Nyolcezer.hu

2025. február 26.

Legendás helyen fergeteges irodalmi estet szervezett a Kodolányi

Szép számmal gyűlt össze az irodalomértő közönség a híres Centrál Kávézóban, kora délután. Az enyhe időben sokan kíváncsiak voltak a Kodolányi János Egyetem Újmédia- és Kreatívipari Kar Irodalmi estjére.

Dr.Petőcz András, József Attila-díjas író, a kar oktatója rövid kösztöntőjében azt mondta:

“Ez egy irodalomtörténeti jelentőségű program.“

A helyszín az a Pesti Centrál Kávéház volt, aminek nagyon komoly irodalmi múltja van, így érthető volt a szervezők helyszínválasztása.

A KJE népszerű dékánja, Dr.Kiss Róbert Richárd, az Újmédia és Kreatívipari Kar vezetője rövid beszédében elmondta, hogy :

“A kar irodalmi estje már most siker, olyan sokan jelentkeztek. Szeretnénk, hogy ebből a rendezvényből hagyomány legyen, sőt egy antológiát is szeretnénk megjelentetni.“

„Az írás önmagában kommunikáció.“- vette át újra a szót Petőcz tanár úr.
A felolvasásokat megelőzően rövid bevezetőt tartott, ahol elmondta az est történetét. Beszélt még a versekről, novellákról és személyes élményeit is elmesélte, a KJE forgatókönyvírás óráin tapasztaltakat.
“Az irodalom nincs veszve, a fiatalok bizony tehetségesek, ügyesek, és van érzékük az íráshoz.”

Elsőként Bobák Emesét hallgathattuk meg. Novelláját házi feladatként írta régebben, Vasárnapi mise című alkotása egy könnyed szerelmi történet, ahol a karkötők kapcsolják össze az embereket.

„Este a lány fürdésnél veszi észre, hogy szeretett karkötőjét elhagyta, a hosszú munkanap során. Eszébe jut a férfi, és fantáziája máris távolabb viszi az elhagyott ékszertől, és mosolyogva a fürdővíz alá bukik. Karkötője eközben nagy nehezen kiássa magát, a kabátzsebben összegyűlt papírzsebkendők, és kacatok közül, és elkezdi keresni fa párját a lakásban. Hamar egymásra találnak, és úgy összegubancolódnak, hogy soha senki ne szedhesse szét őket akaratukon kívül.“

A következő előadó Lukács Noémi volt. Noémi a verseket preferálja, és egészen kis korától kezdve meghatározta az életét az írás. A felejtés gyűlölete című novelláját direkt az irodalmi estre készítette, amelyben egy unoka érzelmi vívódásába nyerhetünk bepillantást. Ez a novella megrendítően ábrázolja a felejtés és az emlékezés fájdalmát.

„Haragszom, tudod Mama? – szaladt ki a számon. - Haragszom a fiaidra, mert már teherként tekintenek rád és nem, mint az édesanyjukra. Haragszom a másik unokádra, mert egy köpésnyire lakik tőled, mégsem látogat annyiszor ahányszor csak tud, mintha nem is érdekelné, hogy... – egy nagyobb sóhaj után folytattam – Haragszom mindenre. Még rád is. De tudod leginkább magamra haragszom. A gyűlöletemre.“

Nagy Péter volt a soron következő író, aki az írással igencsak különleges kapcsolatban áll, hiszen diszgráfiás és diszlexiás alkotóként nehezített pályán játszik. Péter novellája, A hűségkártya egy megható történet az összetartásról és a gondoskodásról.

„Évek teltek el, és Géza még mindig az étterembe járt. Endre megöregedett, szakálla és haja szálai közül már kikandikálnak az ősz hajszálak. Gondosan pakol az étteremben, ahogy befejezte az utolsó simításokat és minden széket felfordított az asztalok tetejére, könnyes szemmel tekint végig az üzlethelyiségen, majd nagyot sóhajtva bezárja az ajtót, és egy cigarettát vesz ki a kabátja belső zsebéből.“

Péter novellája után Perák Bence írását Galambok című írását hallhattuk. Egy szívbemarkoló történet amelyben igazán művészi aspektusok is megjelentek.

