2020. február 12.

„Kedvenc ételem nincs, öltözködni nem tartom fontosnak…”


Egy diákszínházi előadás után, egy feltűnően zavarban lévő, beszédhibás epizódszereplőnek azt javasolta, hogy válassza a színészi hivatást. Nem volt rossz ötlet, lévén, hogy a fiatalember később Latinovits Zoltánnak bizonyult. De mai főhősünknek nem ez volt a legjobb ötlete – hanem az, hogy maga is színésznek állt. Művészi pályájára emlékezünk, mivel 1951. február 12-én hunyt el Bajor Gizi.

Beyer Gizella néven született Budapesten, 1893. május 19-én. Nagyapja Görgey Artúr vezérkari főnöke volt, nagyanyja Weiss von Hortenstein bárónő. Sváb gyökerekkel rendelkező apja, Beyer Marcell Németországban nevelkedett - bányamérnök volt, eszes, becsületes és jóhiszemű ember. Túlságosan is. „Jó barátai” unszolására otthagyta állását, és a budapesti Kálvin téren átvette a régi Báthory-kávéházat - amibe hamarosan belebukott, és a Beyer-család ínségbe jutott.

 


 

Bajor Gizi a „Gizi” nevet Szentesy Lajostól, a színiakadémia főtitkárától kapta, az eredetileg használt Bayor vezetéknév pedig később, Schöpflin Aladár 1930-as Színművészeti lexikonjában jelent meg Bajorként. A színházi életben Bálint Lajos, a Nemzeti Színház dramaturg-titkára honosította meg ezt a nevet.

Gizi az Angolkisasszonyoknál nevelkedett, majd a család anyagi összeomlása után tőlük a színitanodába ment, anélkül, hogy szükségesnek tartotta volna a családját megkérdezni, helyeslik-e döntését. A színiakadémia felvételijén elszavalta Szép Ernő Gyermekjáték című versét - amit később, 1928-ban a budapesti magyar királyi rendőrség betiltott. Felvették - így került 1911-ben a Színművészeti Akadémiára, ahol többek közt Gál Gyula, Csillag Teréz és Molnár László tanítványa volt, és ahol 1914. március 28-án vizsgázott, Szigligeti Ede Nőuralom című darabjában. Nagy sikert aratott, a Vígszínház rögtön szerződést ajánlott neki, de végül a Nemzeti Színházhoz került, ahol első fellépése a Kicsinyek című vígjátékban volt. Az intézménynek haláláig tagja maradt - két évad kivételével, ugyanis 1924-25-ben a Magyar Színház társulatát erősítette.

 


 

1920. augusztus 2-án Budapesten házasságot kötött a nála kilenc évvel idősebb Vajda János Ödön ügyvéddel - a frigy 1927-ben válással végződött. 1929. március 12-én Budapesten, az Erzsébetvárosban hozzáment Paupera Ferenc országgyűlési képviselőhöz, a Földhitelbank vezérigazgatójához. A bankár tönkremenetele és vagyonmentő kísérleteinek kudarca után, 1932-ben elváltak.

1924 tavaszán két színház is elkezdte csábítani: a Víg és a Magyar. Nem a választás volt nehéz, hanem elhagyni a Nemzeti Színházat; a csábítók azonban olyan gázsit ígértek, ami szédítő volt. Csaknem belebetegedett a töprengésbe és a nagy szenvedésbe, de aztán Hevesi Sándor igazgató, látva a helyzetet, maga tanácsolta, hogy menjen csak - és bármikor akar visszatérni, mindig várja a Nemzeti Színház. 1924. október 10-én Shaw Johannájában lépett fel, mint a Magyar Színház tagja, de 1925. szeptember 1-je már ismét a Nemzetinél találja: október 1-jén lépett fel először a Kamara Színházban, Miklós Jenő Mókusok című vígjátékában. Nagy jelentőségének és értékének bizonysága, hogy 1928. februárjában kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjának.

 


 

Bár filmekben is szerepelt, sőt rendezett is, igazi sikereit a színpadon érte el. Színpadi rutinja csodálatra méltó volt. Önmagáról ezt mondja egy írásában: „Tulajdonságaim? Rengeteget patience-ozok. Igen lassan olvasok, elmélyedve. Sokat heverek a díványon és gondolkozom, töprengek. Kedvenc ételem nincs, öltözködni nem tartom fontosnak. Szeretek az uccán csatangolni. Ha rám szólnak, miért nem csípem ki magam, miért nem vagyok divatos, azt felelem: minek az? Ha bejjebb nem látnak...?”




Villájában – amely ma a Bajor Gizi Színészmúzeum épülete – a második világháború alatt zsidókat bújtatott, itt rejtegette későbbi harmadik férjét, Germán Tibor orvosprofesszort is. Aki egyébként – legalábbis a ma elfogadott legvalószínűbb elmélet szerint – a színésznő halálának is közvetlen okozója volt. A halál oka hivatalosan: gyógyszer-túladagolás. Az elmélet pedig úgy szól, hogy 1951-ben a megzavarodott – állítólag agykéregsorvadásban szenvedő - Germán Tibor attól félt, hogy feleségét súlyos betegségek, siketség és agydaganat fenyegetik. Ezért február 12-én a szokásos vitamininjekció helyett halálos adag morfiumot adott be neki, mert így akarta megkímélni a rá váró fájdalomtól és szenvedéstől. Ezután pedig magával is végzett.

Bajor Gizi ötvenhét évesen hunyt el. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

(forrás: Wikipedia)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala


„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”


A Saint-Antoine kapu pusztulása