Nyolcezer.hu - Más szemszögből
2018. május 9.

Bronzba öntött mementók


„Az ég és a föld közötti állandó kapcsolat ébrentartásának szorgalmas misszionáriusa volt” - írta róla 2012-ben Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. Akkor már - sajnos - egy nekrológban. Pedig 63 három éves sem volt még, amikor elment Lugossy Mária ötvös-, szobrász-, üvegtervező-, éremművész. Hogy most megemlékezünk róla, az nemcsak május 9-ei születésnapja miatt történik, hanem azért is, mert a művésznő egyik legismertebb köztéri alkotása Székesfehérváron található, a Városház téren.



Lugossy Mária eredetileg ötvösnek készült, 1969–1973 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán, az ötvös tanszéken, majd 1973–1975 között a Főiskolai Továbbképző Intézetben folytatta tanulmányait. Már pályája kezdetén is a köztéri alkotások érdekelték leginkább, amit diplomamunkájának témája is tükröz: egy négy méteres elektronikus óra a Győri Közlekedési és Távközlési Főiskola aulájában.

Munkája mellett folyamatosan képezte magát, illetőleg oktatta művész szakmáját, módszereit. 1977–1978-ban a győri Acélszobrász szimpóziumon (Rába művek), 1982-ben a Frauenauban és Nový Borban rendezett Nemzetközi Üvegszimpóziumokon vett részt. 1984-ben Sars-Poteries-ben és a londoni Royal College of Art „Üveg és Építészet” Nemzetközi Üvegszimpóziumain, valamint az „Üveg és Szobrászat és Építészet” Nemzetközi Szimpóziumon Hergiswilben és Immenhausenben folytatott eszmecserét. 1991-ben Sars-Poteries-i Nyári Egyetemen és Château Beychevelle-ben vendégtanárként adott elő. 1994-ben ugyancsak Sars-Poteries-ben, majd 1998-ban Pilchuck-ban tartott előadás-sorozatot a Nyári Egyetemen vendégtanárként.

 


 

Pályakezdése idején, konstruktivista korszakában fémmel dolgozott, köztéri órákat, ékszereket, érmeket, kisplasztikákat készített. Köztéri óráit a gyakorlati hasznosság, a plasztikai finom megformáltság és a filozófiai tartalom hármasa jellemzi. 1975–1977 között Bohus Zoltánnal, Csiky Tiborral, Nádler Istvánnal, Harasztÿ Istvánnal és másokkal részt vett a Győri Vagon- és Gépgyárban szervezett szobrászati művésztelep létrehozásában. Céljuk az építészekkel együttműködve a városképben átszervezni az emberi környezetet, a közterek funkcióját információs plasztikákkal bővíteni. Terveket készítettek a győri és a kispesti városkép átalakítására. (Ez azonban nem valósult meg).

Harmonikus, ugyanakkor letisztult formavilágú érmei hozzájárultak a műfaj megújulásához. Krómacél kisplasztikái a geometrikus absztrakció jegyében készülnek felhasználva az ipari eszközöket, az ebből adódó formaalakítási lehetőségeket.

Később új anyagokat is bevont a művészi megformálásba: a fémet eleinte plexivel, ásványokkal, majd optikai üveggel kombinálja. A szervetlen, tisztán geometrikus és a szerves, természeti, burjánzó formák kettőssége, hangsúlyozva a különböző szintű kidolgozottsággal, többértelmű gondolati tartalmat hordoz. Ennek a gondolati sornak egyik leglátványosabb állomása a Gyorsuló tér című nagyméretű installáció volt (1981, Dorottya Galéria).

 


 

A kozmikus látomás után az élet keletkezése vált az 1980-as évek elejétől induló alkotói periódus témájává. Sajátos világképben az Őstenger, Őskövület hasadékai, Ősanya nyer megfogalmazást, amelyek magukban hordozzák az életet. Ekkor ragasztott, polírozott és homokfúvott síküveg lapokkal dolgozott. A geometriai formában (gúlában, lencsében) megjelenik az életet szimbolizáló belesüllyesztett kisebb motívum (üveglencse, higany, acélgolyó, a későbbiekben bronzfigura), mely a művészetet jelképező zárvány megfelelője. A magasabb rendű életet az üvegtömbbe süllyesztett, bronzból készült torzóra emlékeztető formák előlegezik meg. Majd figurák, emberi testek, fejek, bronz-, illetve vasöntvények kerülnek a szabályos mértani testbe, amelyet burjánzó, matt felületű matéria vesz körül (Minden idők áldozatai, Kristály-éjszaka stb.).

A legújabb művekben egyre nagyobb szerepet kap a kő. Nagyméretű kő a mű alapteste, amelyben a kisebb üveglencse hat a kő zárványaként (Mikrokozmosz). Az üveghatású fekete gránit használata jelzi az új anyagra való áttérés folyamatosságát (Emlékmű a II. világháború székesfehérvári áldozatainak, A forradalom lángja).

 


 

2004-től ismét a legfontosabb filozófiai kérdésekhez fordult a „Jégkorszak” című, Műcsarnokban megrendezett kiállításában, mely egyben művészetének összegzése volt. Az élet keletkezése, fenntartása, s pusztulása gondolatát járta körül a három teremnyi installációban.

Művészetét számos nemzetközi és hazai díjjal ismerték el, többek között Ferenczy Béni-, Munkácsy Mihály-, illetve Magyarország Érdemes Művésze-díj birtokosa volt. Pályafutása során hazánkon kívül is számos díjban részesült, többek között Japánban, Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban. Szobrai a világ számos múzeumában megtalálhatóak, így a British Museumban, a New York-i Corning Museum of Glassban, a párizsi Musée des Arts Décoratifsben, és a tokiói Suntory Museumban.

Lugossy Mária türelemmel viselt, hosszú betegség után, életének 63. évében, 2012. augusztus 5-én hunyt el Budapesten.

 

(forrás: Wikipedia)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Megújul a tér


Szent Erzsébet élete – zászlókon


„akit Jeruzsáleminek nevezünk…”