzák majd Németországból kiindulva a
nácik feltételezett ellentámadását.
A magyar aranyvonat 1945. január 23-án indult
útnak Ausztria felé a fertőbozi vasútállomásról. A Magyar Nemzeti Bank harminc
tonnányi aranykészletét, nagy összegű devizatartalékait, valamint letétbe helyezett
értékeket, dokumentumokat (például Mátyás király Corvináit), a méteretalon platinarúdját és a deportált zsidóktól
begyűjtött értékeket próbálta az előrenyomuló szovjet Vörös Hadsereg elől
Nyugatra menekíteni a Szálasi-kormány.
A szerelvény Toldy Ferenc vezetésével haladt
fokozatosan nyugati irányban a Német Birodalom területén, a szovjet
frontvonaltól biztonságos távolságban állomásozva. A vonat által szállított
kincsek mennyiségét és pontos értékét csak megbecsülni lehet, az Aranyvonatról
ugyanis az első leltár már jóval az amerikai birtokbavétel után készült,
Salzburg városában. Az Aranyvonaton a nemesfémek és pénz mellett számos
műkincs, illetve egyéb gyűjtemény utazott, ezen kívül rengeteg ékszer, drágakő,
illetve ezüstnemű is rejtőzött a vagonokban.
A 77 vagonból álló Aranyvonat kincseinek
értékét csak becsülni lehet, de vélhetően megközelítette – mai árfolyamban
mérve – a 4 milliárd amerikai dollárt, ehhez került még a január végi indulás
során 3 kocsi ezüstnemű. A vonaton csak a nyilasok által megbízott kísérők és a
Magyar Nemzeti Bank tisztviselői tartózkodtak, így jutott el Bécsújhelyig, majd
hónapok alatt Salzburg irányában haladt tovább. Toldy a szaporodó bombázások
miatt egy időre a Tauern-alagútban rejtette el az Aranyvonatot, innen
továbbindulva, Salzburgtól mintegy 100 kilométerre találkozott az amerikai
hadsereggel, mely hadizsákmányként lefoglalta a felügyeletére bízott kincseket,
1945. május 11-én.
A magyarországi zsidó kárvallottak 1945 végén,
Nyárádi Miklós pénzügyminiszter pedig a következő év nyarán Berlinben próbálta
rábírni az amerikaiakat az Aranyvonat kincseinek visszaadására, ennek
következményeként a Magyar Nemzeti Bank vagyonának egy része 1947 nyaráig
vissza is került Budapestre, ám a műkincseket illetően az Egyesült Államok
elzárkózott még attól is, hogy magyar szakértők megvizsgálhassák a talált
értékeket. Ekkor már világos volt, hogy az amerikaiak árverezésre szánják a
műtárgyak nagy részét, amire egy New York-i galériában került sor, 1948
júliusában. Miközben a magyar állam követeléseit elutasították, számos
hazánkból származó festmény Ausztriába került kárpótlásként, mondván, a
Magyarországon lezajló államosítás nyugati szomszédunk polgárait is
megkárosította.
Az Aranyvonat által szállított vagyon tehát
bizonyos szempontból csöbörből vödörbe került, a háború utáni adminisztráció
kiépítése közben, az általános bizonytalanság közepette ugyanis számos tiszt
saját vagyonát gyarapította a Német Birodalomban megtalált kincsekből, vagy
katonáik között osztott szét értékes ruhákat, szőnyegeket, díszes bútorokat.
Mark Clark, az Ausztriát megszálló amerikai hadsereg főparancsnoka úgy vélte,
az Aranyvonat által szállított kincsek tulajdonosait nem lehet meghatározni,
ezért azok visszaadása sem lehetséges Magyarország számára. Ez szolgáltatta a
jogalapot arra, hogy később a vonaton szállított vagyon egy részét az Egyesült
Államok háborús költségeinek enyhítésére használhassa fel.
(forrás:
Wikipedia, Rubicon)