Az otthon maradottak
Az otthon
maradottak
Teller Ede szülei és Emmi nővére Magyarországon
maradtak. Nővérének férje és édesanyjának bátyja 1944-ben a holokauszt
áldozatai lettek, a többiek a pesti gettóban érték meg a felszabadulást.
Édesapja 1950-ben meghalt, édesanyját, nővérét
és unokaöccsét 1951-ben kitelepítették Tállyára, ahonnan másfél év múlva
térhettek vissza Pestre, de lakásukat közben elvették. Unokaöccse 1956-ban
elhagyta az országot.
Szilárd Leó 1958-ban rá akarta venni, menjen
el Moszkvába vele a Pugwash Konferenciára, hogy beszélhessenek a szovjet
atomfizikusokkal a nukleáris leszerelésről. Ő azonban elutasította, rokonai
magyarországi fenyegetettségére hivatkozva. Ezt Szilárd elmondta Moszkvában a
szovjeteknek és a magyar küldöttnek, Jánossy Lajosnak is, mint abszurd dolgot.
Három hét múlva édesanyja és nővére megkapta az útlevelet és találkozhatott
Tellerrel San Franciscóban.
Szilárd Leó levélben köszönte meg Jánossynak a
közbenjárását.