2020. szeptember 25.

Méltó módon őrzött emlékek


Koraőszi sétára várta az érdeklődőket a Székesfehérvári Városszépítő- és Védő Egyesület a Palotai úti Hosszú-temetőbe. Az egyesület elnöke által tartott rendhagyó történelemórán a séta résztvevőinek bemutatták az idei évben felfedezett, és rendbe tett sírokat is.



Többéves hagyományának megfelelően a Székesfehérvári Városszépítő- és Védő Egyesület idén ősszel is temetői sétára hívta a Fehérvár várostörténete iránt érdeklődőket. Ebben az esztendőben ráadásul ez volt az első ilyen lehetőség, hiszen a tavaszi sétát a vírusjárvány miatt nem tarthatták meg.



A rendhagyó történelemóra elején mesélt az egyesület elnöke, Poklosi Péter arról a 2 és fél tonnás, vörösmárvány sírkőről, amire Mária napján, szeptember 12-én bukkantak rá a Székesfehérvári Városszépítő és Védő Egyesület sírkertben dolgozó tagjai és a középiskolás önkéntesek. Miután alaposan letakarították a márványt, kiderült, hogy két fehérvári polgár sírhelyét jelzi: az 1812-ben elhunyt Reseta Ferenc polgári csizmadiának és fiának, az 1832-ben távozott Reseta József polgári bábsütőnek emlékére állíttatta a csizmadia özvegye, Mária.



A Hosszú-temető jelentős temetkezési hely volt már az 1700-as években. A városi arisztokrácia, polgárság, tekintélyes gazdálkodók, neves városvezetők, híres művészek, háborús hősök nyughelyéül szolgált. Az itt található legrégebbi, latin feliratú sírkő az 1790-es évekből származik, míg a legidősebb, lábon álló egy 1814-ből való, német feliratú kő, amely egy 17 éves olasz fiú emlékét őrzi.



Poklosi Péter elmondta azt is, hogy az elmúlt hónapokban ismét több különlegesen értékes síremlék, kripta felújítása készült el, amelyeket most láthattak legelőször. A mesteremberek és középiskolás önkéntesek részvételével szombatonként folyamatosan zajlik a 150-160 évvel ezelőtt készült kriptasor építményeinek felújítása. „Megpróbáljuk őseinkhez és magunkhoz méltó módon megőrizni e többszáz éves emlékeket” – tette hozzá Poklosi Péter.

(forrás: okkfehervar.hu)



LEGFRISSEBB VIDEÓK

„A Csalagút”


Szakképzési műhelyek – a „Deák”


„Felém hajol az, amit eltemettem…”