2018. november 7.

A szelek kovácsa


Kevesebb, mint négy kilométerre Fejér és Veszprém megye határától, a Bakony ölelésében, a Tési-fennsíkon található két, Európában is kuriózumnak számító szélmalom, melyek közül az egyik látogatható. A malom kulcsának őrzői és gondjainak viselői a Cseszneki házaspár, akik az egykor szomszédjukban élő molnár hagyatékaként egész évben fogadják a látogatókat. A házigazda Cseszneki Ferenc igazi gyűjtő, aki édesapja kovácsmesterségének emlékét és eszközeit is megismerteti az érdeklődőkkel.

Éppen két óvodás csoport váltotta egymást a porta előtti lovasszekéren, amikor megérkeztünk mi is a híres tési szélmalmokhoz, ahová már évek óta el akartam jutni. A kapunál a háziasszony fogadott minket, majd beléphettünk a gyönyörű, szépen gondozott kertbe, ami szinte úgy néz ki, mint egy falusi életet bemutató múzeum kiállítótere. A kovácsműhelyben Cseszneki Ferenc kalauzolt minket lelkesen végig.




- A kovácsműhelyben, amit apám még a század elején épített, a teljes felszerelés megmaradt, minden úgy van, ahogy ő dolgozott vele. Van egy 200 éves kovács fújtató is a padláson, melyet innen az alsó szintről kézzel lehet működtetni. A falon látható több kalapács is, melyekkel különböző patkókat lehetett készíteni. A fő tevékenység a lovak, tehenek, ökrök patkolása volt. Ezekből is több száz található itt a kis hobbiudvarunkban. A bognárokkal pedig a szekerek kerekét készítették el közösen.

- Nem csak kifejezetten a kovács szakmához kapcsolódó tárgyak vannak itt. A többit már ön gyűjtötte?

- Sok régi dolgot én gyűjtögettem hobbiszinten; kendertől a tiloló feldolgozásig szükséges eszközök, bányászlámpák, rokka, fúrók, a háztáji állatok ellátásához, feldolgozásához szükséges tárgyak. Van itt például krumplinyomó is, hiszen a Tési-fennsík a kiváló mezőgazdasági terményeiről, krumpliról, árpáról, répáról volt híres. A környéken sok bánya is működött, a bányászati eszközöket, lámpákat innen sikerült beszereznem. 25 év alatt annyi régi holmit összegyűjtöttem, hogy az élet szinte minden területéről akad valami használati tárgy. Én mindent gyűjtök. Az udvaron és a műhelyben is, ha körbe nézek, mindenről tudok regélni, mert mindent én szedegettem össze. Általában úgy vagyok vele, hogy amit még meg tudok szerezni - sajnos egyre nehezebben -, szeretem eredeti állapotba visszaállítani, hogy működőképes legyen.




- És hogyan kezdődött ez a szenvedélye, mi volt az első tárgy, amit megszerzett?

- A rendszerváltás után kerestem egy olyan lovaskocsit, amit apám vasalt be, de egész Tésen nem találtam. Fehérvárcsurgóról, a nagynénémtől hoztam el végül egy kocsit, ami az udvar hátsó részében állt évek óta. Arról biztosan tudtam, hogy azt ő csinálta. Az volt az első szerzeményem, nagyon sokat dolgoztam rajta. Az elé már csak két ló kell, és már mehet is. Ezután fogott meg a dolog, hogy annak ellenére, hogy az édesapám mennyi kereket vasalt, mégis ilyen nehezen lehet rátalálni egyre, akkor mi lehet a többi eszközzel. Ekkor kezdtem el ezt a gyűjtögetést, ami azóta is tart.

- A felesége mit szól ehhez a szenvedélyéhez? Több kocsi már nem igen férne el itt az udvarban…

- Ő szereti a virágokat nagyon, én abba nem szólok bele, ő meg már megszokta, hogy mindig bővül valamivel az udvari gyűjteményünk. A régi eszközök egyébként kiváló virágtartók is, úgyhogy össze tudjuk egyeztetni a hobbijainkat. Ezt a kocsit 50 kilométerről hozattam, közben meg kiderült, hogy itt, a harmadik szomszédban is van egy ugyanilyen, amit szintén sikerült elhozni. Így, habár már sok helyünk nincs, de virágtartónak még befogadhattam. 




- Jó lenne, ha a szélmalmokon kívül, ennek a gyűjteménynek a híre is messze menne, sok munkája van benne. Nem élvez helyi védettséget sem a műhely?

- Sajnos még nem, de nagyon szeretnénk. 20 éve beázik a műhely, melyre a háború után kerültek utoljára új cserepek. Nagyon szeretnénk megcsináltatni, hogy a benne lévő tárgyak állapota megmaradhasson, ehhez jó lenne egy kis segítség.

