2019. május 31.

A történetfestő


Legismertebb műve a „Magyarok bejövetele” – és ezzel a művével elérte, hogy a képet senki ne az eredeti címén ismerje, hanem az alkotója neve után: vagyis Feszty-körképként. 1914. június 1-jén hunyt el Feszty Árpád festőművész.

Martosi Feszty Árpád 1856. december 21-én született, Ógyallán.  Édesapja Rehrenbeck Szilveszter ógyallai földbirtokos, édesanyja Linzmajer Jozefa volt. Feszty Árpád apja a Rehrenbeck vezetéknevét Fesztyre változotatta 1868-ban, és 1887. április 21-én nemességet, családi címert és a „martosi” nemesi előnevet szerezte adományban I. Ferenc József magyar királytól.

 


 

Feszty Árpád tehetségének korán jelét adta. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában végezte, innen azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai és irodalmi kört alapított. A 16 éves fiú ekkor vándorszínésznek állt, majd 1874-ben Münchenbe ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. Müncheni tartózkodása alatt ismerkedett meg Kubinski lengyel festővel, aki maga mellé vette és önállóan foglalkoztatta. A tehetséges fiatal festő a müncheni Kunstverein kiállításán feltűnést keltett egy tájképével és csakhamar elnyerte az állami ösztöndíjat.

Később tanulmányai folytatása céljából Párizsba ment, és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott Delelő című képével, mely hamarosan elkelt. Még ez évben Velencébe ment, ahol laguna-képeket festett; velencei tartózkodása nagyon jó hatással volt művészetének fejlődésére, és amúgy is eleven színérzéke még jobban kifejlődött.

Ógyallai műtermében festette egy évvel később Pusztai találkozás télen című nagy vásznát, mely felkeltette iránta a művészeti körök komoly érdeklődését. 1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben tartózkodott, ahol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgota című híres képét, melyet csakhamar követett a Levétel a keresztről és a Szent Gellért. Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség).

 


 

Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is. Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve 1897-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel.

1896-ban a millenniumi kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas panorámáját. Ekkor festette a Bánhidai csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is, Komárom és Bihar vármegyék számára.

Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Rózával, Jókai Mór fogadott leányával. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1902-ben Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította. 1906-ban III. osztályú Vaskorona-renddel tüntették ki.

Feszty Árpád 1914. június 1-jén hunyt el, 57 évesen.

 

A Feszty-körkép

 

A magyarok bejövetele című festmény, Feszty Árpád festőművész körpanorámája a honfoglalásról jelenleg az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban látható.

Feszty Árpád 1891-ben párizsi útja során megnézte Detaille és Neuville körképét, a Napóleoni csatát. Ezen felbuzdulva ő is hasonló elképzeléssel állt elő családtagjainak: a bibliai özönvíz történetét szerette volna vászonra vinni. Felesége megrettent a hír hallatán, hiszen ő is festő volt, tudta mekkora költségekkel jár egy ilyen beruházás. Apósa, Jókai Mór, rábeszélte vejét, hogy az özönvíz helyett fesse meg inkább a magyarok bejövetelét. Ezzel készen is állt az ötlet: a körkép témája a honfoglalás, címe A magyarok bejövetele.

Feszty a körkép témájának tanulmányozásához elutazott Munkács környékére, a Vereckei-hágóhoz. A sajtó tudomást szerzett a körkép készüléséről és folyamatosan tájékoztatta az érdeklődőket. Már a határidő is meg volt adva: 1893. augusztus 20. Az érdeklődés láttán a Fővárosi Tanács átvállalta a költségeket. A Tanács a körkép elhelyezésére szolgáló épület helyéül a Bimbó utca és az Állatkerti út közötti területet jelölte ki. Itt épült fel a Rotunda, melynek helyén ma a Szépművészeti Múzeum áll. A kiállítási épület vázrendszerrel épült, a falakat vashálóval erősítették. Átmérője 40 méter, falmagassága 16 méter volt. Egyszerre 236 fő befogadására volt képes.

