2021. február 10.

„Olyan előadásban, amelyben mindenki ordít, azt hallják meg, aki csöndesen szól…”


„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó…” 1922. február 10-én született Göncz Árpád József Attila-díjas magyar író, műfordító, a harmadik Magyar Köztársaság első elnöke.

Gyermekkorában Budán, a Bors utcában lakott nagyszüleivel. Az Új Iskolába járt elemibe, majd 1932-ben beiratkozott a Werbőczy Gimnáziumba, ahol jelesre érettségizett. Fiatalon tagja volt a cserkészmozgalomnak. 1939-től az Országos Földhitelintézetben volt gyakornok, ezzel egyidejűleg a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán tanult, ahol 1944-ben szerezte meg diplomáját.



Mivel egyetemi felmentéssel rendelkezett, így csak a második világháború végén kapott behívót. A 25. hegyivadász pótzászlóaljhoz vonult be Bélapátfalvára, de 1945-ben megszökött a Németországba vezényelt egységtől. Többször is szovjet fogságba került, ahonnan mindig sikerült megszöknie.
1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol először az ifjúsági szervezet elnöke és a Nemzedék című lap szerkesztője volt. A Teleki Pál Munkaközösség ajánlására 1945 februárjától Kovács Béla, a Kisgazdapárt főtitkárának személyi titkára volt 1947. február 25-ig, a főtitkár szovjetek által történt elhurcolásáig. Ekkor egy ideig állás nélkül maradt. Ezt követően a parlament feloszlatásáig a Kisgazdapárt képviselőcsoportjának parlamenti titkára volt. 1948-ban, a kisgazdapárt teljes felszámolásának idején három hétig tartották fogva a Katonapolitikai Osztályon, folyamatos kihallgatásokkal. 1948 után segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott. 1952-től négy évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt.
Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. Az 1963-as általános amnesztiával szabadult.



Ezután a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója volt, majd a Talajjavító Vállalathoz került. Megpróbálta befejezni Gödöllőn az utolsó egyetemi évet, de kizárták. 1965-től kezdve szabadfoglalkozású író, műfordító volt.
Fordítói tevékenységének legismertebb és legjelentősebb terméke J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című regénye nagy részének magyarra fordítása (az első tizenegy fejezetet Réz Ádám fordította). A művet három kötetben első ízben 1981-ben adták ki magyarul. Szintén ő a fordítója Malcolm Lowry A vulkán alatt, Colleen McCullough Tövismadarak, Arthur C. Clarke 2001: Űrodüsszeia, Agatha Christie N vagy M, Mary Shelley Frankenstein vagy a modern Prométheusz, William Makepeace Thackeray Pendennis története, Andrew Lang Maflázia című művének, továbbá William Golding, John Updike, Thomas Wolfe, William Faulkner, Ernest Hemingway, William Styron regényeinek, valamint Peter Shaffer Equus című drámájának.
Részt vett az 1980 októberében elkészült, a magyar szamizdat irodalom egyik meghatározó dokumentuma, a Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottságában. 1988-tól a Holmi című irodalmi, kulturális és kritikai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt. 1994-től a Magyar PEN Club tiszteletbeli elnöke, 2002-től a Magyar Tolkien Társaság tiszteletbeli elnöke lett.
1988. május 1-én kétszázan gyűltek össze a budapesti Hági sörözőben a Szabad Kezdeményezések Hálózatának alapítói, melynek tagja lett, majd később a Szabad Demokraták Szövetségének is alapító tagja lett. 1988-tól az SZDSZ ügyvivője, majd 1989-től az SZDSZ Országos Tanácsának tagja volt, a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, majd alelnöke volt. 1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának elnöke. 1989 és 1990 között a Magyar Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990 májusától országgyűlési képviselő.



1990. május és augusztus között az Országgyűlés elnöke, május 2-ától augusztus 3-áig ideiglenes köztársasági elnök. 1990. augusztus 3-án megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének. Országgyűlési mandátumáról lemondott, párttagságát szüneteltette.
1990. október 26-án, a taxisblokád napjaiban, köztársasági elnökként beszédet mondott a televízióban, a benzináremelés felfüggesztését javasolta a kormánynak, és ennek függvényében kérte a taxisokat a blokád abbahagyására. Ezt követően az Országgyűlés tavaszi ülésszakán köztársasági elnökként a parlament elé terjesztette a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot. A törvénynek aktualitást adó taxisblokádnak országosan több százezer résztvevője volt, akik a hatályos törvények alapján bűncselekményeket követtek el, mivel a tüntetést nem jelentették be hetvenkét órával annak kezdete előtt, illetve közérdekű üzem működését bénították meg. A közkegyelemről szóló törvény megalkotásával az állam lemondott a felelősségre vonásról.
1995-ben újabb ötéves időszakra választották meg, posztját 2000. augusztus 3-ig töltötte be. „Hűséges lokálpatriótaként” 1993-ban Óbuda-Békásmegyer díszpolgára lett, 1995-ben megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend arany fokozatát, 1997-ben a Francia Becsületrend nagykeresztjét. Tízéves elnöki periódusa alatt végig kimagaslóan vezette a politikai népszerűségi listákat.
Visszavonulása után 2000-ben Budapest díszpolgárává avatták. Ugyanebben az évben Százhalombatta díszpolgára lett. 2002-ben megkapta a Nagy Imre-érdemrendet, 2009-ben pedig a Húszéves a Köztársaság Díjat. Tizennyolc európai, nyolc dél-amerikai országból kapott állami kitüntetést, Kolumbiában a Kongresszus Rendjének nagykeresztje mellett – Gabriel García Márquezhez hasonlóan – megkapta Bogotá város Polgári Érdemrendjének nagykeresztjét. Mexikói látogatása alkalmával az Azték Sas-rend nagyláncát kapta meg 1997-ben. Ázsiában két ország külföldieknek adható legmagasabb szintű kitüntetésével tisztelték meg: a japán Krizantém-renddel illetve a dél-koreai Mugunghwa Nagyrenddel. Egy afrikai országban tüntették ki: Nelson Mandelától kapta meg a Jó Reménység Rend nagykeresztjét. Utolsó külföldi állami elismerését már hivatali idejének letelte után, 2003-ban kapta meg Václav Haveltől, aki a Fehér Oroszlán-rend nagykeresztjével tüntette ki. Több egyetem díszdoktora volt.



Kilencvenedik születésnapján több százan köszöntötték háza előtt, az Open Society archívuma konferenciát rendezett életéről és munkásságáról. Ugyanebben az évben jelent meg az első hivatalos életrajz is Göncz Árpádról, méghozzá egy dél-koreai szerző, Kim Deszun tollából. Az előszót a könyvhöz Václav Havel, Göncz régi barátja, volt cseh köztársasági elnök írta.
2012 novemberében Göncz Árpád négy gyermeke alapítványt hozott létre életének és munkásságának bemutatására, az 1956-os forradalom emlékének, a magyar demokratikus és szabadelvű hagyományok ápolására, valamint művei és róla szóló művek megjelentetésének elősegítésére.
Göncz Árpád 2015. október 6-án, kilencvenhárom évesen hunyt el - november 6-án helyezték végső nyugalomra az Óbudai temetőben.

(forrás: Wikipedia)


LEGFRISSEBB VIDEÓK

Erdő-mező növényei


Új megoldásokat kell találni az új kihívásokra


„És még valami…”