- A telkük mögött lévő területen álló szélmalmok azonban műemléki védettséget élveznek. Hogyan került önökhöz a felügyeletük?

- A malmok nem a mi családunkhoz tartoztak. A szomszédunkban lakott Helt Jóska bácsi, az utolsó szélmolnár, az ő tulajdona volt a közelebbi malomépület. Lakóházának romjai még itt a kert végében láthatóak. A távolabbi az Ozi családé volt. A falu másik végében volt még két másik, a Rotter és a Vaszlav malmok, de azok a háborúban teljesen elpusztultak. Mivel máshonnan nem lehetett megközelíteni a malmokat, ezért 1995-ben édesanyám megengedte, hogy a mi kertünkből bejöhessenek az emberek. A Helt-féle malom látogatható, amit 1840 körül, egy Pirken nevezetű ácsmester épített. Ezt vette meg később a Helt család, ahol apáról fiúra örökölték nemcsak a malmot, hanem a szélmolnár mesterséget is. Az Ozi-malmot a háború után már nem igazán használták, a család nem folytatta ezt a munkát.  A Helt-malom azonban még az ötvenes évek közepén is őrölt. Lapátjait pont egy éve újítottuk fel. A tési szélmalmok azért különlegesek és híresek, mert hat lapátosak, és a tetőszerkezet 360 fokban belülről elforgatható. Ez a fajta Európában is csak itt található meg. A magyarországi szélmalmok lapátjai - ahol még vannak -, azok általában csak négyesek és vászonból vannak. A tési malmok azonban a szélirányhoz is igazíthatóak voltak, illetve pótdeszkák felhelyezésével is növelni tudták a teljesítményét. A 12 méteres lapáthosszal nagy szeleket tudott befogni az itt dolgozó molnár. A kúpos, fazsindelyes zsúptető pedig megakadályozta, hogy a szél alákapjon, az épület többi része pedig kőből készült. Ez a felépítmény típus volt a leghatékonyabb, és legellenállóbb, így a faluban az összes malmot ennek a mintájára építették. A másik, fiatalabb malom felújításra vár, azt 1920-ban építették. Szükség is volt itt a helyben termesztett gabonák őrlésére ennyi malomra. Voltak ugyan lejjebb, Veszprém térségében vízimalmok, de a molnár vámoztatta a nála őrölt árut, és így megérte neki. Minden zsákból az övé lehetett egy molnárlapátnyi a különböző finomságúra őrölt lisztekből.  Ha éppen nem fújt a szél, akkor pedig a szükséges javításokat végezték el, ugyanis koptak rendesen ezek a forgó faalkatrészek.




- Ma szeles napunk van, meg tudnánk őrölni 1-2 zsák gabonát.

- A lapátok jelenleg rögzítve vannak, de a malom ma is működőképes. Szélirányba kellene fordítani a tetőt, ami nem kis meló, legalább két ember kellene hozzá. Nagyon veszélyes bent lenni közben, mert minden forog, úgyhogy nem tudnánk végig kísérni az őrlés folyamatát. Háború előtt volt is ebből baleset. Épp a szomszédom mesélte, aki ekkor még gyerek volt, hogy felcsimpaszkodtak a gyerekek a forgó lapátokra, és a kisebbiket felvitte a tetejére, és onnan leesett. Az édesapja lovaskocsival vitte el kórházba Várpalotára vagy Zircre. Nagyon veszélyes, így nem nagyon engedtek gyereket a közelébe. Itt a 460-470 méteres tengerszint feletti magasságban a balatoni széljárás volt a jellemző, most is ez van, ezért vannak fordítva a lapátok, így lágyabb, ezzel lehetett a legjobban dolgozni. Az északi szél, az viszont viharos erejű, akkor mindent szétrázott bent is. Régebben ezeket is ki lehetett számítani, de most már nagyon változó ez is.

- A két malom épület különbözik egymástól, vagy ugyanolyanok?

- A két malom között annyi a különbség, hogy az Ozi-malom egy köves, míg a másik dupla malomkővel dolgozik, illetve a belmagasság az Oziban a középső szinten a legnagyobb, míg itt a legfelső szint a legtágasabb. Nekem ez a Helt-féle malom jobban a szívemhez nőtt, mert jobb állapotban is van, és Józsi bácsit is ismertem. Így bonyolódtam bele ebbe a malom dologba is, hogy ne maradjanak gazdátlanul, ne menjenek tönkre. Egyébként állami tulajdonban vannak, és ipari műemlékek.

 

Lehotzki Ildikó

(Cikkünk a Helyi Érték magazinban megjelent írás szerkesztett változata.)




LEGFRISSEBB VIDEÓK

Képei az életről mesélnek


Apollo-12 - Két villám is belecsapott az űrhajóba


„Sokkal nehezebb kedvesnek lenni, mint okosnak…”