A diótörő Pjotr Iljics Csajkovszkij utolsó balettje és egyben utolsó színpadi műve - a történet alapját Ernst Theodor Amadeus Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséje képezi. A mű első koreográfiáját Marius Petipa tervezte: ősbemutatójára 1892. december 18-án került sor a szentpétervári Mariinszkij színházban.

A diótörő ötlete Ivan Vszevolozsszkijtól, a Cári Színházak egykori főigazgatójától származott. E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséjéből Petipával olyan mesebalettet akart rendeztetni, amely minden addigit felülmúl és szebbnél szebb jelmezeket kívánt felsorakoztatni, hiszen kitűnően értett a jelmeztervezéshez. A Hoffmann-mesének a népszerű francia írótól, id. Alexandre Dumas-tól származó változatát nyújtotta át Petipának. Már Dumas is, de még inkább Petipa, egészen megváltoztatta az eredeti mesét. Két képre osztotta a balettet. Az első képben megtartotta a karácsonyesti jelenetet, de a másodikban eltűnt a mese fonala, helyét az önmaga alkotta pazar látványosság - Cukorország - foglalta el. Csajkovszkij kevés lelkesedéssel állt neki a mű megzenésítéséhez, ugyanis úgy érezte, a pazar díszletek és jelmezek, amiket a főigazgató elképzelt, veszélyeztetik a zene érzelmi tartalmának átélését. A mesetéma érdekessége volt az, ami miatt mégis elfogadta a felkérést. Csajkovszkij rövid idő alatt, 1892 elejére elkészült a zenével. A hangszerelés érdekessége, hogy cselesztát is alkalmazott. A balettből egy kivonatot, az úgynevezett Diótörő szvitet már március 7-én bemutatták egy szentpétervári koncerten. A teljes mű nagy sikerű bemutatójára 1892. december 18-án került sor a Mariinszkij Színházban.

Néhány érdekesség a darabról

1. A diótörő a német kultúrkörben nemcsak háztartási kellék, hanem mágikus erejű tárgy, ami védelmezi a családot és szerencsét hoz az emberek otthonába. Ezért gyakran ajándékoztak a gyerekeknek diótörőt karácsonykor.

2. A balett E.T.A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című novellájára épül, ami egy sokkal sötétebb történet, mint ahogy azt a balettszínpadokról ismerjük. Hoffmann egy véres csatát ír le a jóságos Diótörő és a gonosz Egérkirály között. Az egérkirály és serege képében Hoffmann tulajdonképpen Napóleon invázióját írta meg, amit Marius Petipa is átemelt a balettba, ahol az egerek képében a francia forradalom példázatát akarta megfesteni.

3. Csajkovszkij első átütő balett-sikere nem A diótörőhöz, hanem a Csipkerózsikához kötődik, aminek sikerén felbuzdulva a Cári Színház igazgatója, Ivan Vszevolozsszkij újabb balettzenét rendelt Csajkovszkijtól, így született meg A diótörő Marius Petipa librettójával.

4. Viszont amikor először bemutatták A diótörőt 1892-ben Oroszországban, a kritika egyáltalán nem volt tőle elragadtatva, és nem jósoltak neki fényes jövőt. A hangos sikert George Balanchine 1954-es, a New York City Ballett számára készített interpretációja hozta meg. A hatvanas évek végére A diótörő a karácsonyi szezon elengedhetetlen kellékévé vált, Balanchine koreográfiája pedig a mai napig  az egyik legnépszerűbb verzió.

5. Balanchine 40.000 dollárt kapott az 1954-es premierhez, amiből 25 ezret a karácsonyfára költött. Amikor megkérdezték, hogy nem lehetne-e esetleg valahogy olcsóbban kihozni ezt a díszletelemet, akkor azt válaszolta, hogy „A diótörő lényege a karácsonyfa”.

6. A diótörő premierjén Klára és A diótörő Herceg szerepét is gyerekek játszották. A későbbiekben ezeket a szerepeket már professzionális táncosoknak adták.

7. Csajkovszkij a bemutatót követően egy éven belül meghalt, így már soha nem tudhatta meg, mekkora hatást gyakorolt darabja a tánctörténetre.

8. A Cukorszilva Tündér táncában hallható hangszer a zongora rokona, a cseleszta. Az első cselesztát maga Csajkovszkij csempészte át Párizsból Oroszországba, hogy egyedi hangot kölcsönözzön a Cukorszilva Tündér karakterének.

9. A diótörő eredeti verziójából egyedül A diótörő herceg és Marika híres pas de deux-je, valamint a Hópelyhek tánca állta ki az idő próbáját. A koreográfia összes többi része jelentős változáson ment keresztül az idők folyamán.

10. A darabot Magyarországon csak jelentős késéssel, 1927-ben mutatták be Brada Ede koreográfiájával, amiben saját elképzelésű Cukor-, Kávé-, Tea-, Csokoládé és Holipni- táncokkal kedveskedett a gyerekeknek. Később nem ez a verzió, hanem a Vajnonen-féle terjedt el itthon, amit 1950-ben mutattak be Budapesten.

(forrás: fidelio.hu, Wikipedia)