2020. november 17.

„Először is hidak, azután a törvény paragrafusai fognak a kettőből egy várost csinálni…”


1873. november 17-én tartotta meg alakuló ülését Budapest tanácsa, átvéve az ügyintézést Pest, Buda és Óbuda tanácsaitól. Az új főváros létrejöttének emlékére azóta november 17-e Budapest napja.

Pest, Buda és Óbuda egyesítésének gondolatát Széchenyi István vetettel fel először: 1831-ben, Világ című művében ő használta először a Budapest elnevezést, amivel Magyarország leendő fővárosát illette. Az 1866-ban megjelent „Buda-pesti por és sár” című művében pedig azt fejtette ki, hogy mit kellene tenni, hogy igazi fővárossá fejlődjön Buda és Pest.



A kialakuló reformellenzék tagjai magától értetődően használták a Budapest nevet. Már a reformkorban megjelenő lapok nevei is – Budapesti Szemle, Budapesti Divatlap, Budapesti Híradó –szinte észrevétlenül nyerték meg olvasóikat a Budapest-gondolat számára. 1848 tavaszára így mindenkinek egyértelmű volt, hogy az önálló magyar állam székhelyének Budapestnek kell lennie.
A Lánchíd megnyitása előtt, 1849. június 24-én Szemere Bertalan elrendelte a városok egyesítését, a következő indoklással: „Miután a főváros csak úgy lesz hatalmas, ha benne egy igazgatóhatalom lesz, csak úgy lesz létében virágzó, ha törekvésében egy lélek, egy akarat által vezéreltetik, csak úgy lesz boldog, ha a külön érdekek egy közös érdekbe olvadnak fel.”
A szabadságharc elbukott, de örökségének számos része lassanként megvalósult az abszolutizmus időszakában. Így történt ez Budapest esetében is. A Habsburg abszolutizmus a helyhatóságok centralizációjára törekedett – ebben feltehetően a könnyebb áttekinthetőség és kormányozhatóság fontos szerepet játszott – különösen igaz volt ez Pest-Buda esetében.



A császári adminisztráció 1849. november 8-án politikai, december 19-én, pedig közigazgatási szempontból egyesítette Budát és Óbudát. Ezt követően 1850. november 13-án Pestet és Budát egy közigazgatási egységgé egyesítették. Ezt követően sokáig nem történt semmilyen lépés az egyesítési folyamat folytatására, de a kiegyezést követően ismét felgyorsult az egyesítési folyamat.
Ebben az időszakban a pártpolitikailag elkötelezett napisajtó a fénykorát élte, de 1870-1873 között meglepően keveset foglalkozott az új főváros létrehozása körüli vitákkal, pedig ezek az újságok kivétel nélkül Pesten jelentek meg. A sajtót ebben az időszakban egyébként a porosz-francia háború, a francia kormányválság, a párizsi kommün esetleg Rózsa Sándor ekkor megindult pere foglalkoztatta.
1872. november 26-án indult meg a városegyesítési törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása, amely december 9-ig tartott. Aránylag széles körű egyetértés alakult ki az egyesítésről, az országgyűlés pártjai és a sajtó által megszólaltatott közvélemény részéről. Ennek köszönhető, hogy a városegyesítés azonnali végrehajtását az országgyűlés vita nélkül jóváhagyta.
December 17-én, egyetlen ülésen a főrendiház elfogadta a törvényjavaslatot, és a december 22-én megkapta Ferenc József aláírását is. A december 23-i kihirdetéssel az 1872. évi XXXVI. törvény hatályba lépett: Budapest megszületett.



A törvénynek már csak a megvalósítása volt hátra. Néhány nappal a törvény szentesítése és kihirdetése után a belügyminiszter mindhárom várost utasította, hogy a szervezési munkálatok elkészítésére a törvényben előírt, harmincnégy tagú bizottságot tíz napon belül hozzák létre.
A bizottság az elkészült munkálatokat 1873. március 20-tól kezdve részletekben terjesztette a három város időnként összeülő közös közgyűlései elé. A kilenchónapos tárgyalássorozat alatt a városegyesítés részproblémáira is megoldást találtak. Meghatározták a főváros közigazgatási kerületeit. Kialakultak a közös törvényhatósági bizottság megválasztásának szabályai és a közgyűlés szervei is. Létrejött a főváros szervezeti szabályzata: tulajdonképpen a főváros teljes közigazgatási szervezete is. Ezeken a tárgyalásokon alkották meg a főváros címerét is.
1873. október 25-én, a pesti Vigadó termében került sor az első közgyűlésre, ahol megválasztották a főváros első főpolgármesterévé Ráth Károlyt. 1873. november 17-én Budapest főváros tanácsa ténylegesen is átvette az ügyek vitelét a működésüket előző napon megszüntető városi tanácsoktól. Ekkor jött létre ténylegesen is Budapest.



A fővárosnak nagyobb autonómiája volt, mint a törvényhatósági jogú vagy a rendezett tanácsú városnak. Ennek egyik eleme, hogy a kormány által kinevezett főispán helyett a budapesti törvényhatósági bizottság által választott főpolgármester állt az élén, de a várost tényleges nem a főpolgármester, hanem a fővárosi tanács igazgatta.
A fővárosi tanács a polgármesterből, kettő alpolgármesterből, valamint a tanács ügyosztályainak élén álló tanácsnokokból állt. A fővárosi tanács, mint önálló hatóság végrehajtotta az állami rendelkezéseket és a városi közgyűlés döntéseit. A fővárosi tanács tartotta nyilván a főváros vagyonát, valamint feljogosították annak kezelésére és a vele való gazdálkodásra is.
Az 1849-től 1873-ig terjedő időszakban a levert szabadságharc és a forradalom fővárosa az abszolutizmus átmeneti felülkerekedése ellenére ismét egész Magyarország gazdasági, politikai és kulturális központjává emelkedett. E folyamat végén, 1873-ban, az 1849-ben néhány hétre már egyesített három város végleges egyesítésével megszületett a modern Budapest.

(forrás: hogyantortent.com)


LEGFRISSEBB VIDEÓK

„Igazából ez volt mindig a szívem vágya…”


„Hathárom”


„Próbáltam reálisan és nem ideálisan rajzolni…”