„Az emberben csak alszik a nagy tulajdonság. Veszély meg szeretet váltják ki belőle…”
„Ki volt ez a Rózsa Sándor? A világ legkegyetlenebb gyilkos rablója vagy a legirgalmasabb szívű, szegénypártoló testvér? Történelmi személyiség, köztörvényes bűnöző vagy a nép képzeletében született hős? Tudatos vagy sorsszerű a betyársága?” Móricz Zsigmond „Rózsa Sándor a lovát ugratja” című regényének kérdéseit máig sem sikerült pontosan megválaszolni. Amit biztosan tudunk: Rózsa Sándor, a híres és hírhedt betyár 1813. július 16-án született Röszkén. Vagy Szegeden…
Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mivel
lólopásért felakasztották - más források szerint rablás közben Bácskán agyonütötték.
Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Írástudatlan volt. Első
bűntettét Kiskunhalas határában követte el. Darabos István gazdától két meddő
tehén ellopása miatt 23 éves korában, 1836-ban indult ellene eljárás. Ekkor
került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett, és hírhedt
betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. Hatvan kitudódott bűnesete
ismert. 30 embert, köztük csendőröket ölt meg, tanyákat rabolt ki,
szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben,
üldöztetésben volt része. Az Alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bujkált,
állítólag a Veszelka családnál talált gyakorta menedéket. 1845-ben kegyelmi
kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni, de
elutasították.
1848. október 13-án 150 fős szabadcsapatával
csatlakozott a szabadságharchoz a Honvédelmi Bizottmány mentelmével. Szokatlan
kinézetükkel és harcmodorukkal sikereket is arattak. November 17-én Asbóth
Lajos ezredes az Ezeres nevű falu lefegyverzésére vezényelte ki Rózsa Sándor
szabadcsapatát, akik kirabolták a falut, és 36 lakosát megölték. Emiatt
Vukovics Sebő délvidéki kormánybiztos nemsokára feloszlatta a szabadcsapatot.
Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt
és megnősült. A szabadságharc leverése után el akarták fogni, és bár sikerült
elmenekülnie, de megint bujdosni kényszerült. Az a hír járta róla, hogy
forradalmi szervezkedés irányítója, így elfogatása érdekében szokatlanul magas,
10 000 korona vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig ennek ellenére sem sikerült
kézre keríteni, mígnem 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás
gazda kiadta a pandúroknak. Tárgyalását 1859 februárjában tartották. A
szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem
merték kivégeztetni, és az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést
Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig
raboskodott, majd Theresienstadtban, később Péterváradon őrizték. 1868-ban
amnesztiával szabadult ki.
Rózsa Sándor annyira híresen-hírhedt személyiség volt, hogy kufsteini rabsága alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni a
piactéren. Sokan akarták látni. Kufsteinben ő volt az egyetlen köztörvényes
fogvatartott.
Kiszabadulása után Csonka Ferenc bandájához
csapódott. Postakocsikat raboltak ki, de a vasút megtámadásával is
próbálkoztak. Nevezetes a Kistelek melletti támadási kísérlete, melynek során
háromszor próbálták megállítani a vonatot, végül a síneket felszedve siklatták
ki. A támadás sikertelen volt, mert a banda a pénzszállító postakocsit akarta
kifosztani, de ilyen nem volt a vonatba sorolva. A vonaton utazó katonák
lövései után a betyárok elmenekültek vagy meghaltak. Ezután megindult a
betyárvilág központi irányítású felszámolása, és Ráday Gedeon királyi biztos
fogatta el Rózsát 1869. január 12-én. A per során 1872-ben életfogytig tartó
rabságra ítélték.
Idézet az
ítélet hiteles példányából:
„4784 szám, 1874 Őfelsége a Király nevében. A pesti Kir.
itélő tábla Rablás és orgazdaság büntette miatt vádolt Rózsa Sándor és társai
vádlottak ellen sommás úton letárgyalt bűnügyet – melyben az aradi kir.
törvényszék kiküldött tanácsa 1872 évi december 24-én 5638/62 sz. kelt
ítéletével Rózsa Sándor, Rózsa András, Tombácz Antal, Csonka Ferencz, Szabó
Imre vádlottakat a rablás bűntettében mint közvetlen tetteseket bűnösöknek
nyilvánította.
Rózsa Sándort az 1872 évi 5358 sz. kelt ítélet, mellyel
ifj Varga János kárára 1846 évben elkövetett rablás az 1872 évi 5359 sz ítélet
mellyel 1848 ban Kucsera Antal kárára elkövetett tolvajság az 1872 évi 5360 sz
itélet mellyel 1846 ban több makói lakos kárára elkövetett rablás”
31 bűnesetet sorol fel ez a dokumentum, megnevezve hogy kinek a kárára követte el a rablásokat, tolvajlásokat. Egy esetben szerepel gyilkosság is. Az utolsó eset pedig: „1872 évi 5637 sz ítélet alapján mellyel 1868 évi November hó 14-én és december hó 8 án vasúti társulat ellen a vaspálya sínéi felszedésével és a vonat megtámadásával elkövetett rablási kísérlet és rablás bűntettében bűnösnek már kimondatott – életfogytiglani börtönre”. Majd folytatódik a bűntársak ügyeinek felsorolása.
1873. május 5-én Szamosújvárra került, ahol az
1267. törzskönyvi számon tartották fogva. A börtönben eleinte szabóként
foglalkoztatták, később a betegeskedése miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége
azonban tovább romlott, és 1878. november 22-én gümőkórban halt meg a
szamosújvári fegyházban.
(forrás:
Wikipedia)