Ne etessük a vízimadarakat!
A tapasztalatok alapján az alapvetően jó szándékú emberek sokszor nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak etetése felesleges - különösen nyáron, amikor korlátlanul találnak maguknak táplálékot. Éppen ezért az etetésnek semmi köze a madarak segítéséhez, éppen ellenkezőleg, tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli akár pusztulásra az állatokat.
Ezért nem hasznos a madarak etetése:
A növényevő vízimadarak - récék, kacsák, ludak, hattyúk - táplálékát alapvetően a parton legelt fű és egyéb lágyszárú növény képezi, ami gyakorlatilag korlátlanul a madarak rendelkezésére áll télen és nyáron egyaránt - ha pedig mégsem, a madarak nem telepednek meg ott vagy elvonulnak onnan.
Éppen ezért az etetőhelyeken a madaraknak bedobált és hosszú ideje fogyasztott, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen táplálék megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van: angyalszárny-betegség.
Az etetőhelyek mesterséges táplálékkínálata - még ha ez a madaraknak megfelelőbb élelemmel is történik - kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést.
Ez növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt.
Önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz.
Elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot.
Szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő elmocsarasodást.
Növeli a fajok közötti hibridizációt, helyi patkányinváziót generál – és rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket.
A Magyar Madártani Egyesület szerint meg kellene értenünk, hogy a vadon élő állatoknak nem a szeretetünkre, hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van és lenne szükségük. Éppen ezért a vízimadarak esetében a soha, sehol, semmivel ne etessük őket alapelv betartása jelenti a legjobb, az állatok érdekeit leginkább szem előtt tartó magatartást.
A vízimadár-etetés legszomorúbb következménye, hogy élettanilag és viselkedéstorzító hatását tekintve különösen hátrányosan hat a fiókákra. A szüleiket a nyári etetőhelyekre is követő és utánzó, még repülni sem tudó, tehát jócskán fejlődésben lévő fiatalok a nem megfelelő táplálék miatt visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességet szenvednek el, ami röpképtelenséget, közvetve vagy közvetlenül pedig a madár elhullását okozza. Az etetéssel elkényelmesített, tapasztalatlan fiatalok a tél közeledtével nem vonulnak el, ami újabb veszélyforrást jelent számukra.
(forrás: mme.hu)
