2020. március 5.

„Mindenért a helyszinére kell utazni a hol készitik és használják…”


Március ötödike a Néprajzi Múzeum napja, tekintettel arra, hogy 1872-ben ezen a napon nevezték ki a múzeum első igazgatóját, Xántus János személyében. Aki egyébként a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatójaként is tevékenykedett, növény- és állattani kollekciójával pedig jelentősen gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét. Eközben írt négy kalandos útikönyvet, és több mint kétszáz ismeretterjesztő munkát.

Xántus a 15. században Erdélybe vándorolt görög család sarjaként született a Somogy vármegyei Csokonyán, háromgyerekes családban, Xántus Ignác uradalmi jogtanácsos, majd Somogy vármegyei főügyész fiaként. Tanulmányait szülőfalujában és a győri bencés gimnáziumban, illetve a pécsi ciszterci gimnáziumban végezte - ugyanitt később jogot tanult. Kaposváron helyezkedett el, mint aljegyző, köz- és váltóügyvédi vizsgáját 1847-ben Pesten tette le.

 


 

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz önkéntes nemzetőrként csatlakozott 1848 nyarán, majd innét a horvátok mozgolódása idején Pestre ment, ahol beállt a honvéd tüzérekhez. Tűzmesterként vett részt a pákozdi csatában és huszár főhadnagyként Komárom védelmében is. A komáromi várőrségből átlépett a gyalogsághoz, ahol a 46. zászlóaljban a főhadnagyságig vitte.

Egy kitörés közben 1849. február 8-án az osztrákok Érsekújvárnál elfogták. Gyalog kísérték Pozsonyba, ahová betegen érkezett és a kórházba vitték. Felgyógyulása után hadifogolyként a königgrätzi táborba került, ahonnan 1850 júliusában szabadult. Az aradi véres napok után a Pilzenben állomásozott Khevenhüller-Metsch ezredbe beosztották közlegénynek.

Édesanyja mindent elkövetett, hogy fiát a katonaságtól megszabadítsa - ez bécsi ismerősei közbenjárására sikerült is. Xántus azonban hazajövetel helyett Prágában összeköttetésbe lépett az emigránsokkal, hazafias nyilatkozatai miatt Prágában ismét elfogták és a hadbíróság börtönbüntetésre ítélte. Ebből a fogságból sikeresen megszökött és a felelősségre vonás elől Németországon, Belgiumon és Franciaországon keresztül Londonba emigrált, majd 1852-ben áthajózott az Amerikai Egyesült Államokba.

 


 

Először New Yorkban vállalt alkalmi munkákat: volt matróz, hírlapkihordó, könyvkereskedő, gyógyszerész, boltossegéd, zongoratanító, vasúti hivatalnok, mérnök, valamint nyelvtanár is. 1852-ben a Missouri folyón felhajózott Lexingtonig, és onnan lóháton indult a vadnyugatra, hogy részt vegyen Saint Louis–Kalifornia vasútvonal nyomvonalának kitűzésében. 1854-ben Kansasban mérnökké léptették elő - először ebben az államban találkozott indiánokkal. Topográfiai felméréseket végzett Indiana államban, majd Texasban. 1853-ban a New Orleans-i egyetemen vállalt oktatói állást. Az ottani magyar közösségben élt, majd 1854-ben ellátogatott az Iowa állambeli, szintén magyarok lakta New Budába - a környező prérit bejárva gyűjtötte be a később a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott növény- és állatgyűjteményének első darabjait. 1855 szeptemberében a kansasi Fort Riley erődjében vállalt szolgálatot, mint szanitéc őrmester, Vésey Lajos álnéven - innen nevének Nyugaton mindmáig használt változata, a John Xantus de Vesey.

