A mese kortalan
Megvallom őszintén, amikor készültem az interjúra, el kellett gondolkodnom azon, milyen népmeséket ismerek. Persze a Hófehérke, a Csipkerózsika rögtön beugrott, pedig ezeknek közük sincs a népmeséhez...
Ezen „hiányosság” pótlásához tökéletes a
nemrégiben a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtárban megnyílt NépmesePont,
ahol kicsik és nagyok egyaránt elmerülhetnek a mesék világában. Iszkádi Erika
igazgatónő, Szilvási-Grund Helga és Erdősné Szuhánszki Ágnes szakmai
megvalósítók lelkesen beszéltek ennek mikéntjéről.
- A Népmesepont
pályázat útján jött létre. Miért gondoltátok azt, hogy megpályázzátok ezt a
lehetőséget?
Iszkádi Erika: - A Gárdonyiban
több program, egyedi rendezvény, és pályázati felhívás csoportosul a mese és a
népmese köré. Egész napot kitöltő tavaszi nagyrendezvényünk, a Maroshegyi
Családi Mesenap egészében a gyerekekről és a meséről szól; de ott vannak a
hagyományosan meghirdetésre kerülő meseíró pályázataink, mint a 14. alkalommal
megrendezésre került megyei hatókörű Tollpihe Meseíró Pályázat, és a jövőre 10.
évében járó Tündérszó (határok nélküli) Meseíró Pályázat. Az Óperenciás Fejér
Megyei Mesemondó Versenyünk szintén gazdag múltra tekint vissza, hiszen idén
15. alkalommal díjaztuk a megye legjobb mesemondóit. Nagy elismerés az is
számunkra, hogy a Fejér Megyei Értéktár Bizottság ettől az évtől ezt a
mesemondó versenyünket Fejér Megyei Értékként tartja számon. Ezeken kívül
számos rajz- és mesepályázatot hirdetünk meg évről évre, és a Tollpihe Meseíró
Klubunk keretén belül segítséget nyújtunk mindazon gyermekek részére, akik
szeretnék még jobban elsajátítani az írás alapjait.
Nagy erősségünknek tekintjük, hogy művelődési
ház és könyvtár is vagyunk. Ezt minden módon igyekszünk „ki is használni”.
Macskatéka néven havonta tartunk gyerekeknek szóló olvasóklubot, ahol minden
alkalommal meséket dolgozunk fel játékos formában, kiegészítve ünnepkörökhöz kapcsolódó és egyéb
programokkal. És természetesen nem lehet kihagyni a sorból Mese cicát sem,
hiszen aki belép a könyvtárba, menten találkozik vele. Szeptember 28-án pedig
megnyitott a Székesfehérvári NépmesePont itt, az intézmény falain belül. Azt
gondolom, nem túlzás azt mondani, hogyha Fehérváron meséről, vagy népmeséről
van szó, akkor sokaknak a Gárdonyi jut az eszükbe. Éppen ezért volt egyértelmű
számunkra a kiírás elolvasása után, hogy mindenképpen benyújtjuk pályázati
anyagunkat.
- A pályázati
kiírások nem mindig felelnek meg a valóságnak. Ezzel nektek is kell küzdenetek?
Erika: - Aki valósított
már meg pályázatot tudja, hogy meg kell vele küzdeni, hiszen alaposan végig
kell gondolni, ki kell dolgozni, és a megvalósítás során az előírásoknak
megfelelően teljesíteni kell a vállalt feltételeket. Éppen ezért, mielőtt
benyújtottuk ezt a pályázatot, nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy jól
átgondolt legyen, szakmailag pedig nagyon jó tartalommal bírjon. Nemcsak
Székesfehérváron, hanem Fejér megyében, sőt országosan is elismert
szakemberekkel kötöttünk együttműködést. Ez mind azt a célt szolgálta, hogy
magas színvonalú programokon vehessenek részt a gyerekek, szüleik és
nagyszüleik. Azt szeretnénk, ha a hozzánk ellátogatók nagyon jó élményekkel
távoznának tőlünk, és jó hírét vinnék, hogy minél többen tudjanak róla és
éljenek a lehetőséggel. Székesfehérváron egyedüliként Maroshegyen, itt a
Gárdonyiban található NépmesePont, amely mindannyiunké. A városrészé, a
székesfehérvári embereké, és a megyében élőké. Bárki, bárhonnan érkezik, mi
örömmel és szeretettel várjuk.
- Olvasható a
hírekben, hogy folyamatosan érkeznek az iskolás és óvodás csoportok…
Erika: - Ez valóban így
van. Kétféle lehetőség van részt venni a foglakozásokon. Az egyik a pályázat
keretén belül valósul meg, a másik pedig nyitott a lakosság számára. A
pályázatban vannak úgymond kötelezően vállalt feladataink, miszerint 10
oktatási- és nevelési intézménnyel kötöttünk együttműködési megállapodást,
ebből nyolc székesfehérvári intézmény és két vidéki településen lévő. Van
köztük óvoda, általános iskola és középiskola is, hiszen a mese kortalan.