„-Tudtam, hogy te vagy az. Felismertelek. Örömmel tölt el, hogy
emlékszel még rám. Hisz végigkísérted életem összes fontos pillanatát
⁃ megigazítja fején a kendőt és végighúzza uját szemöldöke helyén. ⁃
Ott voltál, amikor apám elhagyott bennünket. Ott voltál, amikor
először találkoztam a férjemmel. Most pedig itt vagy, mikor búcsút
veszek ettől a helytől. A fiam azt mondja tud Bécsben egy jó orvost.
Hiszek neki.De nem osztozom az izgalmán. Csupán jól esik, hogy végre
láthatom ốt. Vagy vele tölthetek sok időt vagy újból látom a férjem.
Mindenhogy boldog leszek.“

Ráduly-Víg Angelika, az egyetem levelezős hallgatója saját regényének egy fejezetét hozta el az estre. A „Porcelánélet” egy filozofikus, érzelmekkel teli novella, amely az élet törékenységét és az elmúlás elkerülhetetlenségét járja körbe.

„– Kedvesem, nézd meg ezt a szobrot. Addig szép igazán, amíg vigyázunk rá, óvjuk, vitrinbe tesszük. De nagyon kevés kellett hozzá: egy apró mozdulat, egy vad ötlettől vezérelt elhatározás, egy pillanatnyi véletlen – és máris darabokra hullott. – Eközben az asszony félig lehunyt szemhéja alól tekintett le a tálcán még sorakozó apró kerámiadarabkákra. – Az életünk is ilyen. Finoman megmunkált porcelán. Gyönyörű, törékeny, egyszeri.
– Látod, kedvesem, összeraktam neked. De már sosem lesz olyan szép, mint volt – szomorodott el Boldizsár, miközben óvatosan körbefogta az összeragasztott szobrot.
Lea elmosolyodott.
– Nem baj. Az élet törékeny. De attól még lehet szép.“

A névsorrend végén Véber Dominika következett. Üresség című novellája egy mélyen introspektív és lírai írás, amely a a mentális küzdelmek komplexitását és mélységét viszi közelebb az olvasóhoz:

„Vízesés. Ötleted sincs, honnan jön vagy miért. Csak megtörténik. Rád zúdul, te pedig szépen lassan megfulladsz. Természetesen úszni sem tanultál meg, ahogy egyikőnk sem. A hullámok kiszámíthatatlanok és megtévesztőek. Az egyik hatalmasnak és mindent elnyelőnek tűnik, ám közelebb érve csupán egy kis lökés az egész. A másik észrevétlenül érkezik, és egyre csak nő. Eleinte a bokádig ér a víz, majd a térdedig, a derekadig és így tovább.

Műsoron kívül meghallgathattuk még Dénes Attila Légriadó című alkotását. A mű egy rendkívül szuggesztív és szimbolikus novella, meglepő csavarral.

„Már majdnem elérik…
Lépések.
Megvan.
Nyílik az ajtó.
Újabb hangzavar. De végül mégsem lép be senki. Az ajtó félig nyitva áll. Itt az idő. Bár a
zsibongás sem szűnik. Kis helyezkedéssel elfordítják a kulcsot.
Nyílik?
Nem.
Új hajlítás, egyre közelebbi zajok.
Most sem.
Ismét egy fordítás. És még mindig nem. Lemondóan tekintenek egymásra a növekvő
káoszban.“

Végül, de nem utolsó sorban, Kardos Anikó következett, aki unikálisan verssel készült, így tökéletes lezárása volt az estének:

Évkeringés
 Tervet sző az ősz. Aranysárga, bíbor színeit elhullajtva hozza el sejtelmes, ködös homályát, s fagyos éjjelek didergő álmában megdermed a lét. Tél. Remél, hogy nem aludt el örökre, hogy visszatér, csak szunnyad a hideg vánkos alá bújt szenvedély. S majd kályhában elparázslott tűz szórt hamujából erőre kap, újra kihajt. Fény felé nyújtózva szárba szökell, újra zöldel. Gyermekláncból szabaddá törve száll-száll, körbe és körbe. Zöldből hetykén hajol meleg nyárba, megmártózva minden napsugárba, víz türkizét, Nap aranyát összefestve, titkon már előrelesve? „Ne még, ne még!”- a koraszült perceket vajúdva tartaná vissza, míg a fülledt mámor zamatát issza. Miközben tervet sző az ősz."

LEGFRISSEBB VIDEÓK

Az atomkor hajnala

„Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik…”

A Saint-Antoine kapu pusztulása

Legendás helyen fergeteges irodalmi estet szervezett a Kodolányi

LEGFRISSEBB VIDEÓK

OLVASNIVALÓ