- Tél van. Hideg, és nedves az idő. Miért maradnak mégis ennyien az utcán, ahelyett, hogy igénybe vennék az éjjeli menedéket?

- Az okok egyénenként eltérőek lehetnek: van, aki többre értékeli a szabadságot, mint a kényelmet; mások nem akarják ott hagyni a már megszokott környezetet, kuckót, (legyen az bármilyen szerény is). Sokan pedig a szenvedélybetegségük miatt nem hajlandóak itt tölteni az éjszakát. De jellemző, hogy ezeknek az embereknek a zöme már 5,10, vagy akár 15 éve az utcán él, és tudják, hogyan boldoguljanak. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem fogadnak el segítséget, sőt, az utcai szolgálat és a teajárat munkatársai folyamatosan tartják velük a kapcsolatot és támogatják őket.

- Ezek szerint nem az ellátással van a probléma…

- Most az éjjeli menedékhely fejlesztésére koncentrálunk. Szeretnénk, ha a bent alvóknak lenne egy kis személyes tere, hiszen most többágyas szobákban tudjuk csak őket elhelyezni. Bízunk benne, hogy ezzel több embert becsalogathatunk a Sörház téri épületbe, azonban ez nem garancia. Sokan vannak, akik már meg sem tudják fogalmazni, hogy miért nem jönnek be éjszakára, egyszerűen zsigerből elutasítják ezt a lehetőséget. Ettől függetlenül az a feladatunk, hogy folyamatosan bővítsük a szolgáltatások palettáját és a meglévőket az igényekre reagálva fejlesszük tovább. 

- Sokan magánemberként is szívesen segítenének az utcán élőkön, pláne most. Nekik mit tanácsol?

- Ha elkezdünk egy, a környéken élő, vagy nemrégen megjelent hajléktalant támogatni, - kabátot adunk rá, rendszeresen viszünk neki élelmet – az nyilván jót tesz a lelkünknek és annak is, akit segítünk, azonban számolni kell a következményekkel. A dolog elsülhet jól és rosszul is: lehetséges, hogy pont mi leszünk azok, akik segítünk kimászni abból az élethelyzetből, amibe belekerült, viszont vissza is élhetnek a bizalmunkkal, kedvességünkkel.

- Akkor mi a biztonságos segítségnyújtás módja?

- Bagatelnek tűnhet, de már azzal is sokat tehetünk, ha felhívjuk a figyelmét a központ szolgáltatásaira. Lehet, hogy nem is tud rólunk, vagy esetleg hallott már az intézményről, de nem tudja, hogyan érhet el minket, miben tudunk segíteni. Az is jó megoldás, ha mi magunk hívjuk fel az utcai szolgálat munkatársait (06-20-957-9410) és tájékoztatjuk róla őket, hogy van a lakóhelyünk közelében valaki, akinek segítség kellhet. Nagyon fontos azonban: amennyiben azt látjuk, hogy az illető nem az időjárásnak megfelelően van felöltözve – nincs rajta cipő, vagy éppen kabát – esetleg a földön, vagy a padon fekszik, és nem mozog, a mentőket értesítsük és ne a központ munkatársait! Akár életet is menthetünk egy-egy telefonnal!

- Már annyi szó esett a kríziskezelő szolgáltatásairól. Ténylegesen mit tud nyújtani az intézmény?

- Van egy átmeneti szállásunk fiataloknak 16 férőhellyel, egy 20 férőhelyes anyaotthon, a Sörház téri központban az éjszakai menedékhely (itt 36-an pihenhetnek meg), ugyanitt egy 41 férőhelyes férfiszálló, valamint egy időszakos szállás (márciusig), ahol 20 embert tudunk elhelyezni. A nők számára is van egy átmeneti szállónk, ahol páros szobákat is kialakítottunk. A nappali melegedőben egyszerre akár 50-en is lepihenhetnek, illetve a nappali centrumunkban tízen. Ezentúl a központban adunk ételt, italt, gyógyszert, ruhát a betérőknek, kimoshatják a holmijaikat és megmelegedhetnek nálunk. Az utcai szolgálat délután kettőtől este tízig folyamatosan mozgásban van, a teajárat pedig este hat és nyolc óra között oszt forróitalt, szendvicseket, plédeket.

- Mit tegyünk, ha nem csupán egy emberen szeretnénk segíteni, hanem a krízisközponton keresztül támogatnánk a közösséget?

- Használható, nem szakadt kesztyűkre, sapkákra, bakancsokra, csizmákra, kabátokra és plédekre van most a legnagyobb szükség. Illetve, ha valaki inkább élelmiszert szeretne adományozni: a legjobb, ha nyitóval felszerelt konzervet hoz, lehetőleg olyat, amit melegítés nélkül is lehet fogyasztani. Ezzel tudnak most a legtöbbet segíteni.

Sebestyén Lilla