Székesfehérvár nemcsak a királyok városa, hanem a zenéé is. A múlt század eseményei is erről tesznek tanúbizonyságot, zenekedvelő egyletek, énekkarok, kamarakórusok, fúvós, vonós, szimfonikus zenekarok garmada, melyek országos szinten sem maradtak ismeretlenek, némelyikük a mai napig aktívan tevékenykedik. A jazz zene sem maradhatott ki a város életéből, az Alba Regia Jazz Fesztivál 1967-től csaknem húsz éven át minden évben megrendezésre került, fehérvári jazz zenekarokból nem volt hiány.

A jazz/könnyűzenei utánpótlásról manapság a bodajki székhelyű Hang-Szín-Tér Művészeti Szakgimnázium, valamint a Kodolányi János Főiskola Művészeti Tanszéke gondoskodik. A két intézmény összefogásának eredménye, hogy az utoljára 2000-ben, majd 2002-ben megrendezett Alba Regia Fesztivál 2014 óta minden évben színesítheti a város zenei életét.

Az ötletgazda, Vörös Tamás így emlékezett vissza a Helyi Érték magazinban a fesztivál szervezésének kezdeti időszakára:

- A jazz fesztivál egy háromnapos ünnep, óriási önkormányzati támogatással, ezért nem érdekes a profit, csak a professzionális szervezés. Most már nem is csak Fehérvárnak szól egyébként, mert Budapestről és a Balatonról is sokan jönnek erre a három napra. Ez is igazolja, hogy kell egy ilyen rendezvény - meg persze az is, hogy amikor a Dirty Loops játszott a Vörösmarty Színházban, már a koncert előtt egy hónappal elfogytak a jegyek. Ami nagyon fontos: az igényesség. Mert hiába ingyenesek most már a koncertek, akkora programkínálat van mindenhol, hogy akármire nem jön el a közönség, ingyen sem.

- A hetvenes évek fehérvári jazz fesztiváljaiból mi az, amit a mostani fesztiválokba leginkább át akartatok menteni?

- A nevét, hogy „Jazz Fesztivál”. De már ez sem releváns, mert én azt gondolom: nincs már olyan, hogy jazz, bármennyire is megdöbbentek ezzel sokakat. Zene van. Végre. Mert ez véget vethet annak az állandó vitának, hogy melyik a fontosabb: a népzene, a komolyzene, a rockzene, a jazz - vagy akármi. Nem lehet ezt eldönteni, és nem is kell. Mi egy olyan fesztivált akartunk, ami a régi jazz fesztiválokban gyökerezik - van is minden évben „klasszikusnak” nevezhető jazz zenekar, de emellett jönnek „könnyebben emészthető” csapatok is. Engem tizenhét évesen az akkori új stílus vitt a jazz felé - a mostani fiatal generációnak ezzel a fesztivállal szeretnénk ilyen új irányokat mutatni. Ha odatéved egy tizenhat-tizenhét éves csapat, ne szaladjanak el azért, mert egy trió állati mélyen elgondolkozva mainstream jazzt játszik, ami egy gardróbszekrényt se tudna megtölteni nézővel. Ami nem baj egyébként, mert ma már New Yorkban is ötven fős jazz klubok vannak - az egy másik műfaj. Mi meg egy szélesebb közönségnek szóló fesztivált akartunk - mindezt a Belváros közepén.

- Az első fesztivál szervezésekor a városvezetést hány másodperc alatt lehetett meggyőzni arról, hogy egy ilyen rendezvényre szüksége van a városnak?

- Öt. Nem - inkább négy. Már régebben sok biztatást kaptam, hogy élesszük fel ezt a fesztivált, és volt is erre néhány kísérlet korábban, de azok valahogy mindig elhaltak. De az elmúlt évek igazolták a dolog létjogosultságát.

(forrás: albaregiafeszt.hu, Helyi Érték magazin)