2016. október 1.

„A politika nálam családi indíttatás…”


A 2-es számú egyéni választókörzet képviselője, dr. Kovács Béla Sándor már az első szabad választásokon, 1990-ben sikerrel mérette meg magát a politikai színtéren: szülőfaluja önkormányzati képviselője lett. Székesfehérvárra költözése után - bár a helyi Fidesz-csoportnak tagja volt - az aktív politizálást évekre maga mögött hagyta.

2014-ben azonban úgy döntött: elvállalja a párt felkérését a képviselőjelöltségre. Mindeközben polgári ügyszakban eljáró ügyvédként is praktizál, jelmondata a római jog három alapelve: tisztességesen élni, senkit nem sérteni, és mindenkinek megadni a magáét.    

- Elmúltam már negyven éves, amikor jelentkeztem a jogi egyetemre, akkor is úgy, hogy a feleségem elém tette a kitöltött jelentkezési lapot, hogy írjam alá - meséli mosolyogva a jogi pályára lépés történetét dr. Kovács Béla Sándor. - Azt mondta, szeretne ügyvédfeleség lenni, és az ő kérése számomra parancs. 

- Milyen feleség volt korábban? 

- Tanárfeleség, mert az eredeti diplomám szerint magyar és könyvtár szakos tanár vagyok. Könyvtáros soha nem voltam, viszont magyartanárként több mint tíz évig tanítottam egy általános iskolában. Aztán jött egy kicsit változatosabb időszak, 1999-ben, miután Székesfehérvárra költöztünk: dolgoztam betanított munkásként az IBM-ben, majd kisebb cégeknél, különböző középvezetői beosztásokban. Kicsit tanítottam is megint, a Tóparti Gimnáziumban és a Deák Ferenc Szakközépiskolában - és aztán jött a jogi egyetem. 

- Amihez azért nyilván a személyes motiváció is kellett. 

- Hogyne, a fő ok ez volt, természetesen. Mindig érdekelt a jog, csak sokáig úgy voltam vele az első diplomám után, hogy azt a nyolc évet, ami a gyakorlati idővel együtt mindenképpen kell egy ügyvédi praxis beindításához, elképzelhetetlenül soknak tartottam. Végül mégis elszántam magam, és nagyon élveztem az egyetemi éveket, különösen a római jogot. De minden tantárgy érdekelt, és a jogi pálya minden ága - nem volt eldöntött tény az elején, hogy ügyvéd leszek-e, ügyész vagy bíró.

- Aztán polgári peres ügyvédi praxis lett belőle. 

- Igen, de csak azért, mert így alakult. Jelöltként egy olyan irodában dolgoztam, ahol büntetőügyeket csak kirendeléskor vállaltak - akkor általában én jártam el. És később, a saját praxisom is úgy alakult, hogy büntetőügyekkel nagyon ritkán kerestek meg - ma már nem is nagyon vállalok ilyet. 



- A széleskörű érdeklődésből egyenesen következik a politikai szerepvállalás? 

- Az inkább családi indíttatás nálam - édesapám volt az a családban, aki igen fejlett igazságérzettel rendelkezett. A hetvenes években ez azért nem volt nagy divat, de ő jószerivel semmit nem törődött a lehetséges következményekkel: több ügyben is kiállt a közösségért, rengeteg konfliktust vállalva. Ez máig példaként hat rám, sőt: fiatalon olyan dolgokba is belementem, amikben nem volt feltétlenül igazam - csak a vita kedvéért. De a közösség dolgai mindig érdekeltek. 

 - Hogyan lett ebből politikai szerepvállalás? 

- Már az első szabad választásokon, 1990-ben. Az önkormányzati választáson a szülőfalumban, Szerepen, Hajdú-Bihar megyében képviselővé választottak. A következő ciklusban a Megyei Közgyűlés tagja lettem, a Fidesz frakcióvezetőjeként - ami akkor, 1994-ben egy kicsi, mindössze három fős frakciót jelentett. 

- Székesfehérváron viszont mintha megszakadt volna a közéleti szerep. 

- Az aktív része egy időre csakugyan megszakadt. A Fidesz helyi csoportjába természetesen azonnal átjelentkeztem, de a politikai ambícióimat félretettem, mert tudtam: a tájékozottságot, az ismertséget, a helyismeretet nem lehet csak úgy áttelepíteni az ország egyik végéből a másikba... És persze meg is kellett élni, munkát találni, elhelyezkedni - szóval, akadt dolgom bőven, hiszen gyakorlatilag elölről kellett kezdeni az életünket. A Fidesz-csoporton belül azért politizáltam, természetesen: ahogy kezdtem megismerni a várost, mindig elmondtam a véleményemet. Ennek annyi eredménye lett is, hogy a 2010-es ciklusban a Jogi Bizottság külsős tagja lehettem, de ez nyilván inkább a jogásznak szólt, nem a politikusnak. 

- Akkor elég meglepő lehetett a felkérés 2014-ben, hogy vállalja el a képviselőjelöltséget. 

- Meg is lepődtem. Sőt: gondolkodási időt is kértem - nem álszerénységből, hanem mert a praxisom akkoriban alig három éves volt, és tudtam, hogy arra is, meg a képviselőségre is sok idő kell. Másrészt: hiába éltünk akkor már tizenöt éve Fehérváron, nem voltam biztos benne, hogy kellően ismerem a várost. De aztán azt mondtam: ha a választók el tudnak képzelni képviselőként, akkor vállalom - hiszen ez rendkívül megtisztelő feladat. A kampányt megelőzően éppen ezért igyekeztem a lehető legalaposabban megismerni a körzetet - most már azért nagyjából házszámok alapján is be tudok azonosítani egy-egy környéket. 
 
- Mi marad mindemellett szabadidőre, családra, kikapcsolódásra? 

- Sajnos, mostanában nem sok. Az ügyvédi munkám jellemzően az estékbe is belecsúszik - de a hétvégét azért igyekszem megtartani a családnak, a gyerekeimnek. És azért arra is szakítok időt, hogy évente egyszer a Fehérváron rendezett országos rejtvényfejtő bajnokságra eljussak - haladó csapatban a tavalyi második hely után idén sikerült nyernünk. 

- Számítógépes játékokra azért akad idő? 

- Most már azokra is kevésbé. Sokkal kevesebbet játszom, de azért a karakteremet a RuneScape-ben nem adtam fel - az egyébként egy csúcsra fejlesztett harcos karakter. 

- Ki hitte volna… 

- Jó, de favágásban azért gyengébb vagyok…   

Török Péter 

(Cikkünk a Fehérvári Polgárban megjelent írás szerkesztett változata.)


LEGFRISSEBB VIDEÓK

Ne etessük a vízimadarakat!


„A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát…”


„A miskolciak híres életmentő kutyája…”