A történetfestő
Legismertebb műve a „Magyarok bejövetele” – és ezzel a művével elérte, hogy a képet senki ne az eredeti címén ismerje, hanem az alkotója neve után: vagyis Feszty-körképként. 1914. június 1-jén hunyt el Feszty Árpád festőművész.
Martosi Feszty Árpád 1856. december 21-én
született, Ógyallán. Édesapja Rehrenbeck
Szilveszter ógyallai földbirtokos, édesanyja Linzmajer Jozefa volt. Feszty
Árpád apja a Rehrenbeck vezetéknevét Fesztyre változotatta 1868-ban, és 1887.
április 21-én nemességet, családi címert és a „martosi” nemesi előnevet
szerezte adományban I. Ferenc József magyar királytól.
Feszty Árpád tehetségének korán jelét adta.
Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában végezte, innen
azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai és irodalmi kört
alapított. A 16 éves fiú ekkor vándorszínésznek állt, majd 1874-ben Münchenbe
ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. Müncheni tartózkodása alatt
ismerkedett meg Kubinski lengyel festővel, aki maga mellé vette és önállóan
foglalkoztatta. A tehetséges fiatal festő a müncheni Kunstverein kiállításán
feltűnést keltett egy tájképével és csakhamar elnyerte az állami ösztöndíjat.
Később tanulmányai folytatása céljából
Párizsba ment, és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott Delelő
című képével, mely hamarosan elkelt. Még ez évben Velencébe ment, ahol
laguna-képeket festett; velencei tartózkodása nagyon jó hatással volt művészetének
fejlődésére, és amúgy is eleven színérzéke még jobban kifejlődött.
Ógyallai műtermében festette egy évvel később
Pusztai találkozás télen című nagy vásznát, mely felkeltette iránta a művészeti
körök komoly érdeklődését. 1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben
tartózkodott, ahol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgota című
híres képét, melyet csakhamar követett a Levétel a keresztről és a Szent
Gellért. Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak,
Bányaszerencsétlenség).
Ő festette az Operaház és a Törvényszéki
Palota faliképeit is. Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve
1897-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel.
1896-ban a millenniumi kiállításra festette a
Magyarok bejövetele című hatalmas panorámáját. Ekkor festette a Bánhidai csata
és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is, Komárom és Bihar vármegyék számára.
Ezt követően hosszabb ideig Firenzében
tartózkodott nejével, Jókai Rózával, Jókai Mór fogadott leányával. Itt festette
Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1902-ben Budapesten állított ki,
majd nemzetközi körútra indította. 1906-ban III. osztályú Vaskorona-renddel
tüntették ki.
Feszty Árpád 1914. június 1-jén hunyt el, 57 évesen.
A Feszty-körkép
A magyarok bejövetele című festmény, Feszty
Árpád festőművész körpanorámája a honfoglalásról jelenleg az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban látható.
Feszty Árpád 1891-ben párizsi útja során
megnézte Detaille és Neuville körképét, a Napóleoni csatát. Ezen felbuzdulva ő
is hasonló elképzeléssel állt elő családtagjainak: a bibliai özönvíz történetét
szerette volna vászonra vinni. Felesége megrettent a hír hallatán, hiszen ő is
festő volt, tudta mekkora költségekkel jár egy ilyen beruházás. Apósa, Jókai
Mór, rábeszélte vejét, hogy az özönvíz helyett fesse meg inkább a magyarok
bejövetelét. Ezzel készen is állt az ötlet: a körkép témája a honfoglalás, címe
A magyarok bejövetele.
Feszty a körkép témájának tanulmányozásához
elutazott Munkács környékére, a Vereckei-hágóhoz. A sajtó tudomást szerzett a
körkép készüléséről és folyamatosan tájékoztatta az érdeklődőket. Már a
határidő is meg volt adva: 1893. augusztus 20. Az érdeklődés láttán a Fővárosi
Tanács átvállalta a költségeket. A Tanács a körkép elhelyezésére szolgáló
épület helyéül a Bimbó utca és az Állatkerti út közötti területet jelölte ki.
Itt épült fel a Rotunda, melynek helyén ma a Szépművészeti Múzeum áll. A
kiállítási épület vázrendszerrel épült, a falakat vashálóval erősítették.
