2016. október 1.
„A politika nálam családi indíttatás…”
A 2-es számú egyéni választókörzet képviselője, dr. Kovács Béla Sándor már az első szabad választásokon, 1990-ben sikerrel mérette meg magát a politikai színtéren: szülőfaluja önkormányzati képviselője lett. Székesfehérvárra költözése után - bár a helyi Fidesz-csoportnak tagja volt - az aktív politizálást évekre maga mögött hagyta.
2014-ben azonban úgy döntött: elvállalja a
párt felkérését a képviselőjelöltségre. Mindeközben polgári ügyszakban eljáró
ügyvédként is praktizál, jelmondata a római jog három alapelve: tisztességesen
élni, senkit nem sérteni, és mindenkinek megadni a magáét.
- Elmúltam már negyven éves, amikor
jelentkeztem a jogi egyetemre, akkor is úgy, hogy a feleségem elém tette a
kitöltött jelentkezési lapot, hogy írjam alá - meséli mosolyogva a jogi pályára
lépés történetét dr. Kovács Béla Sándor. - Azt mondta, szeretne ügyvédfeleség
lenni, és az ő kérése számomra parancs.
- Milyen feleség
volt korábban?
- Tanárfeleség, mert az eredeti diplomám
szerint magyar és könyvtár szakos tanár vagyok. Könyvtáros soha nem voltam,
viszont magyartanárként több mint tíz évig tanítottam egy általános iskolában.
Aztán jött egy kicsit változatosabb időszak, 1999-ben, miután Székesfehérvárra
költöztünk: dolgoztam betanított munkásként az IBM-ben, majd kisebb cégeknél,
különböző középvezetői beosztásokban. Kicsit tanítottam is megint, a Tóparti
Gimnáziumban és a Deák Ferenc Szakközépiskolában - és aztán jött a jogi
egyetem.
- Amihez azért
nyilván a személyes motiváció is kellett.
- Hogyne, a fő ok ez volt, természetesen.
Mindig érdekelt a jog, csak sokáig úgy voltam vele az első diplomám után, hogy
azt a nyolc évet, ami a gyakorlati idővel együtt mindenképpen kell egy ügyvédi
praxis beindításához, elképzelhetetlenül soknak tartottam. Végül mégis
elszántam magam, és nagyon élveztem az egyetemi éveket, különösen a római
jogot. De minden tantárgy érdekelt, és a jogi pálya minden ága - nem volt
eldöntött tény az elején, hogy ügyvéd leszek-e, ügyész vagy bíró.
- Aztán polgári
peres ügyvédi praxis lett belőle.
- Igen, de csak azért, mert így alakult.
Jelöltként egy olyan irodában dolgoztam, ahol büntetőügyeket csak kirendeléskor
vállaltak - akkor általában én jártam el. És később, a saját praxisom is úgy
alakult, hogy büntetőügyekkel nagyon ritkán kerestek meg - ma már nem is nagyon
vállalok ilyet.
- A széleskörű
érdeklődésből egyenesen következik a politikai szerepvállalás?
- Az inkább családi indíttatás nálam -
édesapám volt az a családban, aki igen fejlett igazságérzettel rendelkezett. A
hetvenes években ez azért nem volt nagy divat, de ő jószerivel semmit nem
törődött a lehetséges következményekkel: több ügyben is kiállt a közösségért,
rengeteg konfliktust vállalva. Ez máig példaként hat rám, sőt: fiatalon olyan
dolgokba is belementem, amikben nem volt feltétlenül igazam - csak a vita
kedvéért. De a közösség dolgai mindig érdekeltek.
- Hogyan lett
ebből politikai szerepvállalás?
- Már az első szabad választásokon, 1990-ben.
Az önkormányzati választáson a szülőfalumban, Szerepen, Hajdú-Bihar megyében
képviselővé választottak. A következő ciklusban a Megyei Közgyűlés tagja
lettem, a Fidesz frakcióvezetőjeként - ami akkor, 1994-ben egy kicsi, mindössze
három fős frakciót jelentett.
-
Székesfehérváron viszont mintha megszakadt volna a közéleti szerep.
- Az aktív része egy időre csakugyan
megszakadt. A Fidesz helyi csoportjába természetesen azonnal átjelentkeztem, de
a politikai ambícióimat félretettem, mert tudtam: a tájékozottságot, az
ismertséget, a helyismeretet nem lehet csak úgy áttelepíteni az ország egyik
végéből a másikba... És persze meg is kellett élni, munkát találni,
elhelyezkedni - szóval, akadt dolgom bőven, hiszen gyakorlatilag elölről
kellett kezdeni az életünket. A Fidesz-csoporton belül azért politizáltam,
természetesen: ahogy kezdtem megismerni a várost, mindig elmondtam a
véleményemet. Ennek annyi eredménye lett is, hogy a 2010-es ciklusban a Jogi
Bizottság külsős tagja lehettem, de ez nyilván inkább a jogásznak szólt, nem a
politikusnak.
- Akkor elég
meglepő lehetett a felkérés 2014-ben, hogy vállalja el a képviselőjelöltséget.
- Meg is lepődtem. Sőt: gondolkodási időt is
kértem - nem álszerénységből, hanem mert a praxisom akkoriban alig három éves
volt, és tudtam, hogy arra is, meg a képviselőségre is sok idő kell. Másrészt:
hiába éltünk akkor már tizenöt éve Fehérváron, nem voltam biztos benne, hogy
kellően ismerem a várost. De aztán azt mondtam: ha a választók el tudnak
képzelni képviselőként, akkor vállalom - hiszen ez rendkívül megtisztelő
feladat. A kampányt megelőzően éppen ezért igyekeztem a lehető legalaposabban
megismerni a körzetet - most már azért nagyjából házszámok alapján is be tudok
azonosítani egy-egy környéket.
- Mi marad
mindemellett szabadidőre, családra, kikapcsolódásra?
- Sajnos, mostanában nem sok. Az ügyvédi munkám
jellemzően az estékbe is belecsúszik - de a hétvégét azért igyekszem megtartani
a családnak, a gyerekeimnek. És azért arra is szakítok időt, hogy évente
egyszer a Fehérváron rendezett országos rejtvényfejtő bajnokságra eljussak -
haladó csapatban a tavalyi második hely után idén sikerült nyernünk.
- Számítógépes
játékokra azért akad idő?
- Most már azokra is kevésbé. Sokkal
kevesebbet játszom, de azért a karakteremet a RuneScape-ben nem adtam fel - az
egyébként egy csúcsra fejlesztett harcos karakter.
- Ki hitte volna…
- Jó, de favágásban azért gyengébb vagyok…
Török Péter
(Cikkünk a Fehérvári
Polgárban megjelent írás szerkesztett változata.)