2018. július 16.

„Az emberben csak alszik a nagy tulajdonság. Veszély meg szeretet váltják ki belőle…”


„Ki volt ez a Rózsa Sándor? A világ legkegyetlenebb gyilkos rablója vagy a legirgalmasabb szívű, szegénypártoló testvér? Történelmi személyiség, köztörvényes bűnöző vagy a nép képzeletében született hős? Tudatos vagy sorsszerű a betyársága?” Móricz Zsigmond „Rózsa Sándor a lovát ugratja” című regényének kérdéseit máig sem sikerült pontosan megválaszolni. Amit biztosan tudunk: Rózsa Sándor, a híres és hírhedt betyár 1813. július 16-án született Röszkén. Vagy Szegeden…



Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mivel lólopásért felakasztották - más források szerint rablás közben Bácskán agyonütötték. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Írástudatlan volt. Első bűntettét Kiskunhalas határában követte el. Darabos István gazdától két meddő tehén ellopása miatt 23 éves korában, 1836-ban indult ellene eljárás. Ekkor került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett, és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. Hatvan kitudódott bűnesete ismert. 30 embert, köztük csendőröket ölt meg, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Az Alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bujkált, állítólag a Veszelka családnál talált gyakorta menedéket. 1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni, de elutasították.

 


 

1848. október 13-án 150 fős szabadcsapatával csatlakozott a szabadságharchoz a Honvédelmi Bizottmány mentelmével. Szokatlan kinézetükkel és harcmodorukkal sikereket is arattak. November 17-én Asbóth Lajos ezredes az Ezeres nevű falu lefegyverzésére vezényelte ki Rózsa Sándor szabadcsapatát, akik kirabolták a falut, és 36 lakosát megölték. Emiatt Vukovics Sebő délvidéki kormánybiztos nemsokára feloszlatta a szabadcsapatot.

 


 

Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt és megnősült. A szabadságharc leverése után el akarták fogni, és bár sikerült elmenekülnie, de megint bujdosni kényszerült. Az a hír járta róla, hogy forradalmi szervezkedés irányítója, így elfogatása érdekében szokatlanul magas, 10 000 korona vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézre keríteni, mígnem 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak. Tárgyalását 1859 februárjában tartották. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem merték kivégeztetni, és az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig raboskodott, majd Theresienstadtban, később Péterváradon őrizték. 1868-ban amnesztiával szabadult ki.

 


 

Rózsa Sándor annyira híresen-hírhedt személyiség volt, hogy kufsteini rabsága alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni a piactéren. Sokan akarták látni. Kufsteinben ő volt az egyetlen köztörvényes fogvatartott.

Kiszabadulása után Csonka Ferenc bandájához csapódott. Postakocsikat raboltak ki, de a vasút megtámadásával is próbálkoztak. Nevezetes a Kistelek melletti támadási kísérlete, melynek során háromszor próbálták megállítani a vonatot, végül a síneket felszedve siklatták ki. A támadás sikertelen volt, mert a banda a pénzszállító postakocsit akarta kifosztani, de ilyen nem volt a vonatba sorolva. A vonaton utazó katonák lövései után a betyárok elmenekültek vagy meghaltak. Ezután megindult a betyárvilág központi irányítású felszámolása, és Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el Rózsát 1869. január 12-én. A per során 1872-ben életfogytig tartó rabságra ítélték.

 


 

Idézet az ítélet hiteles példányából:

 

„4784 szám, 1874 Őfelsége a Király nevében. A pesti Kir. itélő tábla Rablás és orgazdaság büntette miatt vádolt Rózsa Sándor és társai vádlottak ellen sommás úton letárgyalt bűnügyet – melyben az aradi kir. törvényszék kiküldött tanácsa 1872 évi december 24-én 5638/62 sz. kelt ítéletével Rózsa Sándor, Rózsa András, Tombácz Antal, Csonka Ferencz, Szabó Imre vádlottakat a rablás bűntettében mint közvetlen tetteseket bűnösöknek nyilvánította.

 

Rózsa Sándort az 1872 évi 5358 sz. kelt ítélet, mellyel ifj Varga János kárára 1846 évben elkövetett rablás az 1872 évi 5359 sz ítélet mellyel 1848 ban Kucsera Antal kárára elkövetett tolvajság az 1872 évi 5360 sz itélet mellyel 1846 ban több makói lakos kárára elkövetett rablás”

 

31 bűnesetet sorol fel ez a dokumentum, megnevezve hogy kinek a kárára követte el a rablásokat, tolvajlásokat. Egy esetben szerepel gyilkosság is. Az utolsó eset pedig: „1872 évi 5637 sz ítélet alapján mellyel 1868 évi November hó 14-én és december hó 8 án vasúti társulat ellen a vaspálya sínéi felszedésével és a vonat megtámadásával elkövetett rablási kísérlet és rablás bűntettében bűnösnek már kimondatott – életfogytiglani börtönre”. Majd folytatódik a bűntársak ügyeinek felsorolása.


 

1873. május 5-én Szamosújvárra került, ahol az 1267. törzskönyvi számon tartották fogva. A börtönben eleinte szabóként foglalkoztatták, később a betegeskedése miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban tovább romlott, és 1878. november 22-én gümőkórban halt meg a szamosújvári fegyházban.

 

(forrás: Wikipedia)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala


„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”


A Saint-Antoine kapu pusztulása