Ohnody a Budenz-házban
Hegyi Dóri, azaz Ohnody már az elmúlt években időről időre felbukkant különböző előadókkal közös dalokban, de csak idénre állította össze Nude című debütáló kiadványát. A dalok most egy fehérvári koncerten is hallhatók lesznek: péntek délután öt órakor a Budenz-házban.
„Biztos
álmodtátok már azt, hogy elfelejtetek felöltözni, mielőtt nyilvános helyre
mentek és mindenki rajtatok röhög. Ezzel az érzéssel kötöttem össze a dalaim
kiadását is, ezért voltam csendben kb. 10 évnyi dalszerzés alatt. Emiatt az
érzés miatt és egyébként is én a művészet és a meztelenség között elég erős
párhuzamot vonok. Egyébként az összes dal olyan csalódásokról szól, amikben
kicsit meghaltam, aztán újjászülettem. Ezekre a szimbólumokra építettem ezt az
anyagot.” (Hegyi Dóri)
Hegyi Dóri 2017-ben indult el a zenei pályán,
mégpedig Székesfehérvárról - bár jelenleg Budapesten él. Stílusát leginkább
alternatív indie-nek hívja, bár elég nehéz behatárolni, mert a lemezén lévő
összes dalt más időszakában szerezte. Nagy hatással volt rá a népzene és minden
olyan modern zene, amiben erősen él a folklór, a ‘90-es évekből kinövő triphop
és az alternatív indie/rock.
A zene iránti elköteleződésének történetét így
meséli:
„Kiskoromban kaptam egy Bösendorfert, így
először azon klimpíroztam, aztán zenei suliba jártam, mindennapos
kóruspróbákkal, furulya- és szolfézsórákkal. Imádtam. Később kitaláltam, hogy
megtanulok gitározni és eljártam tanárhoz. Nem szeretem a kötöttségeket,
úgyhogy aztán tanár nélkül zongoráztam és gitároztam leginkább magamnak. Így
kezdtem el számokat írni, feldolgozásokat készíteni, blogoltam a felvételekről.
Így talált rám Fodor Máriusz, Toldi Miki (Magashegyi Underground, The Rocket
Science, egykori Kaukázus) és később iamyank
(iamyank, Atreyu’s Horse) is. Kicsivel később a Máriusszal és Mikivel közösen
írt Step Out című számunkat már a Petőfi Rádióban játszották.
Egy évre rá felvételiztem Walesben egy ottani
egyetem populáris zene szakára és felvettek. Ekkor főként Cardiffban
tevékenykedtem, koncerteztem. Elég komolyan vettem a feladatot, egyetlen
külföldiként csak két másik emberkével egyetemben végeztem a szakról, mindenből
legjobb jeggyel és kaptam egy zeneszerzői kitüntetést is. Erre nagyon büszke
vagyok... Miután hazaköltöztem nem
annyira találtam a helyemet, az itthoni ‘zenei trendek’ teljesen másak, mint
amiket kint megszoktam. Persze pörögtek a dolgok, Kedves Petivel (Belau) írt
számunk, az Island Of Promise annyira elnyerte a hallgatóság tetszését, hogy az
HBO-n futó Aranyélet című műsor egyik jelenete alatt és különböző reklámokban
is felcsendült. Az Álmos Gerivel (mïus) kihozott dalaink pedig nemzetközi
rádiókban is hallhatóak voltak. Közben a mïus sikerei révén Berlinben
stúdiózhattam a Sonar Kollektivvel, ami óriási tapasztalat volt és persze nagy
megtiszteltetés, ha azt nézzük, hogy előttem mekkora sztárok énekeltek abban a
teremben.
Kellett pár év, mire összeszedtem a
bátorságomat és kitaláltam, hogy Ohnody név alatt kihozom az addig elkészült
anyagaimat. Ónody volt a nagymamám nagymamájának a vezetékneve. A családomnak
ezen az ágán elég sokan művészek voltak. A közeli rokonságban a mamám egyik húgán
és rajtam kívül senkiben semmilyen művészeti hajlam nincs (legalábbis nem tudok
róla). Úgyhogy ez a név egyfajta köszönetnyilvánítás és tisztelgés.”
Legfontosabb küldetésének azt tekinti, hogy
mindig önazonos maradjon, hogy soha ne legyen teljesen megelégedve magával,
hogy a zenéi művészeti alkotásként legyenek benne az emberek fejében, és hogy
érzéseket tudjon kiváltani és közvetíteni a hangjával.
(forrás: Recorder
Blog, szikm.hu)