- Ön villamosmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa. Valljuk be, kevés nő foglalkozik - ráadásául ilyen szinten - ezzel a területtel. Hogyhogy ezt a pályát választotta?

- Matematika tagozatos általános iskolába jártam, és ötödik osztályban hallottunk először számítógépekről. Én már akkor elhatároztam, hogy majd számítógépeket akarok tervezni. Akkor még nem volt ilyen szak Magyarországon, ezért Kijevben végeztem elektronikus számítógépek szakon 1984-ben. Utána a Videotonban helyezkedtem el fejlesztőmérnökként, és ott dolgoztam egészen 1994-ig, amikor meghívtak a Kandó Kálmán műszaki főiskolára oktatni. Egyik tématerületem a számítógépek felépítése, tervezése, a másik viszont a mesterséges intelligencia, amit oktatok is most már közel 25 éve. 1998-ban kezdtünk el a villamosmérnök szak mellett műszaki informatika szakot is tanítani itt Székesfehérváron, ennek a szaknak voltam a szakkoordinátora sokáig. 1995-től voltam oktatási igazgatóhelyettes itt a számítógép-technikai intézetben, de voltam vendégoktató is Göttingenben, egy műszaki főiskolán. Amikor pedig megalakult az Alba Regia Egyetemi Központ, annak lettem a főigazgató-helyettese. A közeljövőben átalakulás történt az Óbudai Egyetemen; egy új, fiatal és dinamikus rektorunk van, Kovács Levente professzor úr, aki meghívott a csapatába - így kerültem fel a rektori hivatalba, és azóta az ő munkáját segítem, mint oktatási rektorhelyettes.

Abban az időben, amikor én tanultam, a műszaki szakokon a lányok aránya majdnem ötven százalékos volt. A rendszerváltás után azonban a lányok érdeklődése inkább a humán vagy menedzsment, közgazdasági szakok irányába fordult sajnos. Több kampányunk is van itt Székesfehérváron, illetve országosan is, amelyekben azt célozzuk meg, hogy több lányt vonzzunk be a műszaki, illetve az informatikai területre. Ezt célozza meg a Lányok Napja például, amit rendszeresen megszervezünk, de ilyen rendezvényünk a Kutatók Éjszakája is, ahol a fiatalokat szeretnénk a műszaki és az informatikai pálya felé fordítani.

- A Nők a Tudományban Egyesület adatai szerint napjainkban a műszaki, tudományos és informatikai területeken dolgozók túlnyomó része férfi, vezető pozícióban pedig csak elvétve találunk nőket. Okozott-e valaha bármilyen jellegű nehézséget vagy hátrányt a tudományos karrierje során a női mivolta?

- Egyáltalán nem. Abban az időben, amikor én jártam egyetemre, a műszaki szakokon lényegesen több nő tanult. Személyesen nekem sohasem okozott gondot a műszaki szakmában történő érvényesülés. Szerintem ez köszönhető volt a főnökeimnek és a kollégáimnak is, akik elismerték és elismerik a nők teljesítményét. Sajnos manapság a lányok érdeklődése a STEM terület iránt jelentősen megcsappant. Szerintem ez a családi indíttatáson, a nevelésen is múlik.

- Említette a törekvéseket, hogy a lányokat a műszaki pálya felé orientálják. Mivel lehet vonzóvá tenni számukra ezt a pályát? Az elmúlt évek ezzel kapcsolatos programjainak van-e mostanra eredménye?

- Műszaki menedzser szakot is oktatunk, itt azért nagyobb a lányok aránya. Viszont örömteli, hogy most már az informatika szak iránt is nagyobb az érdeklődés. Azt kell mondjam, hogy bizonyos területeken a nőknek előnye van - ilyen például a precizitás. Egyébként nekem az a tapasztalatom, hogy azokban a tanulócsoportokban, ahol vegyesen vannak fiúk és lányok, nagyon jól kiegészítik egymást a különböző nemek attitűdjei: a fiúk esetleges nagyobb kreativitása a lányok precizitásával társulva remek párosítás.

- Említette a Kutatók Éjszakáját, amit most már hagyományosan, évről évre megrendeznek. Ilyenkor bárki bejöhet és megnézheti, hogy mivel foglalkoznak, hogy hol tart jelenleg a tudomány?