Átmérője 40 méter, falmagassága 16 méter volt. Egyszerre 236 fő befogadására
volt képes.
Augusztusra még csak a színvázlat készült el
1×8-as méretben – a kész mű 15×120 méteres lett. Áprilisban Ujváry Ignác
segítségével megfestette az égboltot. A tájképi részleteket Mednyánszky László,
Ujváry és Spányi festették, az alakok és csoportok pedig Vágó Pál és Papp
Henrik, a táborverési jelenetek pedig Pállya Celesztin munkái. Több festő is
beszállt a munkába, mert Fesztyék nem győzték a festést, köztük Feszty felesége
is, ő a sebesülteket és a halottakat festette meg. Az író, színész, zenész
barátok pedig, míg a festők dolgoztak, muzsikával, komédiával szórakoztatták az
éjt nappallá téve dolgozó művészeket. Érdekesség, hogy a korabeli közélet több
ismert alakját is megjelenítették a festményen, maga Feszty Árpád fejedelemként
szerepel az alkotáson.
1894 tavaszán, amikor a kép befejezéséhez értek,
Feszty maga végezte el a mű összharmóniájához szükséges utolsó simításokat. A
munkálatok befejezése után Feszty hibásnak érezte magát a határidő be nem
tartásáért, és a számlák kifizetése után így is tízezer forintnyi veszteséget
tudhatott magáénak.
A kiállítás megnyitásának napja 1894. május
13-án érkezett el. Óriási volt az érdeklődés a képre, mely a budapesti
millenniumi kiállítás egyik legfőbb attrakciójának számított.
A vásznat később lebontották és Londonba
szállították a Világkiállításra. A jelentős költségekkel járó utaztatás
hatalmas anyagi bukásnak bizonyult, mivel a külföldieket nem igazán érdekelte
egy kifejezetten magyar vonatkozású festmény, annak hatalmas méretei miatt sem.
1909-ben vitték vissza Budapestre, majd 1909. május 30-án sor került A magyarok
bejövetele második ünnepélyes megnyitójára. A festményt az utaztatás
megviselte: rossz állapota miatt fel kellett újítani. Miután befejezték a
munkákat, a körkép látogatottsága csökkent, ennek két fő oka volt. Az egyik,
hogy a főváros megváltoztatva szerződését, a Rotunda lebontásával biztosított
helyet a felépítendő Szépművészeti Múzeumnak, miután a körkép egy városligeti,
rosszul megépített átmeneti épületbe került. Az egykori építmény pontos helye
az akkori Vurstli, későbbi Budapesti Vidám Park területén volt, szemben a
Barlangvasúttal. A másik ok, hogy az embereket ekkorra már egyre inkább a
mozgókép érdekelte, emiatt egy körkép már nem számított akkora látványosságnak,
mint néhány évvel korábban.
A II. világháborúban a fővárost ért egyik
bombatámadás során a körkép épülete és a festmény is károkat szenvedett. A
vászon nem volt védve az esőtől és hótól. A határmódosítások után az egyetlen
megmentője, Feszty István, a festő unokaöccse „külföldivé” vált, Feszty
Masának, Feszty Árpád lányának pedig nem volt lehetősége, hogy megmentse a
képet. A kép darabjait később összegöngyölték és különböző raktárakban
tárolták.
A körképen ábrázolt tájat, a festés helyszínét
Popovics Béla munkácsi tanár, helytörténész azonosította, miután 1996-ban a
képet látva felismerte a Munkács környéki hegyeket. A Munkácstól keletre eső
Kendereske határában találta meg azt a dombot, ahonnan körbenézve pontosan a
lefestett tájat lehet látni. A festés helyszínén 2013-ban állították fel
emlékműként a körkép kicsinyített, kőbe gravírozott másolatát.
Az 1970-es években határozat született a
Nemzeti Történeti Emlékpark építéséről Ópusztaszeren. Megkezdődtek a restaurálási
folyamatok, és a körképcsarnok építése is. Az építés 1979-ben abbamaradt, a
vászon darabjait újra hengerekben raktározták el. 1991-ben egy lengyel
restaurátorcsoport nyerte el a körkép helyreállítására kiírt pályázatot. Feszty
alkotása 1995-től újra az eredeti szerepét tölti be, az ópusztaszeri Nemzeti
Emlékpark fő attrakciójaként.
(forrás:
Wikipedia)