A görögdinnye érettségének a megállapítása valóban szakértelmet igényel, de elsősorban a dinnyetermelőtől. Általában a táblán több helyről vett minták megkóstolása alapján döntik el a betakarítás időpontját, vagyis azt, hogy érett-e már a dinnye vagy még szüksége van egy kis hízlalásra. Mivel a görögdinnyét a gyümölcsök többségéhez hasonlóan biológiai érettségben fogyasztjuk, ezért az érettségi állapotra kóstolás nélkül is következtetni lehet bizonyos jelekből.



Árulkodó lehet például a dinnye kocsánya, hiszen ha az érett gyümölcs már készen van, az anyanövényre már egyre kevésbé van szüksége, ezért a kocsány kezd száradni, barnulni. Éppen ezért az a dinnye, aminek erős, friss, zöld kocsánya van, valószínűleg még nem érte el a teljes érettséget.



A csíkos héjú fajtáknál érdemes a színre is figyelni, ugyanis a világosabb csíkoknál megjelenő halvány vajszín az érett állapotot jelzi.



Az ütögetésre jelentkező kongó hang nem jelenti feltétlenül azt, hogy a dinnye érett - sokszor csupán azt jelzi, hogy a dinnye belseje nincs megszakadva, magas a víztartalma. Ez a „technika” inkább a szezon végén érdekes, amikor már a túlérett, belül löttyedt dinnyék kiszűrése a feladat.



Az sem mindegy, milyen körülmények között tárolt dinnyét vásárolunk. A görögdinnye frissen szedve a legfinomabb, ezért fontos, hogy betakarítás után mielőbb a vásárlókhoz jusson. Bár látszólag jól bírja a tárolást, helytelen az a gyakorlat, amikor kánikulában a tűző napon (ahol akár 45-50 fokra is felmelegedhet) nagy halomba rakva árulják a dinnyét. Ha túl nagy a kupac, az alul lévő dinnyék bizony megnyomódhatnak, amitől romlásnak indul a termék, különösen a vékonyabb héjú fajták. Mivel a gondatlan tárolás nem kedvez az ízek megőrzésének, az ilyen helyeket tanácsos elkerülni.

(forrás: portal.nebih.gov.hu)