Egy ma is élő hagyomány
A Fejér megyeiek büszkék messze földön híres hagyományukra, a tikverőzésre, amit ebben az esztendőben február 13-án rendeznek meg. A mohai népszokás ma már hungarikum, és a Szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékében is szerepel, sőt: 2011-ben az UNESCO szellemi örökség reprezentatív listájára is felkerült. Váczi Márk néprajzkutató mesélt nekünk erről a népszokásról.
Mit tudunk a mohai
tikverőzés kezdeteiről, mióta létezik ez a népszokás?
Azt
lehet elmondani a koráról, hogy biztosan nem létezett a 18. századnál korábban.
A mohácsi busójáráshoz hasonlóan ugyanis itt is megjelenik egy török alak, egy
szalmatörök. Ez a figura egyrészt az elűzendő telet jelképezi, másrészt a
falánkságot, és ő jeleníti meg azt a törököt is, akit a magyarok elűztek. Ezért
biztos, hogy a 18. század előtt nem létezett a tikverőzés.
Milyen jellegzetes
figurái vannak a tikverőzésnek és hogyan zajlik?
Azt
tudni kell, hogy a tikverőzésben hagyományosan 14-20 éves fiúk vesznek részt,
lányok egyáltalán nem - ők az esti bálra sütnek-főznek, és megvendégelik a
tikverőzőket. Az egyik jellegzetes figura az előbb említett szalmatörök. Aztán
vannak még a „lányok”. Általában a legfiatalabb fiúk öltöznek be kislányoknak,
őket szalagokkal feldíszítik, és az számít a legmódosabbnak, akinek a legtöbb
színes szalagja van, és akinek a legdíszesebb a ruhácskája. Ezek a „lányok”
mennek mindig a menet elején, ők viszik a kosarakat, amiben összegyűjtik az
ajándékokat, amiket a tikverésért kapnak a háziaktól. A menetben van egy bohóc
is, aki azért felelős, hogy a lányokhoz ne lehessen közel férkőzni. Szoktak még
lenni kéményseprők is, az ő dolguk az, hogy bekormozzák azokat, akik az utcán
bámészkodnak. Ennek a kormozásnak egyfajta termékenységvarázsló szerepe van,
mint ahogyan a népszokásnak nevet adó tikverőnek is, amikor is a tyúkok fenekét
jelképesen megütögetik, hogy minél több tojást tojjon. Ezért a tikverésért
cserébe a házaknál mindenféle finomságokat kapnak, amiket elfogyasztanak az
esti bálban, a böjt kezdete előtti utolsó estén. Ahol nincs tyúk, ott is
gyakran kiaggatják a háziak a kerítésre a tikverőzőknek a nekik szánt kolbászt,
sonkát, egyéb finomságokat.
Ma már tömegeket
vonz a párszáz lelkes Fejér megyei Mohára a farsangot lezáró, vidám ünnepség.
Hogyan lett ilyen népszerű?
A
szokás megőrzésének a gondolata az 1960-as években merült fel, ekkor ugyanis a
mohaiak megkeresték Pesovár Ferenc néprajzkutatót, és kérték, hogy dokumentálja
ezt a népszokást. Egyre kevesebben éltek ugyanis a faluban, és féltek, hogy a
társadalom és a mindennapok átalakulásával előbb-utóbb el fog veszni ez a
hagyomány. Pesovár Ferenc végigjárta a falut: film- és hangfelvételeket
készített, leírások és rajzok segítségével pontosan dokumentálta a tikverőzést.
Nem ez volt ugyan a legelső dokumentáció, de ez kifejezetten arra törekedett,
hogy teljességében megőrizze ezt a szokást. Pesovár Ferenc megjelenése azonban
úgy fellelkesítette a mohaiakat, hogy azóta egy pillanatra sem fenyegetett a
veszély, hogy feledésbe merül a hagyomány: a mai napig töretlen lendülettel,
minden évben megrendezik a tikverőzést. A megyeiek pedig különösen büszkék erre
a messze földön híres hagyományra.
Stefkó Krisztina
(fotók: moha.hu, szikmblog.wordpress.com videó:
youtube)