1856 derekán kapta meg első nagyobb, önálló feladatát: az Arkansas folyó forrásvidékének feltérképezését. 1857-ben Washingtonba utazott, és ott a Smithsonian Intézet kaliforniai térképező munkákkal bízta meg. A munka elkezdése előtt még kirándult Oregonba, felhajózott a Columbia folyón, ellátogatott Sacramentóba és Stocktonba, megnézte az aranybányákat. Kaliforniában gyűjtött növényeket és állatokat a környéken, és ezt folytatta az után is, hogy átkerült a Fort Tejon katonai erődbe. 1858-ban hivatalos megbízásból bejárta az akkoriban alig ismert Kaliforniai-félszigetet, és tovább délnek utazva eljutott La Pazba. A Magyarországra küldött gyűjtemények és beszámolók okán munkásságát egyre inkább elismerték - ennek jeleként 1859. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

1859 elején sikeresen kérte a katonai szolgálat alóli felmentését, s idejét és energiáját az amerikai prérividék természetrajzi feltérképezésének szentelte. Később a Coastal Survey megbízásából tengeráramlási megfigyeléseket végzett a Kaliforniai-félsziget csúcsánál, a San Lucas-foknál, ami alkalmat teremtett számára ahhoz, hogy a tenger élővilágát is gyűjtse. 1861 augusztusában kilépett a Coastal Survey alkalmazásából, s év végén visszatért Magyarországra, hogy 1862 januárjában megtarthassa akadémiai székfoglaló előadását „Adatok a tenger természettani földrajzához” címmel. 1862 júniusában visszatért Amerikába, ahol már folyt az amerikai polgárháború. Xántus régi barátja, William Alexander Hammond képzett orvos és természettudós éppen a hadsereg egészségügyi alakulatának főparancsnoka volt; 1862. július 28-án kinevezte Xántus Jánost a helyettesévé, aki ebben a szolgálatban 1862 decemberéig maradt.

 


 

Hamarosan elfoglalt egy – az amerikai külügyminiszter által – felajánlott állást, és 1864. júniusáig az Egyesült Államok mexikói konzulja volt Manzanillo állomáshellyel. Ezen hivatala rövidre sikerült, mert mihelyt Xántus elismerte egy helyi lázadó főnök hatalmát, a washingtoni külügyminisztérium visszahívta a konzult, sőt a konzulátust is bezáratta.

Betegeskedése miatt Xántus végleg lemondott amerikai tartózkodásáról és 1864 júliusában hazatért, de előbb Hollandiában és Belgiumban tanulmányozta az állatkerteket és jókora természettudományi gyűjteményt hozott magával a Magyar Nemzeti Múzeum számára.

Hazatérve megromlott egészségi állapota miatt először Ótátrafüredre utazott gyógykezelésre, ezután erdélyi körutat tett. Szeptemberben az orvosok marosvásárhelyi gyűlésén egy természetrajzi könyvtár Pesten történő felállítását indítványozta, valamint belgiumi és hollandiai tapasztalataira hivatkozva felvetette egy állami állatkert létrehozásának tervét. Ezen intézmény 1862. március 12-én megalakult, s a bizottság tiszteletbeli elnökévé választotta. 1866. augusztus 6-án nyitotta meg a pesti Állatkertet, melynek igazgatói tisztét is betöltötte.

1868-ban tisztségét feladva októberben Kelet-Ázsiába indult Triesztből egy osztrák–magyar expedícióval. Először Ceylonban, Sziámban, Kínában és Japánban végeztek gyűjtéseket, majd miután Xántus a kutatóút vezetőivel összekülönbözött azon, hogy a gyűjtött anyag a bécsi vagy a pesti múzeumba kerüljön-e, 1869 elején különvált az expedíciótól. Celebesz, Borneó és Jáva szigetén hatalmas állattani anyagot gyűjtött - ennek legnevezetesebb darabja egy preparált orangután volt -, valamint 2500 darabos, párját ritkító borneói etnológiai anyagából alapították meg a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, a későbbi Néprajzi Múzeum gyűjteményét.

 


 

1870 novemberében hazatért, és gyűjteménye feldolgozásába kezdett. 1872. március 5-én a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első őrévé – tulajdonképpen igazgatójává - nevezték ki. Ugyanebben az évben Rómer Flórissal összeállították a bécsi világkiállításon szereplő első magyar néprajzi gyűjteményt. 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, amelynek 1890-ben alelnöke lett.

1894 tavaszán súlyos tüdőgyulladáson esett át, ezért családja 1894. április 10-én levitte az Adriai-tenger partjára, Voloscába gyógyulni. Hamarosan elborult elmével került haza, és 1894. december 13-án meghalt.

 

(forrás: Wikipedia)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Megszűnt a rendkívüli ítélkezési szünet a bíróságokon


Kalandozások Fejér megyében - Zámoly


„Amíg egy szobor el nem készül, addig érdekes…”