2018. szeptember 14.

Indiánok, katonák, kalózok


Alighanem több generációnak is komoly gyerekkori élménye világszerte az indiános könyvekkel – igen, főleg könyvekkel, és nem filmekkel – való találkozás. Az izgalmas történeteket a képzelet vásznára vetítve újabb és újabb könyvek segítségével kalandoztunk egy ismeretlen, felfedezni vágyott világban. Különösen, ha olyan kalauzunk volt az utazás során, mint James Fenimore Cooper.



A Nagy indiánkönyv szerzője, James Fenimore Cooper amerikai 1789. szeptember 15-én született, és 1851. szeptember 14-én halt meg. Gyermekkorát az apja által alapított New York állambeli Cooperstownban töltötte, nevelésével házitanítók foglalkoztak. Igen fogékonynak mutatkozott a nyelvek, az irodalom és a történelem iránt, s 1803-ban a Yale Egyetemre íratták be. Egyetemi éveiről csak annyit tudunk, hogy kiváló latinista volt, s hogy „csínytevései” miatt - végül harmadéves korában eltanácsolták. ( A „csínytevés” szó azért van idézőjelben, mert feljegyzett akciói között a diákszoba lőporral való felrobbantása is szerepelt, ami azért több egyszerű csínynél…)

 


 

A haditengerészethez került, leszerelését követően megnősült, Cooperstownban gazdálkodott, s egy bálnavadász hajó társtulajdonosa is volt. Minden szabad óráját olvasással töltötte, s az írással is megpróbálkozott. Felesége jó szemmel nézte férje hobbiját, s egy angol érzelmes társasági regény elolvasása után arra a következtetésre jutott, hogy ilyet minden bizonnyal a férje is tudna alkotni. Így született első regénye, az Elővigyázatosság, de a halvány Jane Austen-utánzat nem igazán aratott sikert. Egy évvel később azonban A kém című romantikus regénye már feltűnést keltett, s elindította az íróvá válás útján.

 


 

Cooper 1823-ban kezdte el írni legismertebb és legkedveltebb műveit, az indiánregény ciklus öt darabját (Bőrharisnya, Az utolsó mohikán, A préri, Nyomkereső, Vadölő) a Nagy indiánkönyv néven ismerjük. A ciklus központi alakja Natty Bumppo, a szabad vadász, a civilizációból a vadonba menekülő ember, a tiszta és becsületes hős. A sorozat darabjai igazi romantikus alkotások, sok-sok izgalmas fordulattal, ármánnyal és cselszövéssel, tiszta és kevésbé tiszta érzelmekkel, hangulatos tájleírással, az egzotikus indián életforma bemutatásával, a jó indiánok (például Csingacsguk) és a gonosz fehér hódítók harcainak ábrázolásával.

 


 

Cooper 1822 és 1826 között New Yorkban élt, s aktívan részt vett a város szellemi életében. Az indiántörténetek mellett új témát is hozott az irodalomba, sorra jelentek meg a gazdag tengeri élményeiből táplálkozó tengerésztörténetei, melyek idővel ugyanolyan népszerűek lettek, mint a Bőrharisnya-sorozat. Ugyanakkor nem maradt meg a regényesség szintjén, 1839-ben gondos kutatáson alapuló, tudományos igénnyel megírt művet tett közzé, Az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének története címmel.

 


 

1826-tól 1833-ig az Egyesült Államok konzulja volt Lyonban. Hosszas európai tartózkodása alatt született írásaiban támadta az európai önkényuralmi rendszerek zsarnokságát és romlottságát. Hazatérése után előbb New Yorkban, majd ismét Cooperstownban élt, s bár szűkölködnie nem kellett soha, mégis rákényszerült, hogy folyamatosan írjon.

 


 

Egy nappal 62. születésnapja előtt, 1851. szeptember 14-én halt meg cooperstowni otthonában. Könyvei Magyarországon már 1847-ben megjelentek, első fordítójuk Vachott Sándorné volt. Később olyan jeles fordítók is átültették a műveket magyarra, mint Mikes Lajos, Szinnai Tivadar, Honti Rezső és Réz Ádám.

 

(forrás: mult-kor.hu)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Nemzetiségek Napja


Cipőre és farmernadrágra van a legnagyobb szükség


„A föld hínáros. Föléje lebbenj!”