Mérnök, aztán katona – majd mérnök, aztán katona…
Ha valami kvízjátékban tippelni kellene, hogy létezett-e olyan magyar mérnök, aki az 1848–49 évi szabadságharcban alezredes, az amerikai polgárháborúban az északiak dandártábornoka, később pedig az Amerikai Egyesült Államok argentínai és uruguayi nagykövete volt – a legtöbben valószínűleg a „nem” gombot nyomnák meg. Pedig…
Az illető urat Asbóth Sándornak hívták és
1811-ben született Keszthelyen, ahol apja gróf Festetics Györgynél állt
alkalmazásban, illetve a Georgikonban tanítóskodott. A család 1818-ban
átköltözött Zomborra. Édesanyja nem engedte, hogy Lajos testvére után Sándor is
katonai pályát válasszon, ezért mérnöknek tanult. Iskolaéveit a Felvidéken, a
selmecbányai Bányászati Akadémián kezdte meg, tanulmányait azonban megszakította,
s végül Pesten, az Institutum Geometricumban fejezte be.
1836-ig a Budai Főépítészeti Hivatal
alkalmazottja, majd a Hajózási Igazgatósághoz kerül vízépítő mérnöknek.
1844-ben Temesvárra kerül, az Országos Főépítészeti Hivatalhoz, ahol először
helyettes igazgatóként a Hajózási Alosztály mérnöke, később a hivatal vezetője.
Asbóth beosztásánál fogva is támogatta Széchenyi István javaslatait, részt vett
többek között a Széchenyi lánchíd építésénél is.
1848 nyarán Nagybecskereken jelentkezett a
honvédségnél. 1848. december 9-étől honvéd vezérkari százados lett Vetter Antal
honvédtábornok törzsénél, és részt vett a délvidéki harcokban. 1849. január
31-én Stein Miksa báró megbízta a komáromi vár erődítési munkálatainak
irányításával. Részt vett a kápolnai csatában, majd április 19-én a nagysallói
ütközetben az ő irányításával tudtak a honvédek hidat verni a Garamon. Nemsokára
őrnagyi rangot kapott, s július 16-ától – már újabb előléptetés után,
alezredesként – Kossuth Lajos kormányzói hivatalának katonai osztályát vezette.
A szabadságharc bukása után Kossuthot
szárnysegédként követte előbb Törökországba, majd az Amerikai Egyesült
Államokba. Itt Kossuth Lajostól elváltak útjai, Asbóth állampolgárságért
folyamodott, érezte, hogy az ő hazája Amerika lesz. Kossuthnak, ahol tudott
továbbra is segített, például fegyvervásárlások ügyében, vagy éppen az emigráns
szabadságharcosokkal való kapcsolattartásban. Új hazájában eleinte építészeti
rajzolóként működött, majd nyugaton kapott állást, mint bányamérnök. New Yorkba
visszatérve kis acélöntödét állított fel, amely egész jól működött, amíg el nem
tűnt a partnere. Ezután New York városánál helyezkedett el, mint a városrendező
bizottság egyik tervező mérnöke, ebben a beosztásában része volt a Central Park
és a Washington Heights szabályozásában is.
Az amerikai polgárháború kezdetén mindjárt
katonai szolgálatra jelentkezett. A New York-i kormányzó megbízta egy önkéntes
ezred szervezésével, de ez nem sikerült, így Missouri államba utazott, ahol
1861. júliusában John C. Frémont tábornok vezérkari főnöke lett. Frémont még ez
év szeptemberében dandártábornokká nevezte ki, de ezt a kinevezést a
kongresszus csak 1862. márciusában hagyta jóvá, de addig is aktív
dandárparancsnok volt Frémont, Hunter és Samuel R. Curtis tábornokok alatt. A
Missouri és Arkansas államok határain folyó harcokban kivált Bentonville és
Fayetteville elfoglalásakor tüntette ki magát, végül a Pea Ridge melletti
ütközet nyomán erősítette meg a kongresszus dandártábornoki kinevezését. A Pea
Ridge melletti csatában Asbóth megsebesült, de sebesülése ellenére másnap már
újra nyeregben ült csapatai élén.
A sikeres missouri hadjárat után Kentucky
államba vezényelték. Főhadiszállása itt Columbus városában volt, majd 1863
november 9-én a Pensacola Körzet katonai parancsnokságán, Fort Pickens
központtal, tábornoki rangban. Számos színes ezred került az irányítása alá,
sok más Kossuth-emigráns katonát gyűjtött maga köré, akik színes ezredek élén
is harcoltak, köztük Zsulavszky László, Zsulavszky Emil, Ruttkay Albert. Asbóth
Sándor, amennyire népszerű volt az északiak körében szerény, tapintatos és
egyben férfias magatartása miatt, éppen annyira gyűlölték a déliek, akik Asbóth
Sándort és az őt körülvevő magyar emigráns katonákat „külföldiek, jenkik és
négerbarátok” címmel vádolták, megvetették őket és rettegtek tőlük.
1864. szeptember 27-én személyesen vezette az
északiak lovasságát a déliekkel vívott mariannai csatában, amikor a greenwoodi
Davis Gray lövései harcképtelenné tették a tábornokot, Asbóth súlyosan
megsebesült, a bal karját puskagolyók roncsolták szét, a bal karja csaknem
teljesen béna maradt, az arcába fúródott golyót az európai orvosok sem tudták
eltávolítani, így nem tudott tovább harcolni, ott a csatában helyét Zsulavszky
László vette át.
Mihelyt javult Asbóth állapota, visszatért a
hadseregbe, 1865. március 13-án címzetes vezérőrnaggyá léptették elő. A
polgárháborút követően 1866-ban kinevezték az USA argentínai és uruguayi
nagykövetének. Szenvedései mellett is kifogástalanul látta el hivatalát, a
paraguayi háborúval kapcsolatban is diplomáciai érdemeket szerzett,
fegyverszünetre vette rá a harcoló feleket, Paraguay, Argentína, Brazília és
Uruguay pusztító háborújában.
Fejsebe miatt sokat szenvedett, ez vezetett
halálához, 1868. január 21-én. Buenos Aires-i halála után a helyi, régi angol
katonai temetőben temették el katonai tiszteletadás mellett, Domingo Faustino
Sarmiento köztársasági elnök búcsúztatta. Hamvait 1990. október 23-án az USA-ba
szállították, és az arlingtoni National Cemeteryben helyezték végső nyugalomra.
(forrás:
Wikipedia)