2018. május 8.

„Aki nem tud firkálni, az rajzolni sem tud…”


Az Egri nők című képét, vagy az V. László című festményét valószínűleg sokan ismerik. Talán kicsit kevesebben vannak, akik azt is tudják, hogy a tihanyi apátság és a Mátyás-templom több freskóját is ő készítette. Emellett folyamatosan tanult és tanított is – kiváló pedagógusnak tartották. 1835. május 8-án született a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője, Székely Bertalan.



Eredetileg mérnöknek készült Bécsben, de 1851-ben átiratkozott az akadémiára, majd Waldmüller szabadiskolájába járt. 1859-ben Drezdába ment, ezután Münchenben képezte magát. Megfordult Berlinben, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Londonban. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. 1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, Marschendorfban dolgozott, ahol meg is nősült.

 


 

1859 telén Münchenbe ment Pilotyhoz tanulmányai folytatására. Itt festette ifjúkori Önarcképét, a realista magyar portréfestészet egyik remekművét. Ugyancsak itt készült első jelentős történelmi kompozíciója, a II. Lajos király holttestének megtalálása. 1861-ben festette Dobozy és hitvese című történelmi képét. Ettől kezdve mind jobban kibontakozott egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett.

1862-ben készítette Greguss János arcképét. A monumentális festészet problémái foglalkoztatták. 1863-ban VII. Károly császár menekülése című falképével nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan 1864-ben tért haza.

 


 

1866-tól ismét Magyarországon dolgozott. E korszak freskófeladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, a következő évben pedig az Egri nők című, nagy sikert aratott történelmi képeit. 1869-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Ez idő tájt sok illusztrációt készített Eötvös József, Petőfi Sándor és egyéb költők, írók költeményeihez. 1870-ben készült V. László című történelmi kompozíciója és 1871-ben a Nő élete című, 12 darabból álló ciklusa. 1875-ben alkotta egyik legjelentősebb és egyben fő művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját a Zrínyi kirohanását 1879-ben fejezte be. A század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eleget. 1887-1889-ben festette a pécsi székesegyházban két freskóját és ugyanott a Szt. Mór-kápolna faliképeit, 1889-1890-ben Lotz Károllyal és Deák-Ébner Lajossal a tihanyi apátság freskóit, 1890-1896-ban a Mátyás-templom több freskóját, 1896-1897-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A Vajdahunyad vár részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat (1900-1902) nem került kivitelezésre. Ugyanúgy nem realizálódtak a Zeneakadémia számára tervezett freskósorozatai sem, betegeskedése miatt.

 


 

Az 1880-1890-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki.

Székely Bertalan korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek irodalmi munkássága is jelentős.

1910. augusztus 21-én hunyt el, 75 évesen.

 

(forrás: Wikipedia)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Ima a gyermekekért


Magyarok Margatban


Ékes Fehérvár – Bartók Béla tér