- Vannak ugyan beiskolázási kampányaink, és tartunk nyílt napokat is, de ahogy a saját példámat is említettem, én körülbelül 10 éves koromban köteleztem el magam a műszaki pálya iránt. Ezzel arra akarok célozni, hogy a döntést nem lehet az utolsó pillanatban meghozni: ez bizonyos alapképzettséget és érdeklődési területet igényel. Napjainkban erősen specializálódik a közoktatás, ami eldönti, hogy később ki mit fog tanulni. Nem mindegy például, hogy valaki egy „sima”, vagy egy szakgimnáziumban végez-e. Most ez is át fog alakulni, ugyanis visszatérünk az öt éves technikumi rendszerhez. Azért mondom mindezt, mert úgy vélem, utolsó pillanatban már nem lehet pályát választani. Az, hogy valaki gimnáziumba megy vagy szakgimnáziumba, alapvetően meghatározza, hogy később, a felsőoktatásban milyen irányba fog továbbtanulni. Nagyon ritka az, hogy ha valaki humán területen végez, akkor utána műszaki pályát tud választani.

Azt mondják, hogy az utóbbi húsz évben az emberiség tudása megduplázódott. A gyerekeknek ezért a közoktatásban töltött éveik alatt nagyon sok mindent meg kell tanulniuk - olyasmiket is, amiket mi, az idősebb generáció egy egész élet során tapasztaltunk meg. Ezért van az, hogy a gyerekek túlterheltek, ennek okán pedig csökkentik a tananyagot, és reál, illetve humán irányba szinte már szétválasztják az oktatást. Mindez pedig azt jelenti, hogy a fiatalok utána már nem tudják behozni a másik területen való esetleges lemaradásukat, mert ha nem tanultak elég fizikát, matematikát, informatikát vagy akár nyelveket, akkor ezt már nagyon nehéz a felsőoktatásban behozniuk.

- Az előbb említett átalakulás az oktatási rendszerben már látszik a felsőoktatás szereplőinek mindennapjaiban? Kellett alakítaniuk a pedagógiai módszertanon vagy a tananyagon ennek megfelelően?

- Természetesen! Állandóan azon dolgozunk, hogy egyre inkább gyakorlatorientált képzésünk legyen. Ezen kívül nagy hangsúlyt kell fektetnünk felzárkóztató foglalkozások tartására is, hiszen hiába létezik az alaptanterv, mégsem egyforma a leendő hallgatóink tudása. Nekünk három és fél év alatt a munkaerőpiacra mérnököket kell képeznünk. Az első évben felzárkóztatás történik, a második évben a szakma törzstárgyainak az oktatása, utána pedig már az úgynevezett specializációk jönnek, a szakirányú tudás. Ez az a friss tudás, amire a munkaerőpiacnak szüksége van, amivel az adott pillanatban a hallgató el tud helyezkedni. Ez azt is jelenti, hogy ez az a tudás, ami a leghamarabb elévül, tehát az úgynevezett élethosszig tartó tanulás során ezt állandóan ismételniük és frissíteniük kell.

- Az ön idejének nagy részét az teszi ki, hogy átadja a tudását a hallgatóknak. Marad ideje saját kutatásokra, egyéni ötletek megvalósítására, vagy egyáltalán arra, hogy a kedvenc témáival foglalkozzon?

- A kedvenc témám - ahogyan azt már említettem - a mesterséges intelligencia. Erre sajnos jelen pillanatban elég kevés időm marad, hiszen egyrészt párhuzamos algoritmusokat oktatok a doktori iskolában, emellett pedig igyekszem helyt állni az egyetem átszervezésének éppen zajló folyamatában is, melynek keretében bizonyos metrikák mentén próbálunk erősíteni egyes tevékenységeket, ezek egyike pont a kutatási terület. Igen nagy a harc a felsőoktatás szereplői között, mert egy demográfiai hullámvölgyben vagyunk, mindenhol csökken a hallgatók száma. Szeretnénk minél több nemzetközi hallgatót bevonni az oktatásunkba, aminek egyik formája a Stipendium Hungaricum - ebben az évben is közel kétszáz Stipendium Hungaricum-ösztöndíjas hallgatót tudtunk felvenni az egyetemre. Ezen kívül törekszünk arra is, hogy külföldi egyetemekkel kettősdiploma szerződéseket kössünk. De nagy szeretettel várjuk részképzésre az Erasmus-ösztöndíjas külföldi hallgatókat, valamint a saját hallgatóinkat is igyekszünk külföldi képzésekre küldeni, hogy tapasztalatokkal térjenek vissza.

- Oktatóként, rektorhelyettesként sok feladat hárul Önre, az egyetem székesfehérvári és budapesti campusán egyaránt. Ilyen időbeosztás mellett mennyire tudja megélni a női szerepköröket?

- A háztartás sajnos néha hátrányt szenved. Háromszoros tiszteletbeli nagymama vagyok. Fogadott unokáimmal szeretnék több időt tölteni, többet foglalkozni velük. Nyáron erre gyakrabban sor kerül. Ezek nagyon élvezetes percek mindenki számára.

Stefkó Krisztina

(Cikkünk a Helyi Érték magazinban megjelent írás szerkesztett változata.)