- Mikor volt az első net nélküli vasárnap, és egyáltalán miért találtad ezt ki?

Úgy mondanám, hogy az élet hozta ezt az ötletet. Főállásban dolgozom, mellékállásban pedig írom a blogomat, emellett pedig megpróbálok összehozni egy könyvet is - tehát bőben van feladat az életemben. És egyszer csak sok lett. Túl sok információ lett és ennél az információ-túltengésnél mondtam azt, hogy valamit tenni kell. Igazándiból ekkor jött az ötlet, hogy jó lenne, ha egy-egy napra kikapcsolnám a telefonomat, vagy nem foglalkoznék azzal, hogy még mennyi feladatom van, még mit kell megcsinálni. Az első meghirdetett esemény áprilisban volt, de én azért előtte tesztelgettem már és utána is olvastam, hogy ez miért jó és miért hasznos. Az internetet a mai világban nem tudjuk elhagyni az életünkből, ugyanakkor van ráhatásunk, hogy mikor nyúlunk hozzá. Erre próbáltam kitalálni egy módszert, ami most jelenleg meghirdetetten havonta egy vasárnap. Munkaidőben, hétköznaponként ezt elég nehéz lenne megvalósítani, mert szinte mindegy, hogy milyen munkája van az embernek, szinte biztos, hogy valamilyen módon kell hozzá az internet. Úgyhogy ezért született az a döntésem, hogy vasárnaponként legyen. Igazándiból annyi a cél, hogy 24 órára az ember kapcsolja ki a netet a telefonjáról, a laptopjáról, a tabletjéről, vagy bármilyen eszközről, amin netezni szokott.

- Ahogy mondtad, nem lehet az életünkből kiírtani az internetet és persze nem is kell, hiszen hasznos dolog. De könnyű átesni a ló túloldalára. Internetfüggővé vált a társadalom szerinted?

Nincs annyi szaktudásom és tapasztalatom, hogy ezt ki merjem jelenteni. A saját példámból azonban egyértelműen tudom, hogy nem egészséges, ha az ember este 10 órakor még lefekvés előtt e-maileket olvas, és azokra még válaszol is, vagy megnézi még, hányan írtak neki messengeren, vagy még valamilyen hozzászólás érkezett egy facebook-poszthoz és még arra is válaszol. Nyugtalanabbul alszik így az ember, szerintem szüksége van mindenkinek olyan pihenésre, ami egy offline pihenés. Azért tudom javasolni mindenkinek, hogy egy napra próbálja ki, mert amikor újra bekapcsolja az ember a netet a telefonon és záporoznak az értesítések, akkor érzi igazán, hogy mennyire sok az az idő, amit az interneten chateléssel, írogatásokkal eltölt.

- Két internetmentes 24 órán már túl vagy. Mi volt a tapasztalatod? Nem volt nehéz az első pár óra?

De. Nyilván, ha valamit évtizedek óta csinálsz és folyamatosan elérhető vagy, nagyon nehéz egyszercsak azt mondani, hogy akkor ma nem leszek az. De ez az érzés nem tartott egész nap, nem voltak durva elvonási tüneteim. Az biztos, hogy hirtelen máshogy kellett hozzáállni a naphoz. Utólagosan volt mindig nagy a katarzis, pontosan amiatt, hogy láttam, milyen rengeteg üzenetem volt facebook-on, illetve milyen sok privát és céges e-mail érkezett – és egy vasárnapról beszélünk! Ez az utólagos katarzis volt számomra nagyon meggyőző, és egyszerűen sokkal jobban jelen van az ember ezekben a net nélküli 24 órákban. A tudatos jelenlét amúgy is egy nagyon erős téma mostanában – szerintem nem is véletlenül. Ha belemerülsz egy facebookozásba egy vasárnapi ebédnél mondjuk, akkor nem tudsz a vasárnapi ebédelőkre figyelni, mert a facebookodra figyelsz. Nem tudod megosztani a figyelmedet. Maximum ugrál a figyelmed az oldalad és a családtagjaid között. Ami még döbbenetes élmény volt nekem, illetve azoknak, akik részt vettek ezen az eseményen, hogy egyszerűen úgy éreztük, hogy több időnk van, és nem rohanunk annyira. Nagyon érdekes tapasztalat ez…

- Követed-e, hogy mennyien csatlakoznak ezekhez a felhívásokhoz és mik az ő tapasztalataik?

Mindenképpen, hiszen szeretném tudni, hogy csak én gondolkodom-e így a dolgokról, vagy netán mások is. Nyilván nem százezres megmozdulásról beszélünk, de alkalomról alkalomra több a résztvevők és az érdeklődők száma, ami jól látszik a kezdeményezés facebook eseményének oldalán. Azt veszem észre, van arra igény, hogy néha tudatosan azt a döntést hozzuk, hogy én ma nem netezek. Nem kell ezt kényszeresen tenni, minden este pontban 5 órakor kikapcsolni mindent, mert ha ez egy külső kényszer, akkor nem hozza azt az eredményt, ami a célja. De így tudatosan, ahogy havonta egyszer csináljuk a blogomon keresztül meghirdetett eseményként, így jól működik. Én tudatosan figyelek erre, megvannak a saját magam által kialakított szabályok: este 9 után már nem netezek, amíg nem érek be a munkahelyemre addig nem nézegetek céges e-maileket. Ilyen apróságokat sikerült az idei évben bevezetnem a saját életembe, és nagyon pozitívnak találom az eredményeit.

Stefkó Krisztina