Nyolcezer.hu - Más szemszögből
2018. május 17.

Városi támogatást kaphat a Vasútmodell kiállítás


Megmenekülhet a Vasútmodell kiállítás, melynek üzemeltetési költségeit (személyi bér, bérleti díj, rezsi) vállalja át június 1-től Székesfehérvár Önkormányzata, amennyiben elfogadja ezt a pénteki közgyűlés. A kiállítás mára komoly értéke lett a városnak – az önkormányzat segítségének köszönhetően a tárlatot továbbra is ingyenesen látogathatják majd a kiállítást az iskolás és óvodás csoportok.



A Helyi Érték magazinban Tósoki Attila, a kiállítás megálmodója és létrehozója így mesélt a kezdetekről:

 

- Keszthelyen van egy nagy vasútmodell kiállítás, és ha a Balaton felé nyaraltunk, én azt minden évben meg akartam nézni. Aztán gondolkodtam, hogy de jó lenne egy ilyen Fehérváron is - mégiscsak egy komolyabb város, mi az, hogy nincs modellvasút kiállítás. Aztán ez úgy abbamaradt nálam, de egyszer egy vasútmodell fórumon találtam egy felhívást, hogy modellezőket keresnek, referenciával. Gondoltam, hogy itt valami készül, úgyhogy küldtem pár képet a saját akkori munkáimról. A közel száz jelentkezőből kiválasztottak tizenkét embert, köztük engem is, és felhívtak, hogy menni kéne Pestre, mert nekiállunk építeni az Andrássy úton a Miniversumot, ami nemcsak Magyarországon, de Közép-Európában is az egyik legszebb ilyen kiállítás. Na, ezt nem hagytam ki, mert kíváncsi is voltam, meg összehaverkodtam ott jó néhány olyan vasútmodellezővel, akiknek a munkáit már ismertem korábbról.

 


 

- Jó döntés volt?

- Az ismeretségek szempontjából igen, de azért nem volt nagy buli Pestre járni naponta, főleg anyagilag. Nem is tartott sokáig, mert elvállaltam egy fotós állást a megyeszékhelyen. De akkor eldöntöttem, hogy csinálok egy kisebb kiállítást Fehérváron.

- Csak úgy egymagad?

- Van nekem egy régi barátom, Varga Zoli, akivel ketten összeraktuk erre a pénzt. Nekem addigra már elég komoly modellvasút gyűjteményem volt, úgyhogy mozdonyokat, kocsikat nagyon nem is kellett venni. De azért vitte a pénzt a dolog, mert rengeteg faanyag kellett, meg rengeteg sín - itt, ahol most vagyunk, körülbelül száznegyven méter sínt fektettünk le. Váltókat kellett venni, épületeket - sok mindent.

- Mennyi ideig tartottak az előkészületek?

- Öt hónap alatt készült az egész, úgy, hogy magát az épületet is rendbe kellett rakni. Gletteltünk, vakoltunk, festettünk - és utána kezdtük el kitalálni, mi kerüljön a terepasztalra.

 


 

- Amiből lett aztán ez a félig valódi, félig kitalált világ.

- A fehérvári vasútállomás, az épület, a vágányzat, az irányítótorony az valós. A fűtőháznál már kellett egy kicsit csalni, mert ami a modellen van, az a háború előtti állapot. A mostani ugyanis olyan brutális méretű épület, hogy semmiképpen nem fért volna el a terepasztalon. De fűtőház meg fordítókorong kellett mindenképpen, mert Fehérváron van ilyen, úgyhogy valamit ki kellett találnunk. Aztán valódi még a Balaton felé vezető kanyar - fogjuk rá, hogy ez a Tóváros meg a Balatoni út. A többi viszont teljesen fantáziavilág.

- Kinőtted már ezt a helyet?

- Már akkor kinőttük, amikor elkezdtük az építkezést. Az eredeti terv az volt, hogy a terem egyik vége a budapesti Déli Pályaudvar, a másik meg a Balaton. Az nagy látvány lett volna, ha megcsinálunk valamennyi vízfelületet, és a látogatót a Balatonból láthatták volna az északi meg a déli partot, a Tihanyi-félszigetet, a balatonvilágosi löszfalat, meg persze a vonatokat, ahogy mennek a Balaton partján. De ahhoz pont kétszer ekkora hely kellene.

 


 

- Gondolom, modellvasútból is van Guiness-rekord.

- A világ legnagyobb vasútmodell kiállítása Hamburgban van - egyébként egyike Európa tíz leglátogatottabb múzeumának: több mint egymillió ember nézi meg évente.

- Volt olyan, amit nagyon meg akartál valósítani - de nagyon macerásnak bizonyult?

- A fehérvári vasútállomás épülete. Az kemény volt. Annyi ablak van rajta, hogy azt hittem, megbolondulok, mire azokat berakosgattam. Ráadásul amikor kimentünk megmérni egy lézeres távolságmérővel, és átszámoltam 1:87 méretarányra, kiderült, hogy három méteres lenne, ami képtelenség. Elfoglalta volna a fél termet. Meg az már túl nagy: egy terepasztalon nem kellemes a szemnek. A modellezés nem mindig csak a pontos arányokról szól, hanem időnként a kompromisszumról is. Úgyhogy lecsaltunk egy métert - és még így is hatalmas lett. Egyébként a gyárak is csalnak: itt a vitrinben nálunk is van egy állomásépület, amit elvileg a bonni állomás nagycsarnoka. Ha megnézed az arányokat, látszik, hogy az lehetetlen. Túl kicsi. De a terepasztalon mégis jól néz ki. Ettől függetlenül igyekeztünk pontosak lenni: amikor összeraktuk az állomás épületét apró darabokból, akkor kimentem, letörtem egy egész kicsit a vakolatból, hogy ki tudjam kevertetni a színét a festékboltban…

- Azért mánia ez egy kicsit már, nem?

- De, persze. Kell hozzá valamennyi, az biztos.

 

(forrás: Helyi Érték magazin)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Megújul a tér


Szent Erzsébet élete – zászlókon


„akit Jeruzsáleminek nevezünk…”