2018. november 15.

"Isten mindig geometriát csinál..."


Csillagászatos, űrkutatásos hetünk van a jelek szerint. Mert ha már tegnap megemlékeztünk a második Holdra szállásról, akkor ma emlékezzünk meg valakiről, akinek a nevét kráter viseli a Holdon és a Marson, sőt, űrtávcsövet is neveztek el róla. 1630. november 15-én hunyt el Johannes Kepler német matematikus és csillagász, aki felfedezte a bolygómozgás törvényeit.

Johannes Kepler 1571. december 27-én született Weil der Stadtban, a német szabad birodalmi városban. Anyja keltette fel az érdeklődését a csillagászat iránt: megmutatta neki az 1577-es üstököst és az 1580-as holdfogyatkozást. Alapfokú tanulmányai után, tizenkét évesen beiratkozott az adelbergi iskolába, ahol olyan kitűnő eredményeket ért el, hogy átmehetett Maulbronnba, egy magasabb szintű oktatási intézménybe. Ezután, 1591-ben teológiát kezdett el tanulni Tübingenben. Az egyetemen hallott először Kopernikusz heliocentrikus világképéről. 




Kepler eredetileg protestáns lelkész szeretett volna lenni, de matematikai tehetsége olyan ismert volt, hogy 23 éves korában, 1594 áprilisában meghívták a Grazi Egyetemre matematikát és csillagászatot tanítani. (Érdekes magyar vonatkozás, hogy 1598-tól ott tanított Pázmány Péter is.)

Az 1596-ban kiadott könyvében, a Mysterium Cosmographicumban Kepler az akkor ismert hat bolygó pályáját az öt platóni testtel hozta kapcsolatba. Úgy gondolta, hogy az egyes bolygópályák gömbjei között a kocka, a tetraéder, az oktaéder, a dodekaéder és az ikozaéder tartja a távolságot. Ebben a művében jelenik meg az a gondolat, hogy a bolygókat egy a Napból kiáradó erő tartja pályájukon. Ezt azzal indokolta, hogy ez az erő a Naptól távolabb gyengébb, ezért mennek lassabban a távoli bolygók. Ez az első eset, hogy valaki a bolygók mozgását valamilyen fizikai hatással próbálta magyarázni.




Kepler 1600-ban lett Tycho Brahénak, II. Rudolf császár udvari csillagászának segédje - közös munkájuk Prágában bonyolultan alakult. Mindketten tudták, hogy különböző adottságaik kiegészítik egymást: Brahe kitűnő megfigyelő volt, észleléseiben a légkör fénytörését is korrigálta, matematikai képességei viszont elég korlátozottak voltak. A kitűnő matematikus Kepler pedig rövidlátása miatt alig tudott pontos megfigyeléseket végezni. Brahe az ifjú matematikatehetséggel együtt szerette volna világképét kidolgozni, melyben a Nap a Föld körül, de bolygók a Nap körül keringenek.

1601-ben Brahe halála után Kepler lett az udvari matematikus és csillagász. Ebben az időszakban jó barátságba került a magyar származású Jeszenszky Jánossal, aki a császár orvosa volt.

Kepler felhasználta Brahe megfigyelési adatait, és kimutatta, hogy a Mars pályája nem kör, hanem ellipszis, aminek egyik gyújtópontjában van a Nap (Kepler első törvénye). Megfigyelte azt is, hogy a bolygók a pályájukon a Naphoz közelebb haladva gyorsabban mozognak, mint távol. A megfigyelésekből levezette, hogy a bolygók vezérsugara azonos idők alatt azonos területet súrol (második törvény). A két törvényt az 1609-ben megjelenő Astronomia Nova („Új csillagászat”) című művében közölte. Munkája során felhasználta a pergai Apollóniosz kúpszeletekről írt geometriai művét.




Kepler egyik legjelentősebb műve az 1611-ben megjelent Dioptrice volt, melyben az optikát tudományos szinten tárgyalta. Ebben írta le az általa feltalált Kepler-távcsövet, de írt a fénytörésről és a lencsékkel történő leképezésről is. Ez utóbbival megmagyarázta a szemüveglencsék működését. Leírta a szem működését, és tárgyalta a látáshibákat.

A megfigyelési adatok – elsősorban a Mars pályaadatainak – kitartó tanulmányozásával 1618. május 15-én összefüggést talált a bolygók keringési ideje és a Naptól való távolságuk között. Megfigyeléseit ma Kepler harmadik törvényének nevezzük.

1620 augusztusában Kepler anyját Leonbergben boszorkányság vádjával bíróság elé állították és 14 hónapra bebörtönözték. Abban, hogy 1621 októberében elengedték, nagy szerepe volt Kepler közbenjárásának és hírnevének. Anyja a következő évben meghalt, halálának oka nem ismert.

Élete vége felé, 1627-ben adta ki Kepler Tabulae Rudolfinae-t („Rudolf-féle táblázatok”-at), élete utolsó nagy művét. Kiértékelte Tycho Brahe megfigyeléseit, és az addigi legpontosabb bolygópálya-leírásokat adta meg. Ez a bolygótáblázat szolgált később alapul Kepler törvényei mellett Isaac Newton számára, hogy megalkossa a gravitációs és mozgástörvényeit. 




Mivel éveken keresztül nem kapott fizetést, 1628-ban felkereste Albrecht von Wallensteint, aki asztrológusként alkalmazta.

1630. november 15-én, 58 éves korában halt meg, Regensburgban. A harmincéves háború során a temető, és így sírja is megsemmisült, de 1806-1808 körül az eredeti sírtól nem messze emlékművet emeltek Keplernek.

 

(forrás: Wikipedia)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala


„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”


A Saint-Antoine kapu pusztulása