„Kedvenc ételem nincs, öltözködni nem tartom fontosnak…”
Egy diákszínházi előadás után, egy feltűnően zavarban lévő, beszédhibás epizódszereplőnek azt javasolta, hogy válassza a színészi hivatást. Nem volt rossz ötlet, lévén, hogy a fiatalember később Latinovits Zoltánnak bizonyult. De mai főhősünknek nem ez volt a legjobb ötlete – hanem az, hogy maga is színésznek állt. Művészi pályájára emlékezünk, mivel 1951. február 12-én hunyt el Bajor Gizi.
Beyer Gizella néven született Budapesten,
1893. május 19-én. Nagyapja Görgey Artúr vezérkari főnöke volt, nagyanyja Weiss
von Hortenstein bárónő. Sváb gyökerekkel rendelkező apja, Beyer Marcell Németországban
nevelkedett - bányamérnök volt, eszes, becsületes és jóhiszemű ember. Túlságosan
is. „Jó barátai” unszolására otthagyta állását, és a budapesti Kálvin téren
átvette a régi Báthory-kávéházat - amibe hamarosan belebukott, és a
Beyer-család ínségbe jutott.
Bajor Gizi a „Gizi” nevet Szentesy
Lajostól, a színiakadémia főtitkárától kapta, az eredetileg használt Bayor
vezetéknév pedig később, Schöpflin Aladár 1930-as Színművészeti lexikonjában jelent
meg Bajorként. A színházi életben Bálint Lajos, a Nemzeti Színház
dramaturg-titkára honosította meg ezt a nevet.
Gizi az Angolkisasszonyoknál
nevelkedett, majd a család anyagi összeomlása után tőlük a színitanodába ment,
anélkül, hogy szükségesnek tartotta volna a családját megkérdezni, helyeslik-e
döntését. A színiakadémia felvételijén elszavalta Szép Ernő Gyermekjáték című
versét - amit később, 1928-ban a budapesti magyar királyi rendőrség betiltott.
Felvették - így került 1911-ben a Színművészeti Akadémiára, ahol többek közt
Gál Gyula, Csillag Teréz és Molnár László tanítványa volt, és ahol 1914.
március 28-án vizsgázott, Szigligeti Ede Nőuralom című darabjában. Nagy sikert
aratott, a Vígszínház rögtön szerződést ajánlott neki, de végül a Nemzeti
Színházhoz került, ahol első fellépése a Kicsinyek című vígjátékban volt. Az
intézménynek haláláig tagja maradt - két évad kivételével, ugyanis 1924-25-ben
a Magyar Színház társulatát erősítette.
1920. augusztus 2-án Budapesten
házasságot kötött a nála kilenc évvel idősebb Vajda János Ödön ügyvéddel - a
frigy 1927-ben válással végződött. 1929. március 12-én Budapesten, az
Erzsébetvárosban hozzáment Paupera Ferenc országgyűlési képviselőhöz, a
Földhitelbank vezérigazgatójához. A bankár tönkremenetele és vagyonmentő
kísérleteinek kudarca után, 1932-ben elváltak.
1924 tavaszán két színház is elkezdte
csábítani: a Víg és a Magyar. Nem a választás volt nehéz, hanem elhagyni a
Nemzeti Színházat; a csábítók azonban olyan gázsit ígértek, ami szédítő volt.
Csaknem belebetegedett a töprengésbe és a nagy szenvedésbe, de aztán Hevesi
Sándor igazgató, látva a helyzetet, maga tanácsolta, hogy menjen csak - és
bármikor akar visszatérni, mindig várja a Nemzeti Színház. 1924. október 10-én
Shaw Johannájában lépett fel, mint a Magyar Színház tagja, de 1925. szeptember
1-je már ismét a Nemzetinél találja: október 1-jén lépett fel először a Kamara
Színházban, Miklós Jenő Mókusok című vígjátékában. Nagy jelentőségének és
értékének bizonysága, hogy 1928. februárjában kinevezték a Nemzeti Színház
örökös tagjának.
Bár filmekben is szerepelt, sőt
rendezett is, igazi sikereit a színpadon érte el. Színpadi rutinja csodálatra méltó volt. Önmagáról ezt mondja egy
írásában: „Tulajdonságaim? Rengeteget
patience-ozok. Igen lassan olvasok, elmélyedve. Sokat heverek a díványon és
gondolkozom, töprengek. Kedvenc ételem nincs, öltözködni nem tartom fontosnak.
Szeretek az uccán csatangolni. Ha rám szólnak, miért nem csípem ki magam, miért
nem vagyok divatos, azt felelem: minek az? Ha bejjebb nem látnak...?”
Villájában – amely ma a Bajor Gizi
Színészmúzeum épülete – a második világháború alatt zsidókat bújtatott, itt
rejtegette későbbi harmadik férjét, Germán Tibor orvosprofesszort is. Aki
egyébként – legalábbis a ma elfogadott legvalószínűbb elmélet szerint – a színésznő
halálának is közvetlen okozója volt. A halál oka hivatalosan: gyógyszer-túladagolás.
Az elmélet pedig úgy szól, hogy 1951-ben a megzavarodott – állítólag agykéregsorvadásban
szenvedő - Germán Tibor attól félt, hogy feleségét súlyos betegségek, siketség
és agydaganat fenyegetik. Ezért február 12-én a szokásos vitamininjekció
helyett halálos adag morfiumot adott be neki, mert így akarta megkímélni a rá
váró fájdalomtól és szenvedéstől. Ezután pedig magával is végzett.
Bajor Gizi ötvenhét évesen hunyt el. A
Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
(forrás:
Wikipedia)