2019. október 31.

Samhain


Úgy döntöttünk, idén sem kapcsolódunk be a népi játékba, melynek kifejezett célja örök időkre eldönteni, hogy akkor most Mindenszentek vagy Halottak napja, pogány ünnep vagy keresztény, megemlékezés vagy kereskedelmi lenyúlás, Halloween vagy halogén. Inkább utánanéztünk, a lehető legkorábbi előzményeknek.

A samhain a gael nyelveken beszélő népeknél a november hónap elnevezése, valamint a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-jén ér véget. Az ünnep megtalálható minden kelta népnél – igaz, különböző neveken. Különböző újpogány vallásokban (például: wicca) szintén fontos ünnep.

A hozzáértők többnyire az óír Samain, illetve modern ír megfelelője, a Samhain alakot használják az ünnep megnevezésére. A szó jelentése - a sam (nyár) és fuin (vég) összetevőkből - nyárvég. A régi kelták az évet két fő részre osztották. Samhain jelentette az újév, valamint a tél kezdetét, hiszen ezeknél a népeknél (de például a zsidóknál is) a sötétség megelőzte a világosságot. Az év másik fele Beltane ünnepével kezdődött, május 1-jén.

 


 

Rengeteg, területenként eltérő hagyomány társult ehhez a naphoz. Az „alapkoncepció” azonban mindenhol nagyjából azonos: ezen az éjszakán a világ rendje felborul, fellibbennek az evilág és a túlvilág, a természetfeletti közötti határok. Megnyílnak a tündérdombok, és az emberfeletti lények, valamint a halottak szabadon járhatnak köztünk. De nemcsak a holtak jutnak fel az evilágba, ilyenkor evilági hősök is könnyen bejuthatnak a tündérdombok birodalmába.

A nép körében ez az ünnep jelentette a kemény mezőgazdasági munkák után való pihenés első napját is, az örvendezést. Így – akárcsak nálunk a regősök karácsony-újév környékén – az írek is házról házra jártak csoportosan kántálva, hogy elűzzék a háztól a rontó szellemeket, némi kis megvendégelés, fizetség fejében - amely fizetséget aztán többnyire az ünneplésre használták fel.

 


 

Samhain ünnepéhez számtalan szertartás kapcsolódik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Szokás volt örömtüzek gyújtása. Ilyenkor a család körbeülte a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást. A különböző jelekből való jóslás is igen elterjedt volt a nép körében.

Az ünnep fontos jelképei a töklámpás és a varázséjszaka gyümölcse: a nemes alma. ami a termékenység és az élet szimbóluma, Venus, Aphrodité, Iduna és más római istennők attribútuma. A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll: Perszephoné gránátalmamagokat evett, így lett az alvilág királynője Hadész, a holtak ura birodalmában.

 


 

A töklámpa-szimbólum eredetéről vita folyik, de vagy ír, vagy skót eredetű szokás. Amit viszonylag biztosan tudunk: ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védte magát az ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől – akik, mint tudjuk, igen nagy népsűrűségben fordultak elő azokon a tájakon.

Vitatott az ünnephez tartozó kultuszban az emberáldozat szerepe. A keresztény írástudók megemlítenek egy bálvány istent, Crom Cruach-t, akinek feltehetőleg emberáldozatokat is bemutattak az ünnepen. Az is elképzelhető azonban, hogy ezek a források a Biblia olyan részeiből is táplálkoztak, ahol magában a Szentírásban is megjelenik az emberáldozat szerepe (például a Hinnóm völgyben Molok bálvány istennek bemutatott áldozat). Crom Cruach léte így tehát nem bizonyított, de megemlítendő, hogy a pogány Hallowe'en ellenes röpiratokban megjelenő Samhain gonosz – és egyben kitalált - istenséget róla mintázták. E röpiratok hatására terjed el az az – egyébként téves – elképzelés, hogy a Samhain szó valójában egy istent, gonosz erőket irányító szellemet jelöl.

 


 

A samhain az angolszász területeken valószínűleg a Halloween ünnepben él tovább, amelynek kialakulására azonban a római hagyományok, így Pomona, a gyümölcsök istenségének ünnepe és Feralia, a holtak emléknapja is hatással voltak.

 

(forrás: Wikipedia)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

„Konok vagyok és kitartó” – Sikeres nők, 7. rész


Természetfotók a Zentaiban


„Öt zenész, öt különböző világ…”