2018. december 13.

Ohnody a Budenz-házban


Hegyi Dóri, azaz Ohnody már az elmúlt években időről időre felbukkant különböző előadókkal közös dalokban, de csak idénre állította össze Nude című debütáló kiadványát. A dalok most egy fehérvári koncerten is hallhatók lesznek: péntek délután öt órakor a Budenz-házban.

 


„Biztos álmodtátok már azt, hogy elfelejtetek felöltözni, mielőtt nyilvános helyre mentek és mindenki rajtatok röhög. Ezzel az érzéssel kötöttem össze a dalaim kiadását is, ezért voltam csendben kb. 10 évnyi dalszerzés alatt. Emiatt az érzés miatt és egyébként is én a művészet és a meztelenség között elég erős párhuzamot vonok. Egyébként az összes dal olyan csalódásokról szól, amikben kicsit meghaltam, aztán újjászülettem. Ezekre a szimbólumokra építettem ezt az anyagot.” (Hegyi Dóri)

 

Hegyi Dóri 2017-ben indult el a zenei pályán, mégpedig Székesfehérvárról - bár jelenleg Budapesten él. Stílusát leginkább alternatív indie-nek hívja, bár elég nehéz behatárolni, mert a lemezén lévő összes dalt más időszakában szerezte. Nagy hatással volt rá a népzene és minden olyan modern zene, amiben erősen él a folklór, a ‘90-es évekből kinövő triphop és az alternatív indie/rock.

 


 

A zene iránti elköteleződésének történetét így meséli:

„Kiskoromban kaptam egy Bösendorfert, így először azon klimpíroztam, aztán zenei suliba jártam, mindennapos kóruspróbákkal, furulya- és szolfézsórákkal. Imádtam. Később kitaláltam, hogy megtanulok gitározni és eljártam tanárhoz. Nem szeretem a kötöttségeket, úgyhogy aztán tanár nélkül zongoráztam és gitároztam leginkább magamnak. Így kezdtem el számokat írni, feldolgozásokat készíteni, blogoltam a felvételekről. Így talált rám Fodor Máriusz, Toldi Miki (Magashegyi Underground, The Rocket Science, egykori Kaukázus) és később iamyank (iamyank, Atreyu’s Horse) is. Kicsivel később a Máriusszal és Mikivel közösen írt Step Out című számunkat már a Petőfi Rádióban játszották.

 


 

Egy évre rá felvételiztem Walesben egy ottani egyetem populáris zene szakára és felvettek. Ekkor főként Cardiffban tevékenykedtem, koncerteztem. Elég komolyan vettem a feladatot, egyetlen külföldiként csak két másik emberkével egyetemben végeztem a szakról, mindenből legjobb jeggyel és kaptam egy zeneszerzői kitüntetést is. Erre nagyon büszke vagyok...  Miután hazaköltöztem nem annyira találtam a helyemet, az itthoni ‘zenei trendek’ teljesen másak, mint amiket kint megszoktam. Persze pörögtek a dolgok, Kedves Petivel (Belau) írt számunk, az Island Of Promise annyira elnyerte a hallgatóság tetszését, hogy az HBO-n futó Aranyélet című műsor egyik jelenete alatt és különböző reklámokban is felcsendült. Az Álmos Gerivel (mïus) kihozott dalaink pedig nemzetközi rádiókban is hallhatóak voltak. Közben a mïus sikerei révén Berlinben stúdiózhattam a Sonar Kollektivvel, ami óriási tapasztalat volt és persze nagy megtiszteltetés, ha azt nézzük, hogy előttem mekkora sztárok énekeltek abban a teremben.

 


 

Kellett pár év, mire összeszedtem a bátorságomat és kitaláltam, hogy Ohnody név alatt kihozom az addig elkészült anyagaimat. Ónody volt a nagymamám nagymamájának a vezetékneve. A családomnak ezen az ágán elég sokan művészek voltak. A közeli rokonságban a mamám egyik húgán és rajtam kívül senkiben semmilyen művészeti hajlam nincs (legalábbis nem tudok róla). Úgyhogy ez a név egyfajta köszönetnyilvánítás és tisztelgés.”

 


 

Legfontosabb küldetésének azt tekinti, hogy mindig önazonos maradjon, hogy soha ne legyen teljesen megelégedve magával, hogy a zenéi művészeti alkotásként legyenek benne az emberek fejében, és hogy érzéseket tudjon kiváltani és közvetíteni a hangjával.

 

(forrás: Recorder Blog, szikm.hu)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala


„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”


A Saint-Antoine kapu pusztulása