Ezekkel az intézményekkel az évek alatt jó kapcsolatot alakítottunk ki. A
diákok az iskolai órák keretén belül, pedagógusaikkal jönnek el hozzánk, és
vesznek részt egy-egy korábban általuk kiválasztott tematikus programon. Ezen
kívül a két szakmai megvalósító kolléganőnk előre egyeztetett helyen és időben
havi rendszerességgel járja a megye településeit.
A másik lehetőség pedig számos variációt rejt
magában. A NépmesePontnak van egy nyitvatartási ideje, amikor bárki igénybe
veheti ingyenesen az általunk nyújtott szolgáltatásokat. A részvétel azonban
bejelentkezéshez kötött, hiszen az előbb említett 10 intézménnyel kötött
megállapodás alapján sűrűn érkeznek a csoportok, ezért fontos, hogy ne legyen
torlódás, és a hozzánk látogatók egytől-egyig ugyanazt a színvonalú programot
vehessék igénybe.
Sikeresek a tematikus napjaink is, amelyek
pályázattól függetlenek. Azért találtuk ki, mert úgy gondoltuk, szükség van az
ilyen jellegű eseményekre is, és már most látszik, hogy jó az irány, hiszen
egytől egyig teltházas volt mind. Szerveztünk már A Nagy Dianap keretén belül
diavetítéseket, Töknapot, Márton napot, decemberben pedig a karácsonyi
készülődés köré szőjük ezeket az alkalmakat.
Szilvási-Grund
Helga: - Ezek a tematikus napok azért is jók, mert meg tudjuk mutatni a
már sokszor feledésbe merült néphagyományokat, népszokásokat. Itt is nagyon
fontos az előzetes bejelentkezés, mert véges a befogadóhely nagysága. Egy-egy programon körülbelül 35 gyermek
tud részt venni, velük jönnek a szülők is, így ez a szám felduzzad 60 főre is
akár. Ők még kényelmesen elférnek ebben a két teremben, de ennél több ember már
nem.
- Említettétek,
hogy egyre kevesebbet olvasnak mesét a szülők…
Ágnes: - Ezért is van
fókuszban nálunk az élőszavas mesemondás. Mivel nagyon kihalóban van a mai
világban, nagy hangsúlyt fektetünk rá minden csoportfoglalkozáson. Mesélés
közben felhasználjuk a NépmesePont adta lehetőségeket. Adott esetben együtt
indulunk a gyerekekkel a sűrű erdőből, a bonyodalom helyszínéről, majd
átmegyünk a szegény ember házába, hogy végül elérjük a csúcspontot, a megoldást
a palotába érve a történet végén. Én különösen szeretem, amikor a felnőttek
tekintetét is vonzzuk a mesék elmondása során, mert ők is egy kicsit gyerekké
válnak ilyenkor.
Helga: - Sajnos ez
tapasztalat és valahol a digitális világ hozadéka is. Sokszor megkérdezzük a
foglalkozásokon, hogy kinek olvasnak mesét otthon, és egy 25-29 fős
csoportból/osztályból általában
négyen-öten teszik fel a kezüket. Ezzel az a gond, hogy mindez nagyon sok
mindenre kihat a gyerekeknél: a kreativitásukra, a vizuális képzeletükre,
ezáltal a rajzaikra; a szókincsükre, a beszédükre, a fantáziájukra és még
sorolhatnám. Nagyon fontos, hogy otthon, családi körben minél többször
halljanak a gyerekek élőszavas meseolvasást, mesemondást.
Ágnes: - Volt már
olyan, hogy a szülő ült le mesélni a foglalkozáson. Levette a könyvet a
polcról, és elkezdett olvasni a gyerekeknek, de ez a ritkább.
Erika: - Azt, hogy a
nyitva tartási időben, a szervezett programokon kívül mi történhet a
NépmesePontban, nagyon rugalmasan kezeljük. Létszámnak, korosztálynak,
igényeknek megfelelően alakítják ki kolléganőim a lehetőségek színes tárházát.
Ami a legfontosabb, hogy bárki, aki ellátogat hozzánk, minőségi időt tudjon
nálunk tölteni és maradandó élményeket kapjon. Élőszavas mesemondással, népi
játékokkal, a meséhez illő kézműves foglalkozással, tematikus programokkal és
napokkal színesítjük a NépmesePontban igénybe vehető lehetőségeket. Azt, hogy
ki mivel és milyen mértékben szeretne élni, azt a nagyszülő, szülő, kísérők,
gyerekek döntik el. Nem is olyan régen
volt olyan család, aki bejött hozzánk szombaton délelőtt 10 órakor, és délután
16 órakor ment haza. Az a célunk, hogy a NépmesePont gőzerővel tudjon működni,
és minél többen jönnének el hozzánk.
Helga: - És szeretnénk
minél több almát szüretelni!
Simon Rita
(Cikkünk a Helyi
Érték magazinban megjelent írás szerkesztett változata.)