2020. március 6.

„Amíg mozog valami, tudhatjuk, hogy telik az idő. De addig nem…”


Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte, haláláig Mexikóvárosban élt. Ez idő alatt feltette a térképre a spanyol nyelvű irodalmat, és megírt legalább egy olyan könyvet, aminek legalább a címét – Száz év magány – mindenki ismeri. 1927. március 6-án született Gabriel García Márquez.

Gabriel García Márquez 1927. március 6-án született Aracatacában. Sokáig anyai nagyszülei és nagynénjei nevelték egyedüli gyermekként, mivel szülei öt éves korában Sucrébe költöztek. Édesapja itt gyógyszertárat nyitott, édesanyja pedig további tíz gyermeknek adott életet.

 


 

Nagyszülei kiemelkedő személyiségek voltak, amelynek hatása megmutatkozott Márquez későbbi irodalmi Nobel-díjas tevékenységében is. Nicolás Márquez ezredes, az ezer napos háború veteránja, sokat mesélt neki az ifjúságáról és a 19. századi polgárháborúkról, de cirkuszba és filmszínházba is járt vele. Nagyanyja, akinek problémái voltak a látásával, szintén sokat mesélt neki. Emellett mágikus látomásai is voltak.

1958-ban vette feleségül Mercedes Raquel Barcha Pardót. Feleségét annak tizenhárom éves korától ismerte, akkor hűséget fogadtak egymásnak - a házasság tizennégy évvel később köttetett. Két gyermekük született: Rodrigo García Barcha és Gonzalo García Barcha.

Kezdetben a kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósító volt Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban és New Yorkban. Az ötvenes években kezdett el publikálni, korai írásaiban Faulkner hatásai mutathatóak ki. Első figyelmet érdemlő munkája az Egy hajótörött története volt, amelyet 1955-ben cikksorozatként jelentetett meg. Ebben egy, a kormányzat által dicsőségesnek beállított hajótörés valódi, dicstelen történetét mutatta be. Ezzel kezdődött külföldi tudósítói karrierje is, mivel Kolumbiában nem volt többé biztonságban. A történetet 1970-ben könyv formájában is kiadta, ezért sokan regénynek tekintik.

 


 

Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nemfikciósnak is, különösen az 1981-ben megjelent „Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját”, amely egy vérbosszú újságokban is megjelent történetét meséli el, és a „Szerelem a kolera idejént”, ami szülei szerelméről szól. Ezeken kívül több műve is a „García Márquez-világegyetemben” játszódik, több könyvben is felbukkanó szereplőkkel, eseményekkel és településekkel.

Meghatározóak voltak gyermekkori élményei - ez több regényében visszatérő motívum. Fantasztikuma, képzelőereje és iróniája beleillik a sajátos latin-amerikai légkörbe, a maga teremtette Macondo „mikrotársadalmába”, ahol több regénye is játszódik. Feltűnő elem García Márquez humanizmusa: még a kevésbé pozitív, sőt kifejezetten negatív alakoktól sem tudja megtagadni a rokonszenvet és az együttérzést.

Leghíresebb regénye, a Száz év magány 1967-ben jelent meg, és több mint tízmillió példányban kelt el. Egy elzárt dél-amerikai falu életét meséli el, ahol a furcsa események közhelyszámba mennek. Vannak benne varázslatosan valódi elemek, de ennél fontosabb az idő és elzártság természetének filozófiai visszatükrözése, illetve hiányoznak belőle a népmesei elemek, ami pedig a mágikus realizmus előfeltétele. Nem minden furcsa és megmagyarázhatatlan folklorikus: néha egyszerűen ilyen az élet.

 


 

A regény nem pusztán a mágikus realizmus megújítása miatt érdemel figyelmet, hanem mert különösen szép módon használja a spanyol nyelvet. A műelemzések gyakran figyelmen kívül hagyják azt is, hogy a könyv igazi epikus mű, ami egy bonyolult és nagy család sok évtizedes történetét mutatja be.

García Márquez 1982-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat regényeiért és novelláiért. 2002-ben adta ki önéletrajzi könyvét, egy háromkötetesre tervezett mű első részét. Ez magyarul Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel 2003-ban a Magvető Könyvkiadónál jelent meg.

García Márquez híres volt Fidel Castróhoz kötődő barátságáról, és arról, hogy – különösen az 1960-as, 1970-es években – többször biztosította együttérzéséről néhány latin-amerikai lázadó csoportot. Ezenkívül erős kritikával illette a kolumbiai kormányzatot, de nem támogatta nyilvánosan a hazájában működő gerillacsoportokat.

 


 

Márquez élete utolsó éveiben visszavonultan, békében élt - már nem írt többet, viszont mindennap olvasott. 2014. április elején kiszáradás és fertőzés gyanújával került kórházba, de néhány nap múlva kiengedték. Április 17-én hunyt el, halálát tüdőgyulladás okozta.

Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik, és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek. Könyvei a mai napig minden spanyol nyelvű könyvnél népszerűbbek, a Bibliát leszámítva. Nemzetközi szinten is páratlanul sikeres író volt: csak a Száz év magány harmincöt nyelvre lefordított kiadásaiból több mint ötvenmillió példányt adtak el.

 

(forrás: Wikipedia)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

Megszűnt a rendkívüli ítélkezési szünet a bíróságokon


Kalandozások Fejér megyében - Zámoly


„Amíg egy szobor el nem készül, addig érdekes…”