 


 

Augusztusra még csak a színvázlat készült el 1×8-as méretben – a kész mű 15×120 méteres lett. Áprilisban Ujváry Ignác segítségével megfestette az égboltot. A tájképi részleteket Mednyánszky László, Ujváry és Spányi festették, az alakok és csoportok pedig Vágó Pál és Papp Henrik, a táborverési jelenetek pedig Pállya Celesztin munkái. Több festő is beszállt a munkába, mert Fesztyék nem győzték a festést, köztük Feszty felesége is, ő a sebesülteket és a halottakat festette meg. Az író, színész, zenész barátok pedig, míg a festők dolgoztak, muzsikával, komédiával szórakoztatták az éjt nappallá téve dolgozó művészeket. Érdekesség, hogy a korabeli közélet több ismert alakját is megjelenítették a festményen, maga Feszty Árpád fejedelemként szerepel az alkotáson.

1894 tavaszán, amikor a kép befejezéséhez értek, Feszty maga végezte el a mű összharmóniájához szükséges utolsó simításokat. A munkálatok befejezése után Feszty hibásnak érezte magát a határidő be nem tartásáért, és a számlák kifizetése után így is tízezer forintnyi veszteséget tudhatott magáénak.

A kiállítás megnyitásának napja 1894. május 13-án érkezett el. Óriási volt az érdeklődés a képre, mely a budapesti millenniumi kiállítás egyik legfőbb attrakciójának számított.

 


 

A vásznat később lebontották és Londonba szállították a Világkiállításra. A jelentős költségekkel járó utaztatás hatalmas anyagi bukásnak bizonyult, mivel a külföldieket nem igazán érdekelte egy kifejezetten magyar vonatkozású festmény, annak hatalmas méretei miatt sem. 1909-ben vitték vissza Budapestre, majd 1909. május 30-án sor került A magyarok bejövetele második ünnepélyes megnyitójára. A festményt az utaztatás megviselte: rossz állapota miatt fel kellett újítani. Miután befejezték a munkákat, a körkép látogatottsága csökkent, ennek két fő oka volt. Az egyik, hogy a főváros megváltoztatva szerződését, a Rotunda lebontásával biztosított helyet a felépítendő Szépművészeti Múzeumnak, miután a körkép egy városligeti, rosszul megépített átmeneti épületbe került. Az egykori építmény pontos helye az akkori Vurstli, későbbi Budapesti Vidám Park területén volt, szemben a Barlangvasúttal. A másik ok, hogy az embereket ekkorra már egyre inkább a mozgókép érdekelte, emiatt egy körkép már nem számított akkora látványosságnak, mint néhány évvel korábban.

A II. világháborúban a fővárost ért egyik bombatámadás során a körkép épülete és a festmény is károkat szenvedett. A vászon nem volt védve az esőtől és hótól. A határmódosítások után az egyetlen megmentője, Feszty István, a festő unokaöccse „külföldivé” vált, Feszty Masának, Feszty Árpád lányának pedig nem volt lehetősége, hogy megmentse a képet. A kép darabjait később összegöngyölték és különböző raktárakban tárolták.

A körképen ábrázolt tájat, a festés helyszínét Popovics Béla munkácsi tanár, helytörténész azonosította, miután 1996-ban a képet látva felismerte a Munkács környéki hegyeket. A Munkácstól keletre eső Kendereske határában találta meg azt a dombot, ahonnan körbenézve pontosan a lefestett tájat lehet látni. A festés helyszínén 2013-ban állították fel emlékműként a körkép kicsinyített, kőbe gravírozott másolatát.

 


 

Az 1970-es években határozat született a Nemzeti Történeti Emlékpark építéséről Ópusztaszeren. Megkezdődtek a restaurálási folyamatok, és a körképcsarnok építése is. Az építés 1979-ben abbamaradt, a vászon darabjait újra hengerekben raktározták el. 1991-ben egy lengyel restaurátorcsoport nyerte el a körkép helyreállítására kiírt pályázatot. Feszty alkotása 1995-től újra az eredeti szerepét tölti be, az ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark fő attrakciójaként.

 

(forrás: Wikipedia)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala


„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”


A Saint-Antoine kapu pusztulása