2018. február 12.

Egy ma is élő hagyomány


A Fejér megyeiek büszkék messze földön híres hagyományukra, a tikverőzésre, amit ebben az esztendőben február 13-án rendeznek meg. A mohai népszokás ma már hungarikum, és a Szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékében is szerepel, sőt: 2011-ben az UNESCO szellemi örökség reprezentatív listájára is felkerült. Váczi Márk néprajzkutató mesélt nekünk erről a népszokásról.

Mit tudunk a mohai tikverőzés kezdeteiről, mióta létezik ez a népszokás?

Azt lehet elmondani a koráról, hogy biztosan nem létezett a 18. századnál korábban. A mohácsi busójáráshoz hasonlóan ugyanis itt is megjelenik egy török alak, egy szalmatörök. Ez a figura egyrészt az elűzendő telet jelképezi, másrészt a falánkságot, és ő jeleníti meg azt a törököt is, akit a magyarok elűztek. Ezért biztos, hogy a 18. század előtt nem létezett a tikverőzés.

 


 

Milyen jellegzetes figurái vannak a tikverőzésnek és hogyan zajlik?

Azt tudni kell, hogy a tikverőzésben hagyományosan 14-20 éves fiúk vesznek részt, lányok egyáltalán nem - ők az esti bálra sütnek-főznek, és megvendégelik a tikverőzőket. Az egyik jellegzetes figura az előbb említett szalmatörök. Aztán vannak még a „lányok”. Általában a legfiatalabb fiúk öltöznek be kislányoknak, őket szalagokkal feldíszítik, és az számít a legmódosabbnak, akinek a legtöbb színes szalagja van, és akinek a legdíszesebb a ruhácskája. Ezek a „lányok” mennek mindig a menet elején, ők viszik a kosarakat, amiben összegyűjtik az ajándékokat, amiket a tikverésért kapnak a háziaktól. A menetben van egy bohóc is, aki azért felelős, hogy a lányokhoz ne lehessen közel férkőzni. Szoktak még lenni kéményseprők is, az ő dolguk az, hogy bekormozzák azokat, akik az utcán bámészkodnak. Ennek a kormozásnak egyfajta termékenységvarázsló szerepe van, mint ahogyan a népszokásnak nevet adó tikverőnek is, amikor is a tyúkok fenekét jelképesen megütögetik, hogy minél több tojást tojjon. Ezért a tikverésért cserébe a házaknál mindenféle finomságokat kapnak, amiket elfogyasztanak az esti bálban, a böjt kezdete előtti utolsó estén. Ahol nincs tyúk, ott is gyakran kiaggatják a háziak a kerítésre a tikverőzőknek a nekik szánt kolbászt, sonkát, egyéb finomságokat.

 


 

Ma már tömegeket vonz a párszáz lelkes Fejér megyei Mohára a farsangot lezáró, vidám ünnepség. Hogyan lett ilyen népszerű?

A szokás megőrzésének a gondolata az 1960-as években merült fel, ekkor ugyanis a mohaiak megkeresték Pesovár Ferenc néprajzkutatót, és kérték, hogy dokumentálja ezt a népszokást. Egyre kevesebben éltek ugyanis a faluban, és féltek, hogy a társadalom és a mindennapok átalakulásával előbb-utóbb el fog veszni ez a hagyomány. Pesovár Ferenc végigjárta a falut: film- és hangfelvételeket készített, leírások és rajzok segítségével pontosan dokumentálta a tikverőzést. Nem ez volt ugyan a legelső dokumentáció, de ez kifejezetten arra törekedett, hogy teljességében megőrizze ezt a szokást. Pesovár Ferenc megjelenése azonban úgy fellelkesítette a mohaiakat, hogy azóta egy pillanatra sem fenyegetett a veszély, hogy feledésbe merül a hagyomány: a mai napig töretlen lendülettel, minden évben megrendezik a tikverőzést. A megyeiek pedig különösen büszkék erre a messze földön híres hagyományra.

 

Stefkó Krisztina

 

(fotók: moha.hu, szikmblog.wordpress.com videó: youtube)



 




LEGFRISSEBB VIDEÓK

Megújul a Vásárhelyi út – több ütemben végzik majd a rekonstrukciót


Ékes Fehérvár - Budenz-ház


„Barokk mennyország” a Csók István Képtárban