2020. március 23.

Két jó barát


Ma van a lengyel–magyar barátság napja. Története 2006-ig nyúlik vissza, amikor Lech Kaczyński lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnök Győrben aláírták a győri nyilatkozatot, valamint átadták a lengyel-magyar barátság első köztéri emlékművét. A magyar Országgyűlés 2007. március 12-én, a lengyel Szejm március 16-án nyilvánította határozatban ünnepnapnak március 23-át, a lengyel-magyar barátság napját. De honnan ez a nagy barátság?

„Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.”

(Stanisław Worcell, 1849)

 


 

Lengyel, magyar – két jó barát a kezdősora annak a rímbe szedett közmondásnak, amelyet Lengyelországban és Magyarországon csaknem mindenki ismer, és amely a két nép történelmi barátságát példázza. Koccintáskor gyakran hangzik el.

A mondás szó szerinti értelme: lengyel és magyar két testvérke, a szablyát és a poharat tekintve egyaránt. A lengyel köznemesek találták ki a 16. vagy a 18. században, a köznép sorában nem volt ismert és használt. Ők ismerték fel, hogy a két ország ugyanolyan berendezkedésű. Mindkettő nemesi köztársaság, olyan parlamenti rendszer, melyet a köznemesség irányít. A mondás Magyarországon csak a 19. század végén lett ismert, általánosan elterjedt a nemesség körein kívül is.

A lengyel és magyar köznemesek életmódja is hasonló volt. Ugyanolyan fegyvert használtak és ugyanolyan harcmodor szerint küzdöttek. Báthori István lengyel királlyá választása után (1576) hadügyi reformot hajtott végre, létrehozta a szárnyas huszárok alakulatát, s Erdélyből behívta az első szablyakészítőket, ennek nyomán náluk is elterjedt a szablyavívás harcművészete.

 


 

A lengyelek ugyancsak szeretik a jó bort - amit a középkortól fogva Magyarországról importáltak -, ez pedig ugyanolyan vérmérsékletet eredményezett mindkettőjüknél.

A két nép történelmi barátsága tényleg ezer évre nyúlik vissza – leszámítva azokat az időket, amikor a lengyelek és a magyarok szemben álltak egymással, de ez a legjobb családban is előfordul.

Mindkét államot nagyjából egy időben, az első ezredforduló környékén alapították, és a két kereszténységet felvevő, államalapító uralkodóház, az Árpád-ház és a Piaszt-dinasztia is jó viszonyt ápolt. Már ekkor, Géza fejedelem második feleségével elkezdődtek a lengyel-magyar uralkodói házasságok, amelyek végigkísérték az országegyesítésben, hatalmi konszolidációban és a függetlenség megőrzésében évszázadokig előszeretettel egymásra támaszkodó két állam korai történetét. Szent László például nemcsak lengyel anyától, de Lengyelországban is született.

 


 

A lengyelek és a magyarok kölcsönösen támogatták egymást az éppen aktuális ellenség, például a német-római császár vagy a cseh király ellen, vagy éppen az utódlási viszályokban álltak egyik vagy másik trónkövetelő mellé. Egy-egy vereség után pedig egymás országában kerestek menedéket.

Az Árpád-ház kihalása után, az Anjou királyok idején is folytatódott a jó viszony, olyannyira, hogy ekkoriban torkollott a magyar-lengyel perszonálunióba, amely a nagy barátság egyik legfőbb történelmi alappillére. Már Károly Róbert és I. Ulászló szövetséget kötött, később a magyar király közvetített Ulászló fia, Kázmér és János cseh király békülésénél Visegrádon – ez az 1335-ös királytalálkozó ihlette a mai Visegrádi Együttműködést is. Károly Róbert is Lengyelországból házasodott, a három alkalomból rögtön kétszer is. A harmadikból, lengyel anyától született a fia, aki később Nagy Lajosként lett magyar király, majd később Lengyelország uralkodója is. Lajos halála után lánya, Hedvig lengyel uralkodó lett.

A török uralom alatt a barátság a lengyel királyok és az erdélyi fejedelmek között szövődött tovább, amit Báthory István fejedelem tetőzött be, amikor 1576-ban, a Jagellók kihalása után király nélkül maradt Lengyelországban őt választották uralkodóvá. Később a Habsburg uralom elől menekülő kurucok többek között megint Lengyelországban találhattak menedéket, Rákóczi is oda szökött a bécsújhelyi börtönéből, mielőtt hazatért, hogy a szabadságharc élére álljon.

 


 

Lengyelország 18. század végi feldarabolása után a magyarok továbbra is ahol tudták, támogatták az újraegyesítési törekvéseket. Az 1830-as felkelés leverése után pedig megint ide menekültek a lengyelek a megtorlás elől. Cserébe az 1848-1849-es magyar szabadságharcban pedig a lengyelek vettek lelkesen részt Bem, Dembinski és Wysoczki vezetésével.

Az 1919-1921-es lengyel-szovjet háborúban Magyarország volt az egyetlen ország, amely segítséget: lőszert és fegyvereket ajánlott a lengyeleknek. A második világháborúban a két ország ellentétes oldalra került, de a magyarok az 1939-es lengyel összeomlás után, a német nyomás ellenére fogadták a lengyel menekülteket.

A 20. század közepére újra szinkronba került a két ország, az 1956-os események során előbb a magyarok tüntettek szolidaritásból a lengyelek mellett, aztán az ebből kirobbanó forradalommal vállaltak szolidaritást a lengyel tüntetők. A rendszerváltást, majd a NATO- és EU-csatlakozást pedig már egyszerre érte meg a két nemzet.

És a barátság a mai napig tart.

 

(forrás: Wikipedia)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Megszűnt a rendkívüli ítélkezési szünet a bíróságokon


Kalandozások Fejér megyében - Zámoly


„Amíg egy szobor el nem készül, addig érdekes…”